Nem vonulhatott vissza a nehézsúlyú bokszoló - BMW R100/7 veteránteszt

Segíti az egyenesfutást a 215 kilós tömeg

A /7-esekkel zárult le a boxerek klasszikus korszaka, igaz, nem egészen akkor, amikor a bajor gyártó eltervezte: amikor a nyolcvanas években először leállították a gyártását, dühödt tiltakozásba kezdtek a márkakereskedők és a vásárlók is. Kipróbáltuk az egyliteres csúcsszéria alapváltozatát, a fejidomot kivéve megkapóan eredeti állapotban és minimális patinával.

Messzire, egészen 1923-ig kell visszanyúlni a gyár krónikáiban, hogy megtaláljuk az első BMW boxert, az R32-est. Az R100/7 motorja szemléletében egészen odáig nyúlik vissza, közvetlen elődje pedig a /6-os sorozat 900-asa volt (R90-es néven), csak a furatát növelték meg. Így született meg az első egyliteres BMW motorkerékpár, az R100/7, amelyből összesen 12 029 darabot gyártottak.

Az egyébként is masszív dupla bölcsővázat vastagabb falú csövekből építették, ami javított a stabilitáson, és 1980-ig elől szimpla tárcsafékkel, hátul dobbal szerelték, csak ezután került előre dupla Brembo tárcsa. Csak az RS, RT és S kivitelekhez járt hátra is szimpla tárcsa, és egyedül a belépő R100/7 modell volt 60 lóerős.

Közfelháborodás a boxerek kivezetésekor

Az alapgéppel egy időben került piacra kis ovális fejidommal és úgynevezett bikini faridommal az S (Sport) 66 lóerővel, és a teljesen felöltöztetett, szélcsatornában tervezett 70 lóerős RS (Renn/Sport: verseny/sport) is. Az RS túraváltozata, az RT (Road Touring) 1978-ban érkezett, két évvel később pedig elkészítették az S erősebb, 70 lóerős kivitelét, a CS-t (Classic Sport).

Nagyszerű szerkezetnek bizonyult az egyszerűség és tartósság földi inkarnációja,

a léghűtéses boxermotorok több évtizedig jól megállták a helyüket,

a nyolcvanas évek közepén a vezetőség mégis úgy döntött, lecseréli őket - annak ellenére, hogy Európában is jól fogytak, és az Egyesült Államokban is sikeresek voltak. Úgy gondolták, hogy egyszerűen kimentek a divatból.

Nagy részben a japán invázió hatására hadrendbe állították a modern, soros hengerelrendezésű K-sorozatot, de akkora reklamáció-áradat indult meg, hogy kénytelenek voltak tovább gyártani a boxereket is. Igaz, korszerűsített formában jelent meg, részben olajhűtéssel, amit oilheadnek neveztek (az előző, tisztán léghűtéses volt az airhead). Ezután a 80-as és 100-as modellcsalád még hosszú kort megért, G/S néven enduróként is népszerű lett.

Korai példány, amit nem használtak el

Még vérbeli klasszikus a mi nehézsúlyú bokszolónk, a sorozat elindításának elejéről. A legegyszerűbb, 60 lóerős R100/7 alaptípus, küllős kerekekkel –

csak az 1978-as modellévtől jöttek a „hópehely" formájú, öntött felnik.

Szakértő szemnek a fotókon bizonyára feltűnik egy „felesleges" alkatrész: a lámpaidom. Ennek egyszerű a magyarázata, az előző német tulaj szerelte fel, és egy korábbi R90-esről való. Két plusz műszert is jelent: órát- és olajhőfok-mérőt.

Ennek a korai évjáratnak is van indítómotorja, de megmaradt a berúgókar is, ami a régi jó BMW-recept szerint a blokkból derékszögben áll ki. Sohasem restaurálták, de 1998-ban kicsit rendbe szedték, kiváló állapotát a rendszeres gondozásnak köszönheti. Mostani tulaja kamaszkori álmát valósította meg vele, netes hirdetésen bukkant rá, kiment érte, hazahozta.

