Paul Meyan újságíró volt és vállalkozó, az Automobilé Club de France egyik alapítója. 1896-ban elindította a La France Automobilé című szaklapot, a szerkesztőség több versenyt is rendezett. Az önjáró kocsit népszerűsítő propaganda részeként 1898-ban meghirdettek egy különleges eseményt: a Párizs melletti Achéres parkban kimértek egy 2 kilométeres szakaszt, amelynek első fele a gyorsítása, a második pedig a sebességmérésre szolgált.
Bárki elvihette volna a gépét kipróbálni, de csak egyetlen jelentkező akadt: Meyan arisztokrata barátja, Gaston de Chasseloup-Laubat gróf. Ő egy Jeantaud gyártmányú, 36 lóerős villanymotorral és
Fulmen márkájú, nem újratölthető telepes felszerelt kocsival állt rajthoz.
December 18-át írtak, a jármű kék szikrákat szórva és ózonillatot árasztva nekiiramodott és akkoriban hallatlan, 63,15 km/h sebességet ért el.
Megszületett a világ első hivatalosan is jegyzett autós sebességi világcsúcsa, de a gróf nem ülhetett a babérjain, mert azonnal kihívója akadt. A rettenthetetlen belga versenyző, Camille Jenatzy (rőt szakálla miatt Vörös Ördögnek becézték) a La France Automobilé-ben felhívást tett közzé, amelyben párviadalra hívta a grófot. A helyszín és feltételek változatlanok maradtak: Jenatzy 1899. január 17-én egy CGA Dogcart elektromos kocsival elérte a 66,66 km/h-t.
Ezt Chasseloup-Laubat még aznap túlszárnyalta, mégpedig 70,31-es értékkel. Utána ismét a belga következett, január 27-én
80,35 km/h-val repesztett, és innentől szabályos fegyverkezési verseny kezdődött.
Márciusig „fegyverszünetet" kötöttek, mert mindkettőjük autóját átépítették: a Jeantaud-nak az aerodinamika jegyében hegyes orrot és hátsót kreáltak.
Jenatzy hintószerű Dogcart-ja helyett teljesen új kocsit kapott, amit a híres Rothschild & Fils műhely épített, és találóan La Jamais Contente-re (Az örök elégedetlen) kereszteltek. Torpedóformájú kasztnija alumínium-volfram-magnézium ötvözetből készült, és két Postel-Vinay gyártmányú 200 V-os villanymotor hajtotta a hátsó kerekekeit, becsült összteljesítményük 68 lóerő volt.
Március 4-én Laubat 92,78 km/h-t ért el – ez már az akkoriban a földkerekség leggyorsabb járműveinek számító mozdonyok csúcssebességét is megközelítette. Ám, ez sem volt elég a diadalhoz, a Vörös Ördög április 29-én 105,88 km/h-val száguldott,
ezzel végső győzelmet aratott, a viaskodás nem folytatódott tovább.
A rekordot 1902-ben Léon Serpollet gőzjárműve 120,8 km/h-val megdöntötte, utána pedig mégiscsak a benzin vette át a hatalmat, közúton és versenypályán is.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil májusi számában: