2017 végén nagy sokkot jelentett a Porsche-rajongóknak, amikor a márka bejelentette, hogy kivonul a Hosszútávú Világbajnokság, a WEC csúcskategóriájából. A döntés hátterében a Volkswagen-csoport dízelbotrány utáni költségcsökkentése állt, nem a sikertelenség, hiszen a 919 Hybriddel
a Porsche gyári csapata ekkora már zsinórban háromszor nyerte meg a világbajnokságot
a Toyota és az Audi előtt, és ebben a három évben a világ legnagyobb presztízsű autóversenyén, a Le Mans-i 24 óráson is első helyen végeztek.
2018-ban a Porsche azonban még nem toltba be a stuttgarti múzeumba a világverő 919 Hybridet, hanem inkább elvitte néhány híres versenypályára, hogy megmutassa, mire képes, ha már nem kell megfelelnie a világbajnokság szigorú műszaki előírásainak, és szabadon szárnyalhat a fejlesztőmérnökök fantáziája.
A 919 Evóra átkeresztelt autóval áprilisban rögtön megdöntötték az abszolút körrekordot a belgiumi Spa-Francorchamps-ban, Neel Jani 1:41,77 perc alatt ért körbe, ami
0,8 másodperccel verte Lewis Hamilton pole pozíciót érő körét
a 2017-es Belga Nagydíjról. Ekkor derült ki sokak számára, hogy még egy Forma-1-es autónál is lehet gyorsabbat készíteni (az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2018 augusztusa óta már ismét egy F1-es tartja a spái rekordot: Vettel 1:41,501 perc alatt ért körbe a Ferrarival az időmérőn).
Miben különbözött a 919 Evo a 919 Hybridtől?
Elképesztő súly-lóerő aránnyal rendelkezett, hiszen 849 kilóra jutott 1160 lóerő, míg elődjénél 888 kilóra „csak" 900 lóerő. A Evóban 720 lóerőt termelt a kétliteres, V4-es (!) turbós benzinmotor, amely csak a több benzinnek és a szoftverfrissítésnek köszönhette, hogy 220 lóerővel erősebb lett, mint a WEC-ban használt változat, az alkatrészein nem változtattak.
Emellett a korábbinál 10 százalékkal nagyobb teljesítményt, 440 lóerőt tudott leadni az első tengelyt hajtó villanymotor is annak köszönhetően, hogy a hibrid rendszer teljes végre kapacitáson működhetett. A 919 Evo az első fékekből és a kipufogógáz hőjéből is képes volt elektromos energiát visszanyerni, amit a felhasználásig egy folyadékhűtésű lítium-ion akkumulátorban tárolt.
Természetesen az aerodinamikán is változtattak: új első diffúzort és egy hatalmas hátsó szárnyat kapott a karosszéria, mindkettőt lehetett menet közben hidraulikusan állítani (DRS), hogy az egyenesekben ne fogják vissza a tempót. Emellett a ground effect hatást kihasználó oldalsó szoknyák is felkerültek, így összességében 53 százalékkal nőtt a leszorítóerő a 919 Hybridhez képest, ami már meghaladta a Forma-1-es szintet is.
A mind a négy kerékre ható „by wire" fékrendszer átprogramozásával is nőtt az oldalgyorsulás mértéke, emellett a szervokormányt és a futómű lengőkarjait is a nagyobb terheléshez igazították. 39 kilóval tudták csökkenteni a tömeget a légkondicionáló, az ablaktörlő, a fényszórók, különböző szenzorok, a versenyirányítás berendezései, és a pneumatikus emelő elhagyásával.
A 919 Evo következő rekorddöntési kísérletnél a Porsche még nagyobb fába vágta a fejszéjét, ugyanis a Nürburgring Nordschleifét szemelték ki, ahol
1983 óta állt sziklaszilárdan Stefan Bellof körrekordja.
A kora egyik legtehetségesebb pilótájának tartott, a Forma-1-et is megjárt legendás német autóversenyző 1983. május 28-án, az 1000 km-es verseny szabadedzésén 6:11,13-as kört futott a 620 lóerős Porsche 956 C-vel. Ez 202 km/órás átlagsebességet jelentett a keskeny és huplis aszfaltú, ezért igen veszélyes, 20,832 km-es pályán.
A Porsche WEC-es sikereiben elengedhetetlen érdemei voltak Timo Bernhardnak, aki valódi 24 órás specialistának számít, hiszen különböző márkákkal összesen kilenc alkalommal nyert ilyen versenyeket: kétszer Daytonában (2002, 2003), ötször a Nürburgring Nordschleifén (2006, 2007, 2008, 2009) és szintén kétszer Le Mans-ban (2002, 2017) intették le elsőként. Mivel a Nordschleife egyik legelismertebb specialistájának számít, kézenfekvő volt, hogy a Porsche őt válassza ki saját versenyzőállományából a feladatra. Aztán 2018. június 29-én jött a hír, hogy összejött az új rekord:
Bernhard 5:19,55 perc alatt ért körbe a 919 Evóval,
ami közel 234 km/órás átlagsebességet jelentett, és 51,59 másodperccel volt jobb a korábbi rekordnál.
A 2019 végén az aktív versenyzéstől visszavonult Bernharddal a Porsche 718 Boxster/Cayman GTS 4.0 nemzetközi sajtóbemutatóján sikerült személyesen találkoznom Estorilban, ahová a Porsche márkanagyköveteként jött el, és maga is autóztatott egy nagy szárnyas, slick gumis Cayman versenyautóval. Amikor a visszavonulás okairól faggattam, ezt felelte:
azt éreztem, hogy már mindent elértem, amit akartam a profi versenyzésben,
ebbe beletartozik a Le Mans-i 24 órás verseny és a Hosszútávú Világbajnokság megnyerése a Porschéval. Most már csak a saját csapatom, a Team75Motorsport irányítására akarok koncentrálni" - mondta.
Bár a WEC-ből kivonult a Porsche, a 2019-ben a Formula E-be viszont beszállt a 99X Electric nevű versenyautóval, de azt már nem Bernhard vezeti. „Már korán eldöntöttem, hogy nem kívánok részt venni a Porsche Formula E projektjében. Ha öt évvel fiatalabb lennék, akkor természetesen igent mondtam volna a lehetőségre, és teljes gőzzel csinálnám azt is" - vallotta be a 39 éves pilóta.
Ezután áttértünk a nürburgringi körrekord történetére, ami természetesen még élénken él az emlékezetében. „Már elég korán értesültem róla, hogy a Porsche azt tervezi, hogy megdönti a több mint 30 éve álló körrekordot a Nordschleifén.
Jeleztem, hogy szívesen részt vennék a projektben,
ami egyúttal nagy nyomást is helyezett rám, mert tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Ez a feladat teljes koncentrációt igényelt tőlem, legalább annyit, mint egy 24 órás verseny" - fejtegette. „Fontos, hogy ugyanaz a csapat volt körülöttem, mint amellyel Le Mans-ban is versenyeztem öt éven át, így megvolt köztünk a kölcsönös bizalom.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!