Melegítőt húzott a spórolás bajnoka - Toyota RAV4 GR Sport menetpróba

Úgy tűnik, bevált a markáns dizájn és a hat liter körüli fogyasztást garantáló öntöltő hibrid hajtás: a világ egyik legnépszerűbb autója (és nálunk is kategóriájának listavezető SUV-ja) a közepes méretű RAV4. Bár nem a sportosság az első, ami eszünkbe jut róla, az érdeklődés szinten tartására most új, elsősorban látványelemekben többet kínáló GR változat érkezett, amit különleges útviszonyok között, Lappföld zimankójában vezettünk.

Nemzetközi tesztvezetéseknél általában melegebb éghajlatra küldik az újságírókat – mármint olyan, dél-európai helyszínekre, ahol télen sem kell az időjárás miatt aggódni, bónuszként pedig tükörsimák az utak. Ám a Toyotánál ezúttal nem akartak ötszázadik alkalommal is bejáratott helyszínt keresni, ehelyett elvitték a média képviselőit Lappföldre, messze fel Svédország lapos, de annál hidegebb és sötétebb északi részére. Hogy ezzel kockáztattak-e? Hiányozni fog a fény a szép képekhez, a meleg a komforthoz és a száraz út a vezetési élményhez – gondoltam, és mint később kiderült, nem is tévedhettem volna nagyobbat, hála Odinnak és Thornak.

Errefelé szó sincs rövid és enyhe télről

Maga a helyszín ugyanis – Lulea, Stockholmtól még másfél óra repülőút egyenesen az Északi-Sark irányába - tökéletesnek bizonyult, az út pedig elképesztően jól szervezett volt. Kezdjük a fényekkel: télen a napos órák száma meglehetősen alacsony, január végén nagyjából 9-től délután 3 óráig van világos, de a napkelte és a napnyugta közel két óráig tart. Mivel a földi élethez nélkülözhetetlen csillag délben is nagyon alacsonyan jár, a napok nagy része kifejezetten giccses égbolt alatt telik, fantasztikus fényekkel, ami a lenyűgöző látványon túl az ember hangulatának sem tesz rosszat.

Persze a hideget kevesen szeretik igazán, amihez az utóbbi évek itthoni enyhe időjárása is hozzátesz, de mínusz 5-10 fokban létezni, sétálni, mozogni felüdítő élmény volt. A levegő kristálytiszta, minden lélegzetvétellel egyre jobban éreztem, hogy élek.

Ráadásul a ropogós hó letompítja a hangokat, így az egyébként sem nyüzsgő vidék még csendesebbnek, nyugodtabbnak tűnik.

Jég és hó fogad mindenütt (ezen a vidéken fél évig tart a fagyos tél, és egy hónap a nyár), a legforgalmasabb úttesten is csíkokba fagyva, a néptelenebb helyeken pedig akár térdig süpped az ember, ami megnehezíti a közlekedést.

Ezeken a hófehér, letaposott, fagyott utakon, ahol gyalog alig lehet evickélni, 50-60 km/h-val mennek az autók. Hogyhogy nem törik össze magukat lépten-nyomon? Amellett, hogy a helyi sofőrök megtanultak jól vezetni, mindenki szöges gumikat használ. Enélkül itt nem lehet létezni (Skandinávia délebbi részein is használatosak), a tesztelt RAV4-eken is ilyenek voltak. Elképesztő, hogy milyen sebességet lehet kiautózni velük ezeken az utakon: ott ahol egy szimpla téli gumival hússzal haladva sem tudnék megállni vagy kanyarodni, itt hetvennel tépek végig, tényleg szenzációsan tapadnak.

Kétféle hibrid, fehér vagy zöld rendszámmal

Már évekkel ezelőtt kijelentette Akio Toyoda, a konszern (amúgy éppen a minap lemondott) vezérigazgatója, hogy nem akar unalmas Toyotákat gyártani, és 2019-ben ennek szellemében lépett piacra a RAV ötödik generációja, elődeiénél lényegesen markánsabb, sok szögletes vonallal rajzolt formatervvel. Korábban teszteltük 218 lóerős rendszerteljesítményű öntöltő hibridként, később pedig a zöld rendszámos, 306 lovas plug-in kivitel is vendégeskedett nálunk. Lappföldön az olcsóbbik, külső áramforrásból nem tölthető hibridet vezettük, de GR Sport kivitelben – erről lesz még szó bővebben.

Lényeges, hogy az új csúcsmodell csak összkerekesként kapható, a fronthajtású rokonoknál minimálisan nagyobb, 222 lóerős teljesítménnyel, amivel – száraz úton – korrekt 8,1 másodperc alatt lehetne megfutni a százas sprintet. Ugyanakkor a japán márka hibridjei sosem a sportosságról szóltak, és itt is érezhető, hogy a 2,5-ös szívómotor kelletlenül pörög fel,

de amikor a két villanymotor támogatásával belelendült a SUV, tud azért flottul menni.

Kihívásból pedig bőven akadt Lappföldön, befagyott tengeri szorosokon, hóbuckákon, kis erdei havas utakon haladtunk, és mindenhol nagyszerűen boldogult.

Amikor nem autóztunk, kipróbáltuk, hogyan közlekedtek a helyeik régen (kutyaszánnal) és manapság, ha sietniük kell (snowmobillal). A keveréknek tűnő kutyákról megtudtam, hogy itt így néznek ki a husky-k, és imádják a munkájukat: amikor állunk, végig vonyítanak, hogy induljunk, menet közben pedig lelkesen csaholnak. De mindez semmi a motoros szánhoz képest, ami a millió sziget közötti öblökön át a legpraktikusabb közlekedési eszköz, sok háznál parkol az autó mellett egy ilyen is. Egy-egy komolyabb gép 90 lóerővel 110 km/h feletti tempót képes tartani akár két személlyel is.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!