Menetkész, semmit sem kellett cserélni vagy javítani rajta, tesztünkön is szépen muzsikált. A gyors indulás annak is köszönhető, hogy az egyliteres változatnál rövidebbre vették az indítómotor áttételét, így könnyebben megbirkózik a megnövelt hengerűrtartalommal.

Alacsony az alapjárat, csendesen és egyenletesen pufog a boxer.

Hagyni kell kicsit melegedni, hogy szépen vegye a gázt.

Billen egyet gázadásra, és hajóként siklik

Nagy és kényelmes nyeregben ülhetünk és a kormány állása is komfortos, kényelmes túra-testtartást eredményez. Alapjáraton finoman remeg a motor, de nem zsibbasztó, a fordulatszám emelésével pedig csökkennek a vibrációk. Nagyobb gázadásra a hosszában forgó masszív főtengely jobbra billenti a motort, ez újoncoknak kanyarodáskor problémát okozhat, de a rutinos BMW-sek már oda sem figyelnek rá.

Már a /5-ös sorozatnál is megvolt ez az ötfokozatú váltó,

a nagyon jól összerakott és strapabíró szerkezetet változatlan formában az R100-as összes változata megkapta. Konstrukciós jellemzője, hogy a váltókar hosszú utat jár be, nagyon pontos, de lassan kell csattogtatni. Hosszú az első fokozat - nem aszfaltszaggató, de elfogadhatóan gyorsul a BMW, és ha lendületbe jön, 190 km/h a vége.

Az a fura helyzet állt elő, hogy az előd R90S erősebb (67 lóerő) és gyorsabb is volt a mezei százasnál. A lánchajtású vezérműtengelyt a főtengely alá szerelték, ez a hengerek magasabbra költöztetését vonta maga után, amitől (a magasabb súlypont miatt) romlott az irányíthatóság, viszont jobban dönthető a motor. Futóműve nagyon finom, puha, úgy úszik az aszfalton, mint a hajó a tengeren, egyenesben kiváló a menetkomfort.

Jó néhány példányból cafe racer épült

Amúgy a felfüggesztés is az R90-ből való, de ahhoz, hogy a nagyobb tömeg fékezésnél ne okozzon (még) mélyebb orrsüllyedést, változtattak a villán. Nem az egyszerűbb utat választották, vagyis az erősebb rugókat, inkább a lengéscsillapítókon alakítottak. Az R100/7 kényes pontja a fék,

az első tárcsa még elfogadhatóan hatékony, de a hátsó dob gyenge.

Mára megbecsült veterán a 100-as sorozat, ugyanakkor számtalan példányt átépítenek cafe racer, bobber vagy scrambler stílusban, másokat pedig a blokk tartósságára alapozva tuningoltak. Sokan inkább az eredetiségre esküsznek, de azt fontos még tudni, hogy Magyarországon nem voltak ilyen gépek a rendőrség állományában – nálunk a /7-es sorozatból az R60-asok szolgáltak és védtek.

Műszaki adatok - BMW R100/7 (1977)

Motor: OHV-vezérlésű léghűtéses kéthengeres boxer. Hengerűrtartalom: 980 cm3. Furat x löket: 94,0 x 70,6 mm. Teljesítmény: 60 LE, 700/perc fordulaton. Nyomaték: 71,5 Nm, 6500/perc fordulaton. Kompresszió viszony: 9,0:1.

Erőátvitel: ötfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás kardánnal. Egytárcsás szárazkuplung.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla, tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítással. Elöl hidraulikus tárcsafék, hátul mechanikus működtetésű dobfék.

Felépítés: acél dupla bölcsőváz. Hossz x szélesség x magasság: 2210 x 746 x 1110 mm. Tengelytáv: 1465 mm. Ülésmagasság: 810 mm Tank: 24 l. Saját tömeg: 215 kg.

Végsebesség: 190 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában: