A Maserati a következő pár évben szűk vevőkörrel rendelkező rétegluxusmárkából jelentős prémiummárkává kíván fejlődni, az ambiciózus terv szerint
2023-ig megtripláznák az eladásaikat,
ami évi 80-90 ezer autót jelentene. Voltak jó évei az elmúlt évtizedben a szigonyos márkának, 2012 és 2017 között a megújult modellpalettának köszönhetően az eladások 6-ról 46 ezerre emelkedtek, ami a mai napig rekordnak számít a 105 éves cég történetében. Azóta azonban ismét mélyrepülésben vannak, 2018-ban már csak 36 ezer, tavaly pedig 26 ezer autót sikerült értékesíteni a világpiacon, utóbbi kevesebb mint az egytizede a konkurens Porsche eladásainak.
A Maserati aranykorát a szakértők a gyári versenyprogram felszámolása és a 3500 GT bemutatása (1957), valamint a kora 70-es évek közé teszik, amikor már a Citroën tulajdonában volt a márka, és olyan ikonikus modelljei voltak, mint a Bora, a Merak és a Khamsin. Az 1968-tól tartó francia irányítás alatt megháromszorozódott az alkalmazottak száma,
a sikeres korszaknak az 1973-as olajválság vetett véget,
amely két évvel később csődöt eredményezett.
Megmentőként Alejandro de Tomaso érkezett,
aki jelentős részvénycsomagot vásárolt, és költségcsökkentési tervet hajtott végre a munkaerő felének elbocsátásával. Az ő nevéhez köthető a márka 80-as évekbeli feltámadása, amit az olyan, karakteresen szögletes kocsik jellemeznek, mint a Quattroporte III, a Ghibli II vagy a Biturbo. Bár ezek a típusok szépek és brutálisan erősek voltak, a minőségük és a megbízhatóságuk finoman szólva nem volt az igazi, főleg a német konkurenciához képest.
De Tomaso 1993-ban adta el 51 százalékos részvénycsomagját a Fiatnak. Az akkor ereje teljében lévő új tulajdonos jelentős összeget fektetett a Maseratiba, amelyet egy átstrukturálás után
1997-től a Ferrari alá rendeltek.
Ennek a korszaknak a jelentős modelljei közé tartozik az 1998-as 3200 GT, valamint a 2003-ban bemutatott Quattroporte V, amelyekkel Amerikába is visszatértek. 2005-ben visszakerült a Maserati irányítása a Fiathoz, akik ezúttal az Alfa Romeo alá szervezték be a márkát.
A Fiat-Chrysler konszern (FCA) 2016-ban eladta a 90 százalékos részesedését a Ferrariban, így
megnyílt a lehetőség a Maserati előtt, hogy saját fejlesztésű modellekkel kilépjen az ágaskodó ló árnyékából.
A megújulási terv első kézzel fogható jele az idén szeptemberben érkező új csúcsmodell, az MC20 szupersportautó lesz, amit a Ferrari F8 Tributo közvetlen konkurensének szánnak.
Ez lesz a Maserati első középmotoros szupersportautója a 2004-ben bemutatott, Ferrari Enzo-alapokra épült, limitált szériás MC12 óta. Az újdonság azonban a hasonló név ellenére jóval olcsóbb lesz elődjénél, állítólag kevesebbe fog kerülni, mint a Ferrari mai alapmodellje, a Portofino. A nevében az MC a Maserati Corsét jelenti, a 20-as pedig a gyártás kezdetét.
A Corse a versenyzésre utal,
nem véletlenül, ugyanis a szigonyos márka ezzel a kocsival 2010 után először hivatalosan visszatér a sportautó-világbajnokság mezőnyébe.
Az MC20 nagyon hasonló felépítésű, mint az Alfa Romeo 4C, mivel az alapját egy szénszálas teknő adja. Azonban a Maserati jóval erősebb és nagyobb lesz a négyhengeres Alfánál.
Biztosak lehetünk a turbófeltöltésben és a hibrid technológiában.
A teljes egészében Maserati által fejlesztett, egyelőre ismeretlen méretű, V6-os vagy V8-as benzinmotor az elektromos rásegítéssel kiegészülve több mint 600 lóerőre lehet képes. Ekkora teljesítménnyel a kb. 1,3-1,4 tonna tömegű MC20 nagyjából 3 másodperc alatt gyorsulhat fel 100 km/órára, a végsebessége pedig elérheti akár a 330 km/órát is.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha a többi új modellre is kíváncsi!