Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az utolsó valóban klasszikus Mercedes-Benz, amelyből még nem sajnálták az anyagot és karaktere van: sokan így emlegetik az S-osztály második generációs, W126-os sorozatát, és alighanem sok igazságuk van. 1981-ben, két évvel a limuzin után jelent meg a kétajtós változat ugyanazzal a bombabiztos és túlméretezett, a maga korában ultramodernnek számító technikával. Bruno Sacco Daimler-főstiliszta rajzasztalán születtek a kupé elegáns formái, aki négyajtós padlólemezéből 8,5 centit tüntetett el – ez a kisebb hátsó lábtérben nyilvánult meg – a vagányabb megjelenéshez.
Miután a mérnökök jelentősen megerősítették a vázszerkezetet, elhagyhatták a B-oszlopot, így kecsesebb lett a sziluett, ráadásul a szedántól teljesen eltérő, inkább az SLC-hez hasonlatos ábrázatot szerkesztettek hozzá széles hűtőmaszkkal és kiálló csillag nélkül. Passzív biztonsági eszközök egész arzenálja védte az utasokat (gyűrődő zónák, oldalsó ütközésvédelem, vezetőoldali légzsák), az aktívak közé pedig blokkolás- és kipörgésgátló, illetve az ütközés pillanatában aktiválódó előfeszítős biztonsági öv tartozott. Barényi Béla találmányként a süllyesztett ablaktörlő is megjelent rajta.
A négyajtós limuzinok kifinomult, elöl kettős keresztlengőkaros futóműve került alá hosszanti kitámasztással, hátul a korábbi típusoknál tökéletesített ferde háromszög-lengőkaros felfüggesztést használtak. Különbség volt ugyanakkor, hogy a kupékhoz nem kínáltak légrugózást, de tökéletesen megfeleltek a régi jó csavarrugók is. Elektromos ablakemelő, tolótető, motoros ülésállítás, automata klíma, tempomat és opciós fedélzeti számítógép hirdette a luxust, természetesen a kupé mércével pazar térkínálat, a nagyszerű hangszigetelés és a kényelmes (fűthető) bőrfotel-garnitúra mellett.
A gazdag motorpalettából csak négyféle V8-ast használtak: a 380-as és 500-as 1981-ben, az 420-as és 560-as pedig a második szériával, 1985-ben érkezett. Mindegyikhez saját tervezésű négyfokozatú automataváltó járt, különféle trükkökkel megspécizve: Standard és Economy üzemmód-kapcsolót, illetve topográfiai szenzort kapott, ami a lejtőkhöz és emelkedőkhöz igazította a váltásokat. Mindez a rengeteg csemege egybegyúrva egy kompromisszum nélküli minőségű,
kétarcú különlegességet eredményezett, mely luxuscirkálóként is használható, de ha odalépnek neki, sportkocsiként száguld.
A gyár nem titkolta, hogy a 40 év alatti jómódúak a célközönség, de bizonyára sokkal többen élvezték a szuperbiztonságos főúri lakosztályt, amely ráadásul villámgyors is. És ezt sok évig megtehették, mert a C126-nál a tervezett elavulás még ismeretlen fogalom volt: ha nem is az örökkévalóságnak, de hosszú használatra tervezték. 1991-ben, a szedánnal együtt vették ki a gyártásból, leszármazottja a C140 Coupé, vagyis a „Bálna-Merci" kétajtós verziója lett, idővel CL-osztály néven. Összesen csak 74 ezer példány készült az elegáns SEC-kupéból, míg a W126 limuzinból több mint 810 ezer.
A kipróbált példány második generációs európai kiadás 1988-ból, ötliteres, katalizátoros motorral. Tulajdonosa, László, gyerekkora óta a német autók szimpatizánsa, különösen a Benzek technikája és megbízhatósága imponált neki. A C126-ost filmekben látta, azonnal megfogta a formavilága, a B-oszlop nélküli kialakítás lehajtott ablakokkal pedig szerinte a megjelenés csúcsa. Három évig keresgélt a neten, de itthon szép kupét találni szinte lehetetlen. Stuttgart mellett élő barátja, Alex talált egy ígéretes jelöltet, ki is ment itthonról megnézni, de a kocsi eléggé rosszul festett, ezért otthagyták.
Feleslegesen megtett több ezer kilométerrel majdnem orrlógatós visszavonulássá vált a kaland, de aztán gyorsan győzelemmé alakul. A kereső ugyanis rá volt állítva új hirdetések felbukkanására, egyet pedig pont akkor jelzett, amikor László kint volt, ráadásul nem is volt messze.
Fotókon szépnek látszott a SEC, de sötétkéknek tűnt, tulajunk pedig ragaszkodott a feketéhez.
Alexnek kulcsszerep jutott a történetben, először barátját beszélte rá, mégiscsak hívják fel, így is történt. Péntek volt, a tulajhoz viszont hétfőre bejelentkezett egy komoly érdeklődő, aki valószínűleg el is viszi majd.
