El kell ismerni, hogy az UX-ben sokat tud a fedélzeti rendszer, csak 15 éves időutazás a grafika, és sok helyen túlbonyolított a menü. Szerencsére vezetékes van telefontükrözés, ami sokat javít a helyzeten. A középkonzolon vezeték nélküli töltőt, pohártartót, 12 voltos csatlakozót és persze a már említett érintőpadot találjuk az elektronikus menetiránykapcsolón felül. Felbukkan egy újabb adag gomb, amikből a könyöklő elejére tett zenevezérlők nagyon tetszettek. Amúgy a kartámasz mindkét irányba nyitható (ide kerültek az USB-k, sőt jack is van), viszont a két ajtózseb és a kesztyűtartó kissé szűk.
Elöl igazán kényelmesen utazhatunk, a fűtött és szellőztetett ülésekből a vezetőé memóriás állítású, egyedül az ülőlap lehetne kicsit hosszabb. Hátul már nem ilyen rózsás a helyzet: bár a finom bőr és a kényelmes ülés itt sem hiányzik,
sőt, a légbefúvót vagy az USB csatlakozót sem spórolták ki, csak éppen a legfontosabból, helyből van kevés.
Egyértelműen rontja a helyzetet az utastér padlója alá szerelt akkumulátor (a hibrideké a csomagtartó alatt van), ami miatt a belső padlószint magas, és felhúzott térdekkel kell utaznunk. Jó hír viszont, hogy a full hibridhez képest így megnőtt a szállítókapacitás.
Így az elektromos UX-ben 367 literes űrtartalommal lehet gazdálkodni, ami még mindig átlag alatti ugyan, de azért jól használható. Főleg, mert van felnyitható álpadló, alatta tágas rekeszekkel, a hátsó üléseket ledöntve pedig sík, lépcső nélküli felületet kapunk. Fokozza a luxust az elektromosan nyitható csomagtérajtó, viszont a kocsi orrában itt is csak a gépészetet találjuk, nem került oda semmiféle extra tárolórekesz. Emiatt a töltőkábeleknek is csak hátul jut hely, ami elvesz az amúgy sem nagy csomagtérből. Hiába, az UX 300e sem tudja letagadni az utólagos villanyosítás hátrányait.
Vezetés közben a crossover kárpótol praktikumbéli hiányosságaiért, egyszerűen jó menni vele. A Lexusok eleve nem a magas zajszintjükről híresek, a villanymotorral pedig a hajtáslánc hangja teljesen eltűnt. Csöndesen gurulhatunk a városban és azon kívül is, pihentető az összhatás és könnyű élvezni a Mark Levinson hangrendszert is, bár olcsóbb autókban is hallottam már sokkal szebben szóló hifit. Könnyű terelgetni az elég közvetlen kormánnyal, ami puhán jár, mégsem teljesen érzéketlen. Hasonló a futómű is, ami inkább kényelmesre hangolt, elég ügyesen kezeli a nem épp sima útfelületeket is.
Teljesítményben nincs hiány, az előre beépített 204 lóerős és 300 Nm-es nyomatékú villanymotor pont ideális ehhez a mérethez.
Ha száraz úton találnak tapadást a hajtott első kerekek, akár 7,5 másodperc alatt elérhetjük a 100 km/h-t,
és városon kívül is jó a rugalmasság. Öt fokozatban állítható a motorfék ereje, teljesen egypedálos üzemmódja nincsen, viszont a D mellett egy B üzemmód is rendelkezésre áll. Vezetés közben a különböző biztonsági és kényelmi segédek sem idegesítenek minket, ezek többsége egyébként is testre szabható, el lehet játszani a beállításokkal jó pár percet.
Adaptív tempomat, sávban tartó és kormányzó, valamint vészfékező és holttér-figyelő rendszer is segít minket. Parkoláskor pedig 360 fokos kamerával és radarral tudjuk centire pontosan a helyére kormányozni az autót. Könnyű, csendes és izgalommentes tehát az UX 300e-vel utazni, illetve azért némi kaland mégis akad, mégpedig a hatótáv kapcsán: az 54,3 kWh-s akkumulátor csak átlagos e kategóriában. Mivel tényleg szinte semmi változtatás nem történt a hibrid változathoz képest, így például légellenállás terén sem, ezért a fogyasztás sem olyan jó, mint egy valódi villanyautónál.
Fontos megjegyezni, hogy rövid életű átmeneti modellről van szó. Mint a multimédia rendszer kapcsán említettük, júniustól érkezik a frissített változat, amely jóval nagyobb, 72,8 kWh-s akkut kap, és ezzel a mostani 315 kilométeres WLTP hatótáv 440-re ugrik. Persze a fogyasztás valószínűleg nem fog javulni, ezért a valóságban arányaiban nem olyan sokkal hosszabb töltés nélkül megtehető utakkal kell számolni. Nyári hőségben klímával vagy téli hidegben fűtéssel inkább 200-270 km közé tehető a reális hatótáv, utóbbi városi, előbbi pedig országúti/autópályás környezetben érvényes.
Sajnos a kényszerpihenők mellé szerény töltési lehetőséggel is társulnak. AC váltóáram esetén 6,6 kWh a maximum, ami épp elegendő, hogy egy éjszaka alatt közel nulláról is tele akkuval indulhassunk reggel. Egyenáramnál, azaz villámtöltővel 50 kW a maximum érték,
csakhogy nálam a teszt során egy 75 kW-os töltőn 37 kW-nál többre nem volt képes a rendszer, igaz a hőmérséklet fagypont körül volt.
Természetesen a dráguló szolgáltatási díjak mellett nem nyilvános oszlopoknál, hanem otthoni rendszeren töltve lehet csak gazdaságos az elektromos UX az eleve madárétkű hibridhez képest.
Mindez azonban elméleti kérdés, mert a tesztelt régi 300e változat már nem kapható, az átdolgozott pedig még nem érkezett meg. Amikor utoljára szerepelt árlistán, az alapkivitelért közel 21 millió forintot kértek, a tesztelt Luxury pedig 25,3 millióról startolt. Ez irreális felár a hibrid 250h-hoz képest, de a prémiumok mellett más, koreai (Hyundai Ioniq 5 - Kia EV6) és német (Volkswagen ID.5) riválisok is feladják neki a leckét, főleg helykínálat és hatótáv terén. Komoly kihívója a nemrég jóárasított Tesla Model Y is, amire a Lexus minőséggel és dizájnnal vághat vissza – de csak az időszerű frissítés után.