Elsősorban amerikai piacra szánták, de a brit állami támogatások miatt a munkanélküliség és zavargások sújtotta Észak-Írországban kezdődött meg a DMC-12 gyártása. John DeLorean forradalmasítani akartra az autózást a rozsdamentes acél karosszériás, szárnyas ajtós sportkocsival, de kezdetben minőségi kifogások merültek fel, gyenge volt hozzá a V6-os motor, ráadásul a tervezett ár kétszereséért, 25 ezer dollárért tudott kikerülni az akkoriban meglehetősen gyengélkedő piacra.
Végül mindössze 21 hónapnyi, nagyjából 9000 autónyi termelés után eljött a vég, de nem csak az ilyenkor megszokott likviditási problémák csődeljárás miatt. A világsajtó attól volt hangos, hogy a
DeLoreant drogkereskedelem miatt letartóztatták.
Mint később kiderült, az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) és az FBI ügynöke csalta csapdába, kokaineladásból és pénzmosásból szerzett tőkét kínálva. Végül DeLoreant ártatlannak nyilvánította a bíróság, de cégének végleg befellegzett.
A győri összeszerelésű, első generációs TT-t komoly (természetesen ingolstadti) tervezési hiba sújtotta: gyorsan vett kanyarban a sportautó semlegesből hirtelen túlkormányzottá vált, és átlagos vezetők ilyenkor nemigen tudták elkerülni a megpördülést. Walter Röhrl is kritizálta a TT-t: „200 km/h-nál gázelvételre sokan hátramenetben fogják találni magukat." Az Audinál visszahívással reagáltak a dagadó botrányra, hátsó szárnyat, átdolgozott futóművet és ESP-t építettek be.
Bár évekkel korábban tudtak a problémáról Detroitban, elhallgatták, és csak 2014-ben kezdték meg a gigantikus, 2,6 millió autós visszahívási akciót. Az ok: a hibás kormánykapcsoló miatt menet közben leállt a gyújtás (és vele a motor), működésképtelenné téve a légzsákokat, elektronikus rendszereket, kormány- és fékszervót. Legalább 124 halálos áldozatot szedtek az emiatt bekövetkezett balesetek, a General Motorsnak pedig a kártérítéseken kívül 900 millió dolláros bírságot is ki kellett fizetnie.
Sok más ügyhöz hasonlóan az Egyesült Államokban robbant ki a Volkswagen botránya, amelynek több sajátossága is van. Míg a legtöbb más visszahívási ügynél konstrukciós hibáról van szó (amit a gyártók megpróbáltak eltussolni), itt szándékos csalás történt. Természetesen annak, hogy a VW a mérések idején
trükkös szoftverrel csökkentette a károsanyag-kibocsátási értékeket,
nincs szerepe balesetek okozásában, a nagyobb környezeti terhelés miatt mégis kihat az emberek egészségére.
Végül az EA189-es dízelmotor botránya nem csak a konszernt vezető menedzserek (köztük Martin Winterkorn) kirúgásával, 25 milliárd dolláros bírsággal, 11 millió autót érintő visszahívással és máig tartó perek sokaságával végződött, de más gyártók, köztük az Opel, a Daimler és a BMW svindlijeire is fényt derített. Maga a Volkswagen aránylag rövid idő alatt fel tudott állni a padlóról, a bizalomvesztés inkább magukat a dízelmotorokat sújtotta – és felgyorsította a villanyautók európai térnyerését.
Üzleti etika szemináriumokon is tananyaggá vált a kompakt Pinto (gyártási idő: 1970-1980) esete. Ráfutásos balesetnél könnyen megsérülhetett az üzemanyagtartály, illetve annak töltőcsonkja, a kiömlő majd sok esetben meggyulladó benzinnel szörnyű következményei lettek a baleseteknek. Több kiszivárgott dokumentum szerint a Fordnál korán felismerték a hibát, de kiszámolták, hogy még mindig olcsóbb az áldozatoknak kártérítést fizetni, mint visszahívási akciót hirdetni.
Még az Országos Közúti Forgalombiztonsági Hivatal vizsgálata és perek sokasága alatt sem javították ki a konstrukciót, miközben a balesetben elhunytak és sérültek kártérítései már messze túllépték a tervezett költségeket. Négy év elteltével, a vizsgálat végén aztán
mégis kénytelenek voltak másfél millió autót visszahívni,
de az anyagiaknál is súlyosabb volt az erkölcsi katasztrófa: mindenki (persze főleg a médiában) arról beszélt, hogy a Fordnak fontosabb a nyereség, mint az emberéletek.