Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Apró lépésekben haladt a fejlesztés a Rolls-Royce-nál, az 1980-ban bemutatott, szögletes Silver Spirit (Ezüst szellem) gyakorlatilag a Silver Shadow (Ezüst árny) felfrissített változata volt. Sir David Plastow, a márka igazgatója döntött így, a hetvenes évek nehézségeiből okulva, amikor „Nagy-Britannia nemzeti kincse" majdnem csődbe ment. Az osztrák származású Fritz Feller, a márka fődizájnere készítette a formatervet, ami sokkal modernebbnek hatott a korábbinál.
Ugyanakkor a technikai arzenál a Shadow elődmodellből jött,
tehát a 6,75 literes, csupa könnyűfém építésű V8-as motor, a háromfokozatú General Motors THM-400 automataváltó és a futómű is. John Hollings főmérnök és csapata ennél is a Citroën licence alapján gyártott, állandó hasmagasságot tartó, Girling-féle szintszabályzó tette hátra. Ez a Corniche és Camargue (kabrió, illetve kupé) modellekben már bevált, de itt háromszög lengőkaros szerkezettel és gázos lengéscsillapítókkal egészült ki.
Később megjelent az útviszonyoktól és a vezetési stílustól függően a lengéscsillapítás feszességét is szabályozó, négy év alatt kifejlesztett Automatic Ride Control rendszer is. Ezekkel a Spirit már szinte lebegett az út felett, de a fék- és a kormányszervót is magában foglaló komplex rendszer nagyon karbantartásigényes és nehezen javítható. De mi köze a Spiritnek a Spurhoz? A Silver Spur (Ezüst sarkantyú) a 10 centivel hosszabb tengelytávú testvér, nyújtása főleg a hátsó lábteret érintette.
1989-ben érkezett a második sorozat, alapból (a két SU karburátor helyett) Bosch MK-Motronic befecskendezéssel és ABS-el, 1991-től pedig négyfokozatú GM-váltóval.
A harmadik változat 1993-ban jött apró eltérésekkel,
de fontos újításként vezető- és utasoldali légzsákkal és elektromosan állítható hátsó ülésekkel. Ennek a szériának a tagja a két spéci kiadás is: a turbómotoros Flying Spur (Repülő sarkantyú), illetve a Silver Dawn (Ezüst hajnal) kipörgésgátlóval és fűtött hátsó ülésekkel.
1995-ben jelent meg a modell utolsó revíziója, újabb optikai változtatásokkal, hiányzó háromszög-ablakokkal és integrált lökhárítókkal. Megjelent az Garrett turbó, a Mulliner Park Ward stúdió pedig a Spurból is készített 61 cm-rel hosszabb szuperlimókat. A Rolls kompromisszum nélküli minőséget és kidolgozottságot kínált, legalábbis ami a belteret és utazási komfortot illeti, a gyártás 19 éve alatt azonban sem a motort, sem az agyonbonyolított futóművet nem sikerült üzembiztossá faragni.
Sőt, a Spirit/Spur rozsdásodott is, főleg a sárvédőíveken. Veteránként nem számít sztárnak, ez a legolcsóbb minden Rolls-Royce széria közül (már 3 milliótól kaphatók külföldi felújítási alapok), így közönséges halandó számára sem elérhetetlen. Sok az eladó modell,
ám a könnyfakasztóan drága javítások és alkatrészek miatt vigyázni kell, mit veszünk meg.
A modellsorozat utódja a már BMW-fennhatóság alatt tervezett, V12-es, mindössze 1570 példányban gyártott Silver Seraph volt.
A tesztautó második szériás, tehát befecskendezős, ABS-sel és állítható lengéscsillapítással (ARC), gyönyörűen megőrzött, mindössze 76 000 kilométert futott. Balkormányos, európai kivitel, de érdekes módon Japánból érkezett Magyarországra. Mostani tulaja egy Jaguar megvétele ügyében járt az előző gazdánál (már itthon), ott találkozott a Spurral. Annyira megtetszett neki, hogy hazahozta. Olyan egészséges állapotban volt a közel 5,4 méteres óriás, hogy csak a fékeit kellett felújítani.
Már a puszta látvány is hatásos, méretei mellett klasszikus formája is hűvös eleganciát sugároz, különösen ebben a szürkemetál színben.
Aztán a főnemesi rezidenciába beülve folytatódik az ámulat,
valódi vastag gyapjúszőnyegbe süpped a lábunk (alatta van gumiszőnyeg is), és testes, Connolly bőrülésen ülünk. Nagy és lapos az ülőlap, oldaltartása nincsen, de nem is kell, ezt a mozgó palotát nem szlalomozásra tervezték.
Az első sor foteljei elektromosan állíthatók, a négy ablak, a két külső visszapillantó és az antenna is motoros mozgatású, a központi zár alapfelszerelés. Csillogó diófa borítású pulttal nézünk farkasszemet. Minden analóg, egyedül a hőmérő és az óra digitális. Még a kürt is kapcsolóval állítható, egy tompább és egy élesebb hang között választhatunk. E főúri kabinba az annak idején a világ legjobbjának tartott, sokféleképpen beállítható légkondicionáló fújja a hideget-meleget.
Mindezek után elég meglepő, hogy vezetőoldalon a nyomorúságos kinézetű kormány rontja az összképet. A Shadow-nak is ilyenje volt, de a gyárnak erre (is) volt magyarázata:
még a sofőrös limuzinok korából maradt hagyomány,
hogy az egyszerű, sima kormányt könnyű tisztán tartani. A modernebb, négyküllős csak a légzsák bevezetésével egy időben érkezett meg, sok tulajdonos viszont maga oldja meg a helyzetet, és fakarimás sportvolánra cseréli a bánatos bakelitet.
Miután behúztuk a masszív ajtót, teljesen szeparálódunk a külvilág történéseitől. Még az orrban forgó hatalmas, 220 lóerős gép mormogása is csak szűrten jut be, és hangja nagyobb sebességnél is távoli morajlás marad. Egy könnyed pöccintéssel „drive-ba" tesszük a kormánynál lévő fokozat előválasztót, és már indulhatunk is. Ezután gyakorlatilag más dolgunk nincs, mint élvezni a cirkálást, a Spur szinte önmagát vezeti.
Az amerikai váltót már az elődjénél is sikerült remekül összehangolni a brit motorral, itt is puhán és gyorsan dolgozik. Ha odalépünk, egész vehemens:
az 515 Nm nyomatékkal szuverén tartalékokat mozgósít,
a kéttonnás test 11 másodperc alatt el tudja érni a százas tempót. Persze ilyenkor, hiába ez a takarékosabbik, befecskendezős változat, a fogyasztás felugorhat akár 20 l/100 km-re is. Őszintén szólva, ez mellékes, ha belülről nézhetjük a híres vashölgyet az orrán és a csendben elsuhanó tájat.
Egy ilyen luxusautó lételeme a higgadt cirkálás, ennek megfelelően a Rolls-Royce stresszmentesen, biztonságban képes elszállítani utasait nagyon messzire és gyorsan, akár 150-160 km/h-s állandó tempóval, a végsebessége pedig 200 km/h körüli. Persze a Spur már nem az főrendeknek való limuzin, mint a Silver Cloud vagy a Silver Wraith, de selymes. Nemrég egy Shadow-t is kipróbáltunk, hozzá képest a Spur futóműve még kifinomultabb, tényleg észrevétlenné teszi az úthibákat.
Egyenesben rendületlenül fut, kanyarban viszont a lágy hangolás miatt dől, sofőrös üzemmódban erre illett különösen ügyelni. Kormányszervója erős, de nem annyira „segítőkész", mint a Shadow-ban: itt megmarad a vezető kontrollérzete,
finoman és pontosan terelgethető a hatalmas limuzin.
Négytárcsás fékrendszere az ABS-szel és a szervóval remek szerkezet, ebből a szempontból akár napi autó is lehetne, de persze nem az. Egy ilyen arisztokratát egyszerűen nem illik ilyesmire használni.
Összesen 18 189 példány készült a Spirit/Spur sorozatból a hosszú gyártási ciklus alatt, ezzel a gyakori Rolls-Royce modellek közé tartozik, bár elődje népszerűségét messze nem érte el. Annak, aki a kínálat aljáról keresgél, célszerű szem előtt tartania a felújítás tetemes költségeit (a korabeli luxusautókkal összehasonlítva is), de a végeredmény egy finom és stílusos veterán lehet. Biztosabb út egy olyan tökéletes példányt keresni, mint a cikkben szereplő, ez annyiba kerül, mint egy új VW Golf VIII.
Műszaki adatok - Rolls-Royce Silver Spur (1989)
Motor: OHV-vezérlésű, csupa könnyűfém szerkezetű V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 6750 cm3. Furat x löket: 104,1 x 99,1 mm. Kompresszió: 9,0:1. Teljesítmény: 220 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 515 Nm, 2500/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, hátul ferde lengőkaros, automata szintszabályozóval és állítható lengéscsillapítókkal. Elöl-hátul tárcsafékek, elöl belső hűtéssel, háromkörös fékrendszer, hidraulikus szervóval és ABS-szel.
Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 5380 x 1887 x 1496 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Csomagtartó: 382 l. Saját tömeg: 2256 kg.
Gyorsulás (0-100 km/h): 11,0 s. Végsebesség: 200 km/h.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil júniusi számában:
