Rossz helyen kopogtat, akik részleges önvezető képességet vár a Jeeptől, de a modellváltással azért beköltözött néhány hasznos vezetéssegítő asszisztens -
például jelzi, ha felbukkan egy porszemnyi autó a holttérben,
tolatásnál ügyesen figyeli a keresztirányú forgalmat. El tudtam volna azért viselni, ha a tempomat távolságtartó, a fényszóró pedig kanyarkövető funkciót kap, viszont a parkolást radarok segítik, és vigyázni is kell hátul a jókora pótkerékkel, elöl pedig a tömegoszlató lökhárítóval.
Ilyen masszív, alvázas építésű terepjáró parancsnoki hídján a biztonság utolsó dolog, ami miatt aggódik az ember, pedig azért nem lenne teljesen alaptalan. A klasszikus offroaderek nemigen szoktak remekelni jávorszarvasteszteken, ráadásul tavaly a Wrangler mindössze egy csillagot ért el az Euro NCAP töréstesztjén. Ott az asszisztensek szegényes kínálata és a gyalogosvédelem miatt vesztett sok pontot, de az 50 százalékos utasvédelem is ijesztő – az új G-Merci például hozta az 5 csillagot.
Akad ugyanakkor egy megnyugtató részlete, amit nem vizsgáltak a laborban: borulásnál masszív bukócső védi. Erre azért van szükség, mert targásan ki lehet venni az első utasok felett egy-egy panelt, sőt, torx kulcssal
a komplett hátsó tetőrész (ablakokkal együtt) leszerelhető.
Itt nem ér véget a sztriptíz: az elektromos gyorscsatlakozókat oldva, szerszámmal a két első ajtó is levehető, a szélvédőt pedig előredönthetjük a motorháztetőre. Így kabrióélményben nincs párja a mai szériaautók között!
Valahol tehát nagyra nőtt játékautó a Jeep, amiről érdemeit elismerve mindenkinek az jut eszébe, hogy úristen, mennyit fogyaszthat. A V6-os amerikai változatokra ez igaz lehet, és részben talán a kétliteres, turbós benzinesre is, nálunk viszont a 2,2-es dízel járt, és
vegyes használatban beérte 100 km-enként kereken 10 liter gázolajjal,
ami terepes hajtásláncát, légellenállását és tömegét ismerve egyáltalán nem vészes eredmény. Még úgy sem, hogy elég távol áll a katalógusban szereplő 7,4 literes értéktől.
Aki a kilencvenes évekbeli, Jeep-fizimiskájú Ssangyong Korando szívódízelek vándordűnéhez hasonló menetteljesítményeire számít, itt alaposan meg fog lepődni, a Wrangler ugyanis 8,9 másodperc alatt fel tud gyorsulni százra, és a 180 km/h-t is megfutja. Ezt persze a fogyasztás mellett az elődökénél lényegesen jobb, de összességében még mindig kissé bizonytalan úttartás miatt sem tanácsos sűrűn kihasználni, normális hétköznapi használatra ugyanakkor bőven elegendőek az erőtartalékai.
Maga a 200 lóerős dízelmotor amúgy a konszernt irányító Fiat adománya, és a részecskeszűrő mellett AdBlue hozzáadásával tették szalonképessé. Nyilván a kerregő dízel kevésbé illik a karakteréhez, mint anno a TJ-széria röfögős benzinesei, de ez gazdaságosabb, és nem igazán csorbít az élményen. Sőt, nekem a kézi váltó sem hiányzott,
a széria nyolcfokozatú automata finoman működik,
és a helyzet magaslatán áll, bár kereszteződésből kisorolva érdemes megkönnyíteni dolgát a start-stop rendszer kilövésével.
Objektív szempontok alapján nem könnyű ítéletet mondani a Jeep felett. Kiválóan muzsikál terepen, és ötletes (bár macerás) a kabriósítása, országúton azonban a menetdinamikája, a komfortja és háromajtósként a praktikuma is bőven hagy maga után kívánnivalót. Ebben a formában a fanatikusok játékaként, vagy az igazán tehetősek sokadik autójaként lehetne definiálni, hiszen a tesztelt dízel Sahara-kivitelt extrák nélkül, de bőséges alapfelszereltséggel 16,6 millió forintos áron adják.
Ez sok vagy kevés? Jutányos, ha a csak ötajtósként kapható új Mercedes G 350 d-hez hasonlítjuk, amely pontosan kétszer ennyibe kerül. Sajnos egy másik klasszikus,
a Land Rover Defender fennállása első igazi modellváltása alatt áll,
dagonyázni viszont a csúnya, de masszív Toyota Land Cruiser is remek, háromajtósként 12 millió forinttól. Az év egyik fő terepes újdonsága a parányi, de bájos Suzuki Jimny lesz, a Jeephez képest aprópénzért, várhatóan 5-5,5 millió forint körüli áron.
Ugyanakkor a Wranglert nem lehet csak racionális szempontok alapján megítélni. Túl azon, hogy többnapnyi használat után is tud vidám részletmegoldásokat mutatni, és sárosan bárkit képes rebellis kalandorként feltüntetni, egy valódi ikont is tisztelhetünk benne. Azért nyúlnak ilyen visszafogottan a formájához, hogy emlékeztessen az 1942-es Willys-Overland ősmodellre (itt olvashat róla tesztet), amely háborús hősként kezdte, majd civilben folytatta - mint a világ első igazi terepjárómárkája.
Láss csodát, jön a pickup!
Április 7-én fontos mérföldkőhöz ért a Wrangler-történelem: Amerikában megkezdődött a Gladiator értékesítése, és még aznap eladták a bevezető széria mind a 4190 darabját. Az új modell a négyajtós Unlimited megnyújtásával (plusz 79 centi) készül, 725 kg teherbírással, és a pickupok népszerűségét látva komoly esélyekkel indul a piacon.
Európába várhatóan jövőre juthat el, és a platósok között igazi kuriózum lesz lenyitható tetejű változata. Nálunk is lenne létjogosultsága (ne feledjük a regadó-mentességet és a visszaigényelhető áfát), kérdéses viszont, hogy az Egyesült Államokban bevezetett háromliteres, V6-os dízellel itt is kínálják-e majd.
Cikkünk elkészültében köszönjük a Drivingcamp segítségét!