Alex végül addig fűzte a német eladót, hogy vasárnapra megbeszélhettek egy találkát. Élőben derült ki, hogy nem kék, hanem fekete a Mercedes, és szalonállapotú. Innentől már gyorsan alakultak a dolgok: eksztázis, majd készpénz, és papírozás következett, a kupé tehát gazdát cserélt és László már hozta is hazafelé. Szerencsére az itthoni tüzetes átvizsgálás sem derített ki semmilyen hiányosságot vagy javítanivalót, rozsdamentes, ép és azonnal bevethető állapotban volt. Egy nagytakarítás és folyadékcsere után simán átment az OT-vizsgán.
W126-os limuzint már többször volt alkalmunk mustrálni, ezért a kupé testvér belvilága (meg egy kicsit a külcsíne is) régi ismerősként köszönt vissza. Ugyanazok és praktikusan elrendezett órák és kapcsolók fogadnak bennünket, mint a négyajtósban, a bőrkárpitokkal és a faberakásokkal is könnyű megbarátkozni. Miután beülünk a testes, puha fotelekbe és beállítjuk a legmegfelelőbb üléshelyzetet – a motorok hat irányban mozgatják az üléseket, és még a fejtámla is elektromos –, az ajtó becsukásával a masszív hangszigetelésnek köszönhetően megszűnnek a külvilági zajok.
Szokatlan figyelmesség, hogy egy kar a vállunk felett előretolja a biztonsági övet, s miután becsatoltuk, illedelmesen visszahúzódik. Indíthatunk, a V8-as motor a nyersen és hangosan gargarizáló amerikaiakkal ellentétben kifinomult műszer, csendesen, selymesen duruzsol, de azért kihallani az izmokat és a sok newtonmétert.
Áthúzzuk a cikkcakk-kulisszában járó automata karját parkolóállásból D-be, és kezdődhet az örömautózás.
A saját fejlesztésű 4G-Tronic váltó nagyszerű szerkezet, pontosan és szinte észrevétlenül vált és vigyáz a gépre, nem engedi túlpörögni.
Városi korzózáskor a fordulatszám nem is nagyon haladja meg az 1800-2000-et. Mindkét váltási üzemmódot kipróbáltuk, Standardban valamivel hosszabban engedi kipörgetni a motort, míg Economy-ban második fokozatból indul és gyorsan felpakol a végtelenül hosszú negyedikbe, tehát inkább a terebélyes nyomatékraktárából dolgozik. Mai mércével amúgy az öt literből előállított 252 lóerő nem tűnik túl impozánsnak, de élőben igencsak meggyőző. Egy elhagyatott egyenes szakaszon rendesen ráléptük a gázra, és a SEC nem ragasztott az ülésbe, de elemi erővel, folyamatosan gyorsult.
Jellemző a Mercedesre, hogy teljes terhelésnél is alacsony szinten maradtak a vibrációk, csak a motor mély morajlása és nagy tempónál a szélzúgás hallatszik. Egy ilyen, elszigetelt luxusszalonban elvész a sebességérzet, mire észbe kaptunk, már nagyon-nagyon gyorsan mentünk. A katalógus szerint 7,5 másodperc alatt felgyorsul 100 km/h-ra, és László elmondása szerint német autópályán a kétszer ekkora tempót könnyedén tartja, de olyankor már természetesen nem mérhető az úttartása egy mai luxusautóéhoz. Igényes konstrukció a C126 futóműve, normál aszfalton remekül siklik és szinte minden hibát eltűntet, de a töredezett vagy nyomvályús magyar mellékutakon azért tud rázni is.
Gyorsan vett kanyarban megdől a bő 1,6 tonnás kupé, de gond nélkül, stabilan veszi az íveket. Szervóval megtámogatott golyópályás kormánygépe nem túl közvetlen, de könnyen, finoman jár és némi holtjáték árán pontosan irányítja a kocsit.
A stuttgarti mérnökök a SEC fékjeit is megfelelően méretezték, négy jókora tárcsája hatékonyan állítja meg,
mai mércével is egész jónak számít. Kimondottan élvezetes cirkálni vele és olykor-olykor meghajtani az ötliteres motort - megértjük a kor tehetőseit, hogy nem vitetni akarták magukat, hanem kormány mögé ülni, és élvezni az újraegyesítés előtti NSZK-s autógyártás egyik csúcsmodelljét.
Műszaki adatok - Mercedes-Benz 500 SEC (C126)
Motor: OHC-vezérlésű V8 hengerelrendezésű benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4973 cm3. Furat x löket: 96.5 x 85.0 mm. Kompresszióviszony: 10:1. Teljesítmény: 252 LE, 5200/perc fordulaton. Nyomaték: 390 Nm, 3750/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul ferde háromszög-lengőkaros futómű, keresztstabilizátorral, csavarrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal.
Felépítmény: önhordó, kétajtós, négyüléses, zárt acélkarosszéria segédkeretekkel. Hosszúság x szélesség x magasság: 4935 x 1828 x 1407 mm. Tengelytáv: 2845 mm. Csomagtartó: 422 l. Tank: 90 l. Saját tömeg: 1650 kg.
Végsebesség: 230 km/h. Gyorsulás 0-100 km/h: 7,5 s.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil májusi számában:
