Ilyesmit menet közben oldalra pillantva nem nyugtáz örömmel a vezető: a cikkünkben szereplő autó tükörlapja finom mozgással, lebegéssel kezdte jelezni, hogy elhagyni szándékozik a helyét. Kezdetben a tulajdonos sérülésre gyanakodott, mert korábban a szokásos szűk „plázás” parkolók egyikében állt a kocsi. Elsőre egy tükör becsukással-kinyitással próbálkozott, hátha helyre ugrik az esetleg sérült mechanika, de a helyzet nem javult, a lebegés megmaradt. A helyzet pikantériája, hogy pont akkor ment az autó az időszakos műszaki vizsgára, ami ettől függetlenül gond nélkül sikerült teljesíteni.
Utána a tükröt alaposabban ellenőrizve érezni lehetett, hogy alig tart már a gyári ragasztás – ez bizony nem sérülés, hanem korral járó hiba. Aki szeret otthon bütykölni, az ilyen aprósággal nem megy szervizbe.
A leszedett tükörlapon és a bent maradt hátlapon is látszott az egykori folyékonyan felvitt ragasztó nyoma.
Ugyanakkor az átlag barkácsáruházi kétoldalas szalagok ellen szólt, hogy nem feltétlenül olyan körülmények közötti alkalmazásra tervezték őket, mint amik egy kocsi külső alkatrészénél fennállnak. Léteznek speciális járműtükör-ragasztók, ezek lapban kaphatók, irány hát az autósbolt.
Közben azt is érdemes átgondolni, hogy a régi ragasztó maradványait el kell távolítani, ekkor azonban sérülhet a tükörfűtés, vagy épp a tükörlapon a foncsor. A rendelésnél kiderült, hogy a szóban forgó gyakori autótípushoz az új, fűtött tükörlap csak pár száz forinttal drágább a speciális foncsorkímélő, hő-, hideg- és páratűrő kétoldalas ragasztólapnál. Nem volt tehát kérdés, melyiket választja a tulajdonos, csak a kiszállítást kellett megvárni. Viszont addig is autózni kellett, ami egyáltalán nem lett volna szerencsés úgy, hogy sávváltásnál jobbra nézve csak egy fekete műanyagot lát a vezető.
Ezzel aztán – egy rövid időre - jó lehetőség adódott a házi barkácsmegoldás tesztelésére: nem papírbolti, hanem „iparibbnak” számító kétoldalas ragasztó használatával (igaz a régi ragasztófelület eltávolítása nélkül) lett visszaillesztve az eredeti tükörlap. Szépen fel is tapadt a hátlapra és stabilan tartotta a tükröt az új, nem autóipari ragasztó is. Később aztán megérkezett az új tükörlap, meg sok más feladat, így nem azonnal, hanem négy kánikulai nap után lett kicserélve a régi lap az újra. De addig szépen bírta az átmeneti megoldás, nem jelentkeztek vibrációk, elmozdulásnak sem volt jele.
A cserealkatrész beépítéséhez nemcsak a régi tükörlapot, hanem annak hátlapját is ki kellett emelni. Ezt műanyag fülek fogják oda a tükör belső rögzítő és mozgató eleméhez.
Végső soron a feszegetéssel járó kiszedést is jól bírta a régi, kissé hanyagul ideiglenesen visszaragasztott lap;
akár maradhatott is volna? Tudunk olyan kollégáról, aki az autóján már több mint egy éve így, univerzális kétoldalassal rögzítve használtja a bal (!) tükröt, és csak arra panaszkodik, hogy téli napokon kevésbé tudja jégteleníteni a fűtés, mint a gyári jobb oldalit. De térjünk vissza az igényesebb megoldáshoz!
Ez esetben a régi lap kiszedéséhez még le kellett húzni a tükörfűtés csatlakozóit, ezek korrodáltak voltak, kaptak egy kis kontaktspray-t. Utána az új tükörlapra fel kellett illeszteni a pozicionáló és stabilizáló rézlapot, melynek a tükörház oldali fogadó csúszkája a visszarakás előtt meg lett tisztítva. Ezután már nem volt más feladat, mint felrakni a helyére az új lapot. Elsőként csatlakoztatni a fűtés vezetékeit, majd kellő óvatossággal felpattintani a helyére jó pozícióban a tükörlapot: durvulni nem szabad, nem csak az üveg, hanem a műanyag fülek is törékenyek. A végeredmény tökéletes lett.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Lehetnek bármilyen jó állapotúak a visszapillantók, akkor érnek valamit, ha - az üléshez és a kormányoszlophoz hasonlóan - helyesen be vannak állítva a vezető testmagasságához, vagyis, még éppen látszik bennük a kocsi egy-egy oldala, és a horizont körülbelül a tükörlap felénél helyezkedik el.