M-zárolt időkapszula a honvédségi raktárból - MZ ETZ 250 NVA veteránteszt

A rádiót a fotózáshoz tettük az ülésre, az eredeti fehér rendészeti sisak is megvan

Magyarországon is meghatározta a nyolcvanas-kilencvenes évek motorfelhozatalát az elődeinél szögletesebb formájú ETZ, amely az utolsó keletnémet gyártású kétütemű MZ-sorozat volt. Ezúttal egy ritka, és kifogástalan állapotú katonai 250-est próbáltunk ki, amely M-zárolt tartalék volt a néphadseregnél, vagyis csak mozgósítás esetén vetették volna be – de erre sosem került sor.

Az 1980-as évek elejére a Szászországban működő MZ gyár (Motorradwerke Zschopau) nehéz pénzügyi helyzetbe került, anyag- és munkaerőhiány miatt akadozott a termelés. Ilyen helyzetben érkezett el a sikeres TS 250/1 „frissítése". Gyakorlatilag új gép született: szögletes tankot és szerszámdobozt, de ami ennél fontosabb (bizonyos modelleken, és főleg az exportpiacokon) Brembo-licenc első tárcsaféket kapott. Új lett a 250-es kétütemű egyhengeres hengerfeje és négyfelömlős a hengere, csökkent a szívászaj, megerősítették a vázat és az első villát - a motor így jóval stabilabb lett.

1981-ben mutatták be az ETZ 250-est, a 125-ös és a 150-es pedig 1984-ben érkezett. Exportra is sok ment, hozzánk bőven jutott belőlük, nálunk a KPM-től 1982-ben kapta meg a típusbizonyítványt.

Fontos újítás volt a 12 voltos elektromos rendszer és a feláras halogén fényszóró bevezetése,

átdolgozták a motort, ötfokozatú volt a váltó. Folyamatosan fejlesztgették az ETZ-t, oldalkocsival is kínálták, majd 1989-ben leváltotta az azonos műszaki alapokra megszerkesztett, modernebb vonalú, de változatlanul egyhengeres és kétütemű 251-es.

Ennek 291 köbcentis változata (az ETZ 301-es) volt az utolsó német gyártású kétütemű MZ. A sorokat 1992-ben megvette a török Kanuni márka, a német üzem pedig négyüteműekkel kezdett próbálkozni. A törökök kicsit áttervezték a szerkezetet, és alapfelszerelés lett a korábban csak tőkés exportra kínált szivattyús különolajozás, amit az is indokolt, hogy a legtöbb országban nem is lehetett a kutakon keverék benzint kapni. Németországban is árultak Kanuni MZ-ket, de bukás lett a vége, majd négyütemű licenc- és saját motoros képek készültek, végül 2008-ban felszámolták a gyárat.

Teljes gyári átalakítást kapott a honvédség

Elődeihez hasonlóan a negyedliteres ETZ-ből is készült katonai kivitel, hivatalos megnevezése 250 NVA, vagyis Nationale Volksarmee (így hívták az NDK-ban a nemzeti néphadsereget). Picivel keményebbre hangolták a futóművet, a lánc áttételét pedig rövidebbre vették, mint a civil gépeken. A kipufogó módosításával (elcsendesítésével) a teljesítmény 21-ről 17 lóerőre csökkent, de cserébe a legnagyobb nyomaték alacsonyabb fordulaton megérkezik. A végsebesség is változott: 130 helyett mindössze 100 km/h-ra, de a rugalmasság még ötödik fokozatban is nagyon jó.

Nagyon más lett a motorkerékpár megjelenése, a „fénycsökkentős" lámpafej fekete, és matt zöld a teljes fényezés, a terepjáráshoz kicsit megemelt kipufogóval együtt. A kormány keresztmerevítős,

a gép mindkét oldalára tartókonzolokat szereltek, az egyik egy ötliteres marmonkannát, a másik egy nagy táskát hordoz.

Az egybeülés helyet két különálló nyerget tettek rá, de nem rugósakat, habtöméseseket. Látványosak, de kényelmetlenek, és nehéz rajtuk elhelyezkedni. Érdekesség az indexeket letiltó külön kapcsoló, hogy éjszaka, „harci helyzetben" elkerüljék a véletlen villogást.

A magyar hadseregben is ilyen ETZ-k váltották le a TS 250 NVA-kat, leginkább a katonai rendészet használta őket, főleg forgalomirányításra és konvojkísérésre. M-zárolt tartalékként élte katonaéveit a kipróbált gép, azaz (elvileg) kifogástalan állapotban várta a mozgósítást, ami aztán sosem jött el. Így ma gyakorlatilag gyári állapotú, nagyon kevés kilométerrel (1381) az órájában. Gazdája egy ismert motorgyűjtőtől vette nyolc évvel ezelőtt, a fotókon látható állapotban, összes kiegészítőjével együtt.

Lassabb, de jobban mozog, mint a civil ETZ

Próbánkon sok szívatóval harmadik-negyedik rúgásra életre kelt, és összetéveszthetetlen MZ-s érces hangon szólt. Alapjáraton nagyon látványosan rázkódik az egyhengeres, de ebből a motor trükkös bekötései miatt csak kevés jut át a vázra, fordulaton ráadásul a járása ki is simul. A kormány kellően széles és megfelelő szögben áll a komfortos utazáshoz. Pörgős, dinamikus a kétütemű, szépen veszi a gázt, de nehezen melegszik. A rövid végáttétellel nagyon rugalmas, de az utazótempó éppen emiatt alacsony: nagyjából 80 km/h. Igazából 3000 felett él, de virgoncsága csak 4500/percig tart.

Hosszú úton jár és nagyon pontos a váltó, a gyors csattogtatást nem szereti. Rugózása picivel feszesebb, mint a kissé lagymatag TS-é (és a polgári ETZ-ké), de így is szépen kivasalja az úthibákat. Egyenesben rendületlenül fut, és hála a merevebb hídváznak és az első villának, erős fékezésekkor sem bólogat, a kanyarokban pedig kifejezetten ügyes, nagyon mélyre dönthető.

A fékek tudása a nem túl nagy tömeghez bőven elég, az első tárcsa 1987-ben a szocialista táborban maga volt a csoda.

Az NVA a polgári kivitelekhez hasonlóan ma is remek túragép lenne, ha lehetne vele tartósan 100 km/h felett utazni, ehhez csak lánckerekeket kellene cserélni – ha nem lenne cél az eredeti állapot.

Műszaki adatok - MZ ETZ 250 NVA (1987)

Motor: egyhengeres, kétütemű, keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 243 cm3. Furat x löket: 69,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 10:1. Teljesítmény: 17 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 24,5 Nm, 2600/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú lábkapcsolású váltó, ötlamellás olajfürdős kuplung, lánchajtás.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla, lengéscsillapítós rugóstagokkal. Hegesztett acél hídváz.

Hosszúság x szélesség x magasság: 2160 x 900 x 1310 mm. Tengelytáv: 1380 mm. Tank: 17 l. Saját tömeg: 175 kg.

Végsebesség: 100 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: