Jubileum: sokat ígért az Alfa Romeo Alfa 6, mégis óriási bukás lett belőle

Jókora - végzetesnek bizonyuló- késéssel, 45 évvel ezelőtt dobták piacra az olasz gyártó első V6-os autóját. A felső-középkategóriás, meglehetősen nyakatekert nevű Alfa Romeo Alfa 6 gazdag felszereltsége és csodás Busso-motorja vonzó volt ugyan, de az ódivatú karosszéria hamar megpecsételte a sorsát.

Szülőhazájában – és olykor külföldi autórajongói körökben is – az olasz „Sei”, vagyis "Hat" néven emlegették a márka nagy limuzinját, amely a Mercedes-Benz 280 E (W123) és a BMW 525/528i (E12) kihívója is hivatott lenni, ám végül meg sem tudta közelíteni azok népszerűségét, és a francia riválisokon (például Peugeot 505 V6 vagy Renault 30) sem igazán tudott felülkerekedni. Ennek egyik fő oka az Alfa Romeo Alfa 6 jelentősen elhalasztott bevezetése volt, melynek kiváltója magát a gyártót is hidegzuhanyként érte. De először lássuk az előzményeket! 

Alfához illően elöl-hátul tárcsafékek lassították, hátra De-Dion rendszerű futóművet építettek be. Számos részletén felismerhető az Alfetta rokonsága      Fotó: Alfa Romeo

Hat év késéssel érkezik az Alfa Romeo Alfa 6

Miután 1968-ban elbúcsúzott a soros hathengeres motorral szerelt Alfa Romeo 2600-as, elkezdtek egy vadonatúj blokkot fejleszteni, amely a becenevét a főkonstruktőrről, Giuseppe Bussóról kapta. E különleges hangú erőforrás később igazi kultstátuszba került, nem úgy, mint az Alfa 6, amelynek orrában debütált - ma már csak a rajongók emlékeznek a limuzinra. Az Alfa Romeo Alfetta (1972-1987) testvéreként készült a „Sei”, még az oldalajtókon – és így alapvetően az utastéren is - osztoztak, a luxusváltozat azonban hosszabb orrot és fart kapott. Csakhogy közbejött az első olajválság, ezért amíg a négyhengeres Alfettát annak rendje és módja szerint piacra dobták, a drágább és szomjasabb, Busso-motor hajtotta Alfa 6-ra egészen 1979-ig kellett várni.

Legendás a Busso motor, kényelmesek az ülések, a 6-os első Alfa Romeóként kapott hidraulikus szervókormányt     Fotó: Alfa Romeo

Megkésett debütálásakor a V6-os motor 2492 köbcentis lökettérfogattal és 158 lóerős teljesítménnyel rendelkezett, segédberendezések nélkül 135 kg volt a tömege. Ezzel minden rendben volt, szép hangja volt és jól is ment, ám a nyolcvanas években már túlságosan keskeny volt az autó, az 1684 mm-es szélességével sokkal szűkebb utasteret nyújtott, mint a vetélytársak, nem is beszélve az avulófélben lévő formatervről. Aztán ott volt a fogyasztás, 

ha sikerült a hat darab Dell’Orto karburátort jól összehangolni, akkor 14 l/100 km-es évtággyal lehetett számolni... 

Az Alfa Romeo a maga korában gazdag felszereltséggel próbálta versenyképessé tenni az Alfa 6-ost, így szériában adták a szervókormányt, az elektromos ablakemelőket, a központi zárat, az elektromos tükörállítást és a 25%-os önzáró differenciálművet. Felárat olyan extrákért kértek, mint a metálfényezés, a klíma, a bőrkárpit és a könnyűfém felnik. A ZF kézi kapcsolású váltó ötfokozatú volt (a normál fokozatsémájú mellett lehetett kérni olyat, aminél az 1-es bal alul található, ezt dog-leg kiosztásnént is emlegetik), feláras volt a háromfokozatú ZF automata. Magát az erőátviteli egységet előre építették be, tahát a "Sei" az Alfettával ellenétben nem volt transaxle elrendezésű autó.

Felvarrt ráncok, dízelmotor és egy érdekes rokon

Üvegtégla-lámpás, függőleges hűtőmaszk váltotta a régi, BMW-s cápaorrot. Frissítés után sem sikerült kellően javítani a régimódi karosszéria korrózió elleni védelmén      Fotó: Alfa Romeo

1983-ban Bertone tervei alapján modellfrissítésre került sor, a dupla kerek lámpákat téglalap alakú fényszórók váltották, nagyobbak lettek a hátsó lámpák és sokkal több a műanyag burkolat a karosszérián, amivel párhuzamosan megszabadultak a krómtól. Az olasz adószabályokhoz igazodva elkészítették a V6-os motor 1997 köbcentis változatát, ami megtartotta a 6 darab Dell’Orto karburátort (135 LE), míg a 2,5 literes változat Bosch-benzinbefecskendezést kapott, teljesítménye maradt 158 lóerő. Ebbe a karosszériába is belerakták a 2,5 literes, öthengeres, VM Motori-féle turbódízelt (105 LE), ami hangos volt és rázta a karosszériát, azonban megfizethetővé tette a használatot.

Futurisztikus formatervet kapott az Alfa Romeo Alfa 6 alapjaira épülő, mindössze 1,18 méter magas Delfino tanulmányautó       Fotó:  Bertone

Amíg az első szériából négy év alatt 6372 darabot értékesítettek, a szélesebb motorválasztékkal rendelkező második szériából három év alatt csak 5856-példány hagyta el Arese üzemének kapuját, 

így jön össze a mindössze 12 228 darabos teljes gyártási mennyiség.

A Bertone stúdió 1983-ban egy Alfa 6 alapján készítette el a fenti képeken látható Delfino kupé-tanulmányt, amelyen későbbi a Subaru SVX-hez (1991-1997) hasonló formaelemeket lehet látni, mondhatni, ihletet adott a japánoknak, pontosabban a dizájnnal megbízott Giugiaro iroda formetervezőinek. Hiába voltak kiábrándítóak az eladások (Amerikában néhány tesztpéldány után le is tettek a forgalmazásról), az Alfa 6 limzuin egészen 1986-ig kínálatban maradt, és a fronthajtású, modern, jóval sikeresebb 164-es vette át től a stafétát. Giuseppe Busso egyébként 92 éves korában, 2006 január 3-án hunyt el három nappal azt követően, hogy az Alfa Romeo több mint negyed évszázad után leállt az általa konstruált V6-os motor gyártásával.

II. János Pál pápa kapott egy páncélozott példányt, és az olasz állami vezetők is gyakran használtak Alfa 6-ot. Gyorsasága miatt nénány maffiózó is kedvelte...        Fotó: Alfa Romeo

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: