A Bugatti azt állítja a most bemutatott új tanulmányáról, hogy a márka modern korszakának legextrémebb, leggyorsabb, leginkább kompromisszummentes és legkönnyebb autója. Nem a levegőbe beszélnek, a Bolide minden egyes lóerejének ugyanis mindössze 670 grammot kell mozgatnia, ugyanis
a motor teljesítménye 1850 lóerő, a kocsi tömege pedig mindössze 1240 kiló.
Ezek az arányok nagyjából annak felelnek meg, mintha egy mai Corsa/Polo/Fiesta méretű kisautóba két modern, hibrid Forma-1-es motort szerelnének.
Ez az első alkalom, amikor a W16-os motorunk megmutathatja, hogy valójában mire képes
– nyilatkozta Stefan Winkelmann, a Bugatti elnöke a Bolide nyolclitereséről, amelynek első, 1001 lóerős Veyron-változatának kifejlesztésében még Hanula Barna is aktív szerepet vállalt. „Olyan vezetni a Bolide-ot, mintha egy ágyúgolyón ülne az ember" – tette hozzá a korábban a Lamborghinit irányító topmenedzser.
A Chrionban először 1500, később 1600 lóerőt hoztak ki a W16-osból, most azonban az új turbófeltöltőkkel, szívósorral, kipufogórendszerrel, töltőlevegő-hűtővel és száraz karteres kenéssel még találtak 250 lóerőt benne. Egyébként a csúcsteljesítményhez hasonlóan
a csúcsnyomaték is 1850, csak nem lóerőben, hanem Nm-ben.
Igaz, ezeket a hihetetlen számokat csak 110 oktános versenybenzinnel tudja a motor, normál 98-assal ugyanúgy 1600 lóerőt ad le, mint a Chiron Super Sport 300+-ban.
A Bugatti legalább annyi energiát fektetett a karosszéria könnyítésébe, mint a motor tuningolásába.
Minimális kasztni, maximális leszorítóerő
volt a jelszó a fejlesztésnél, amely során egy szénszálas, szupermerev és könnyű monocoque-ot alkottak a mérnökök. Állítólag a felhasznált szénszál szakítószilárdsága olyan magas, hogy hasonlót csak a repülőgépiparban használtak eddig, autóhoz nem.
Minden csavar és rögzítőelem titánból készült, még az egyedi 3D-nyomtatott alkatrészek egy része is, a központi csavaros magnézium felnik közül az elsők csak 7,4, a hátsók pedig 8,4 kilót nyomnak. Elöl 340, hátul 400 mm széles Michelin slick gumikat húznak a 18 colos felnikre, a 380 mm átmérőjű karbon-kerámia féktárcsákon a hatdugattyús nyergek mindössze 2,4 kilósak.
Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros, nyomórudas felfüggesztés szintén a versenyautókra emlékeztet, mint ahogy a leszorítóerő is: 320 km/h-nál 800 kilónyi ébred az első, és 1800 kilónyi a hátsó tengelyen, így a Bolide
simán tudna fejjel lefelé száguldani egy alagútban.
Egyébként kanyarokban 2,8 g-s oldalgyorsulást lehet vele elérni, így a Bugatti számítása szerint akár 5:36 perc alatt is képes lehet körbeérni a Nürburgring-Nordschleifén, és 3:07 perc alatt Le Mans-ban.
A karosszéria formatervezésénél a funkció fontosabb volt a szépségnél, a sok X-motívum a Bell X-1 kísérleti repülőgépre utal, amellyel 1947-ben Chuck Yeager pilóta a világon elsőként lépte át a hangsebességet. Ennyivel az új Bugatti azért nem tud menni, de a gyár szerint bőven 500 km/h feletti végsebességre lenne képes.
Legalább ennyire elképesztő a Bolide robbanékonysága: 0-100 km/h-ra 2,17, 200 km/h-ra 4,36, 300 km/h-ra 7,37, 400 km/h-ra 12,08, 500 km/h-ra 20,16 másodperc alatt gyorsul fel, ami nagyjából a Forma-1-es autók szintje, leszámítva azt, hogy azok nem tudnak 400 fölé menni. Szintén nehéz felfogni ép ésszel, hogy a Bolide 33,62 másodperc alatt képes álló helyzetből felgyorsulni 500 km/h-ra, és utána ismét állóra fékezni.
Egyelőre nem árulta el a Bugatti, hogy fogja-e gyártani az egyelőre egyetlen példányban létező tanulmányautót. Mindenesetre már jó ideje pletykálnak arról, hogy a gyártó építene egy versenyautót a 2021-ről érvénybe lépő új Le Mans Hypercar osztály szabályrendszere szerint, amihez ez koncepció jó alapot adhat.