Míg Európában, Kínában és Amerikában is egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a villanyautók, addig Japánban pár lépéssel hátrébbről szemlélik az új irányvonalat. Ez látszik a gyártók kínálatán is, a Honda vagy épp a Mazda is csak egy-egy, kifejezetten városi elektromos autóval rendelkezik jelenleg. Nem kapkodja el a dolgot a Toyota konszern sem, amely 1997-ben megismertette a világot a hibrid hajtással, és e téren a máig etalon, ami látszik szárnyaló eladásain is. Persze a rendszert folyamatosan fejlesztik, ma öntöltő mellett már plug-in kivitelben is elérhetők mindkét márka bizonyos modelljei.
Mindezek tükrében ambiciózusnak tűnik, hogy a Toyotát (a törvényi szabályozásnak megfelelően) 2035-től, a Lexust pedig már 2030-tól teljes egészében elektromos márkává alakítják át Európában és más meghatározott piacokon,
de az is tény, hogy a cégcsoport elnöke egy alkalommal egyszerre 15 villanyautó-tanulmányról lebbentette fel a fátylat.
Ami az első igazi szériamodellt, és történetesen cikkünk főszereplőjét illeti, aligha véletlen, hogy épp a Lexus kínálatában, igaz, annak legkisebb prémiumautójaként mutatkozott be, a korábban jól ismert öntöltő hibrid kivitel átalakításaként.
Így azon modellek sorát gyarapítja, amelyeket nem eleve villanyautóként vetettek papírra – e téren igazi úttörőnek a tavaly kipróbált Toyota bZ4X-et (illetve áprilisban érkező úri rokonát, a Lexus RZ-t) tekinthetjük. Kétségtelen, hogy sok szempár szegeződik az UX300e piaci fogadtatására és az ügyfelek tapasztalataira, hiszen a hajtásával sok újdonságot hoz, a karosszériájával viszont annál kevesebbet. Külsőre nem könnyű tehát felismerni, hiszen a zöld rendszámot és a hátsó ajtók alján lévő „Electric" feliratot leszámítva semmi sem különbözteti meg a már több éve kapható öntölő hibrid UX-től.
Persze nem feltétlen baj, hogy elmaradt az ufóvá átrajzolás, hiszen a Lexus crossover egyedi stílusával elve kiemelkedik a tömegből. Nem nagy autó a maga 4,5 méteres hosszával, ugyanakkor izgalmas és érdekes látvány. Még a korábbi Lexus dizájnelvek alapján készült, azaz számos éles és szögletes vonal, törés, illetve él van a karosszérián. Az orr-részen ott trónol az óriási orsó formájú hűtőmaszk, ami az alsó krómcsíkkal egész harciassá teszi. Jellegzetesek az L-alakú menetfényt tartalmazó fényszórók is, tesztautónkban a Triple LED fantázianevű adaptív mátrix kivitel varázsolt fényárt az éjszakába.
Alul a ködlámpákat is magukba foglaló oldalsó fekete betétek csak dekorációk, légbeömlő nincsen rajtuk, szépek viszont a motorháztető domborításai és az ívesen kanyarodó első éle. Oldalt az említett számos lemeztörésen felül
műanyag betétek vonják magukra a figyelmünket, de a szögletes kerékjáratok túl hangsúlyosak, a kevesebb itt több lett volna.
Cserébe remekbe szabottak a külső visszapillantó tükrök, mégpedig a funkció bármiféle rontása nélkül. A szűk ablakok krómozott keretet kaptak, a hátsó kerekek fölött pedig egy újabb különbség rejtőzik a full hibridhez képest.
Itt ugyanis mindkét oldalon találunk egy fedelet, egyik mögött a Type2 normál, míg a másiknál a ChaDeMo villámtöltő csatlakozója bújik meg. Meghatónak tűnik ugyan a bőség, de sajnos az utóbbi nem igazán átgondolt választás az Európában használt CCS aljzat helyett. Hátul a Lexus lámpája elviszi a show-t, a keresztben végigfutó fénycsíkot ugyan már sok autón láttuk, de itt is látványos. Ráadásul a széleken szárnyszerű kinövések is vannak rajta, ami fokozza a látványt. Érdekes lemeztörések jutottak ide is bőven, a középső rész trapéz formája különleges, a kipufogó persze eltűnt a lökhárító alól.
Visszafogottabb formákkal és nagyon jó minőséggel találkozunk, ha benézünk az UX 300e utasterébe. Sok a puha felület, a kék-fehér bőrkárpit kellemes tapintású és kifejezetten igényes varrással készült, sőt, a műszerfalon lévő kékes betét sem mindennapi, hiszen speciális japán papírbevonatot kapott. Még a hagyományos műanyag részek, kapcsolók is igényesek, az összeszerelés kifogástalan, egyetlen pisszenés se hallatszik a burkolatok felől. Persze a műszerfalon érezzük a kort, nincs szélesvásznú képernyő és mindenféle tapizós felület, ám sokan (főleg a konzervatív autósok) éppen ezt díjazzák.
Akadnak ugyanakkor megmosolyogtató részletek, mint például a részben digitális műszeregységben lévő analóg mutató. Erről az akkumulátor töltöttségét olvashatjuk le, lényegében a hibrid kivitel benzinjelzőjét vették át, csak egy konnektoros „kútoszlopot" rajzoltak mellé.
A vezető előtti kijelző sok információt meg tud jeleníteni, de térképet nem, és grafikáján sem lehet érdemben változtatni.
Bőséggel mérték a fizikai gombokat, amiket viszont kissé kaotikusan osztottak el, kell egy kis idő, mire mindent megtalál a sofőr, jó hír viszont, hogy önálló klímapanel található a középkonzolon.
Ötletesek a vaskos, puha fogású kormányon lévő konfigurálható gombok; a head-up kivetíti, hogy épp melyik billentyűt érintettük meg és annak mi a funkciója. Akad azonban rossz hír is: nem véletlenül van ilyen távol a műszerfal tetején a multimédia kijelzője, ugyanis nem érintésérzékeny. Ezt túl lehetne élni, a kezelést azonban forgótárcsa helyett a korábbi Lexusokból ismerős tapipados megoldással oldották meg, ami a jótól elég messze van. Csak a hozzánk júniusban érkező, frissített változatban vetik majd be az NX-ből már ismert, nagyobb érintőképernyőt és vadonatúj szoftvert.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!