Fókuszban a divat, egy sajátos ötlettel - Ford Puma 155 ST-Line X teszt

Crossoverként a Ford ezúttal a Fiesta méretosztályában járatja csúcsra a menőséget, kretén formák helyett azonban a dinamizmusra helyezte a hangsúlyt. A Puma és lágy hibriddé alakított, 155 lóerős turbómotorja is kiemelkedő, de azért akadnak hibái – főleg az árcédulán szereplő összeg.

Élményekben gazdag, de nem étvágytalan

Nem szeretnénk tipizálni, de a kis crossoverek célközönségének nem elhanyagolható részénél a tényleges menettulajdonságok egyre kevésbé számítanak. Azt azonban a mesterségesen feljavított, s részben automatizált vezetés közben is biztosan mindenki érzi, hogy a Puma háromhengeres turbómotorjával jó tempót lehet diktálni,

mindössze ezer köbcentiből tud 155 lóerőt kipréselni.

Lágy (angol nevén mild) hibrid rendszer kapacsolódik hozzá, akárcsak egyre több riválisánál, például a Suzuki Vitaránál. Ez a tisztán elektromosan egy métert sem tud megtenni, csak besegítésre alkalmas, indítógenerátorból és 48 voltos pufferakkuból álló megoldás azért többet tud, mint egy mezei start-stop rendszer, ez érezhető is a Puma rugalmasságán. Nem kell állandóan visszaváltani, a 240 Nm-es nyomatékkal simák az előzések, és jó érzés a tudat, hogy a fékezések energiája nem vész kárba.

Lényegében alapjárattól tisztességesen húz a motor, és benzineshez illően jól pörgethető, miközben 9 másodperc alatt tolja fel 100-ra az 1,3 tonnás Pumát. Úgy 3000/perces fordulat felett a három henger hörgős kánonba kezd, de a jobb akusztikához öblösebb kipufogódobot vagy

hanggenerátoros csalást is elbírna a méretcsökkentett erőforrás.

Nagyobb baj, hogy az optimista gyári fogyasztási adatok helyett kíméletes átlagra 6,8 l/100 km jött ki. Persze a lovakat etetni kell.

Hibátlannak sem lehet nevezni

Sajnos a Ford-erősségnek számító futómű is sántít itt-ott. A 18 colos, széles és peres divatkerekek rosszabb aszfalton rontják az egyenesfutást, a kissé puha felfüggesztés révén viszont göröngyös földúton a vártnál komfortosabban fut. Ennek az árát kanyarokban és terhelésváltásnál fizetjük meg, a Puma nem az a tipikus kanyarvadász, igaz, crossoverként teljesen elfogadható az irányíthatósága, sőt, e téren nem igazán remeklő műfaja élénk darabjai közé tartozik.

Szigorúan értékelve a váltó sem áll a helyzet magaslatán, megvezetése laza, de a fokozatok kiosztása jól illik az indítógenerátorral megtámogatott Ecoboost benzineshez.

Problémaként róható fel még a nem teljesen intuitív kezelés,

elsőre nem minden úgy megy, ahogyan szeretnénk. Szerencsére a menet közben létfontosságú funkciók vezérlése szabványos, minden más azonban egyedi, vagy legalábbis Ford-specifikus. Eltart egy darabig, amíg rááll az agy és a kéz a szükséges mozdulatokra.

Utoljára, de nem utolsó sorban a menőséget rontó minőségi kifogásokról is szót kell ejteni. A felhasznált anyagoknak önmagukban ugyan semmi bajuk nincs, de egy kisautóból crossoverré felértékelt divatcikket legalább dizájner ötletekkel fel kellene dobni ahhoz, hogy védhető legyen a borsos felára az alkotóelemeinek jelentős részét adó Fiestával összevetve.

Érdekes ajánlat egy zsúfolt kategóriában

Persze a célcsoport minden bizonnyal örömmel rendeli meg a vadonatúj Pumát, mondván hogy a SUV-ok világában nem is szállt el a matek. Ám Sportos Univerzális Városjáróként több választási lehetőség is szóba jöhet, például az új és népszerű francia modellek (Renault Captur, Peugeot 2008), a szívómotoros Mazda CX-3, a Seat Arona és konszerntestvérei, vagy a kretén formák kedvelőinek a Hyundai Kona és az új Nissan Juke. Ráadásul az esetek nagy részében kedvezőbb áron.

Házon belül a sokat emlegetett Fiesta látványos Active kivitele például 5,78 milliótól indul, persze nem hibridként, de említhetnénk az esetlenebb és korosabb Ecosportot is 5,6 milliótól.

Hozzájuk képest is tetemes, bőven Focus-szintű a Puma 6,8 milliós alapára,

amin nyilván segíthetne, ha a 125 mellett egy 100 lóerős belépőmodellt is bevezetnének, de gazdagon felszerelt, erős és mild-hibrid kivitel sosem lesz diszkontajánlat – igaz, küllemével és menetteljesítményeivel tucatáru sem.