Az ördög nem alszik - Alfa Romeo 1750 Berlina veteránteszt

Alfa Berlina
Vagányabbá teszi a megjelenést a dekoráció, és persze a lökhárítók hiánya, a ködlámpák Hellák
Vágólapra másolva!
A Piedone filmekből is ismerős Alfa Giulia nagyobb és erősebb testvére mindössze négy évig volt a márka lépcsőshátú zászlóshajója. Kipróbáltunk egy hazai példányt, amely megjelenésében hangulatos rali-utánzat, széria DOHC-motorjával pedig simán lepipálja régi riválisait.
Vágólapra másolva!

1968-ban nyugdíjazták a nem túl sikeres addigi királyt, a hathengeres 2600-ast, de az Alfa a vezetősége anyagi források híján úgy döntött, nem vág bele egy teljesen új modell kifejlesztésébe, inkább a már sikeres Giuliából faragott új flottavezért. A lehető legtöbb hozzávalót más Alfa modellekből bogarászták össze, a Giulia nagyobbik, természetesen csupa könnyűfém építésű és DOHC-vezérlésű 1600-as soros négyesét pedig 1779 cm3-re növelték, ami így 132 lóerős lett.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Már 1950-ben megjelent az Orazio Satta Puliga, a Giulia főkonstruktőre által tervezett vasblokkos előd, de a későbbi változatot a Ferrarinál is megfordult, az Alfánál pedig versenygépeket tervező Giuseppe Bussonak köszönheti az utókor.

A karosszéria a Giuliáénál 20 cm-rel hosszabb és 10-zel szélesebb lett,

az akkoriban a Bertonénak dolgozó Giorgetto Giugiaro rajzolta.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Hasonlítottak ugyan egymásra, de az 1750-nél megszabadultak a Giulia összes redőjétől, egyszerűbbek, simábbak a vonalak és 15 helyett 14 colosak a kerekek. Bent több az eltérés, a technika pedig felülmúlta a kor színvonalát: kétkörös fékrendszer évjárattól függően Lockheed-Bonaldi vagy ATE gyártmányú szervóval és négy tárcsával, hidraulikus működtetésű kuplung és ötfokozatú váltó járt abban a korban, amikor a legtöbb sportkocsi is négyessel futott.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Igazi ördög a konzervatív limuzinok között

A Tipo 105.48 gyári kódú 1750-est először csak a nemzetközi sajtónak mutatták be (a GT Veloce Coupe és Spider Veloce társaságában) egy tengerparti kisvárosban, Vietri sul Mare-ban, néhány nappal később jött az első hivatalos fellépés a Brüsszeli Autószalonon.

Amerikának elkészítették az olasz SPICA befecskendezős változatot is,

1969-ben pedig, apró ráncfelvarrásokkal már meg is érkezett a második sorozat: átformálták az első indexeket, kicserélték a kormányt és pedálokat is.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

1971-ben megpróbálkoztak a háromfokozatú ZF automataváltóval, de bukás lett, a tunya szerkezet nem illett a motorhoz, és az áttételeket is rosszul választották meg, így a fogyasztás nagyon megnőtt. 252 példány után abba is hagyták a komfortváltozat gyártását. Az 1750-essel nem vetekedhetett egyetlen korabeli négyhengeres, a Fiat 125, a Lancia Fulvia Berlina, az Audi 100 LS, és a Peugeot 504 sem, egyedül a BMW 2000 tudta megközelíteni.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

1972-ig élt a Berlina első, 1750-es szériája és több mint 190 000 darab készült belőle, ekkor az erősebb és gyorsabb 2000 Berlina váltotta le, amit aztán a Giuliával együtt egészen 1977-ig gyártottak.

Az már négy egyforma méretű fényszórót kapott,

és a maga 150 lóerejével igen fürgén mozgott. A korábban kivezetett 1750-es változat közvetlen utódja a Transaxle-elrendezésű Alfetta lett '72-ben, amely bevezetésekor komoly piaci sikereket ért el.

Első tulajdonostól, 1974 óta Magyarországon

Tesztutónk 1970-es, tehát második kiadású és természetesen szolid polgári kinézettel látta meg a napvilágot, nem a képeken látható díszítéssel. A Perfect Platinum gyűjteményben találtuk meg, három éve lakik ott. Egy Olaszországban dolgozó magyar vette újonnan, és amikor négy évvel később hazatelepült, hozta magával. Amikor a kocsi és birtokosa is megöregedett, az autó átkerült egy pécsi autókereskedőhöz, onnan pedig mostani gazdájához.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

A karosszéria nem volt rozsdás, csak kopott és karcos, ezért újra kellett fényezni.

Aránylag jó állapotúnak tűnt a motor, de folyt belőle az olaj, a tömítések cseréjén és a két porlasztó felújításán és összehangolásán kívül más nem is volt vele, hengerei ma is alapméretűek. A futómű nagyjavításon esett át, a lengéscsillapítók, a lengőkarok, a rugók, a szilentek mind mentek a kukába, és gyári specifikációjú darabok jöttek helyettük.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Csak a tömítéseket kellett kicserélni a váltóban és a differenciálműben is. A kárpitok vadonatújak és a fékeket is teljes egészében felújították. Érdekes csavar a történetben, hogy az oldtimer-vizsgán elfogadták az – egyébként a fotókon látottaknál jóval kisebb, gyári – ködlámpákat, de a műszaki vizsgán leszedették. Végül ez adta a kezdőlökést az átalakításhoz, az ihletet pedig egy spanyolországi historic futamon lefotózott, hasonlóan felszerelt és kidekorált Alfa.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Kívül vad raliautó, belül viszont utcai

Először lejött a két lökhárító és érkeztek a matricák, utána az Alfától megrendelték a gyári futómű-szettet (rövidebb rugókat, feszesebb lengéscsillapítókat), végül felszerelték a nagy Hella ködlámpákat, a kartervédőt, meg a nyitott légszűrőket.

A motorba nem piszkáltak bele és az összes leszerelt alkatrészt eltették,

belül pedig nincsen bukócső vagy más átalakítás – ez raliutánzat, nem pedig erdei utakon vagy murván nyúzott versenyautó.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

A hetvenes évek karakteresen talján beltere fogadja a beülőket, a két fő műszer kisajátította magának a pultot, nagyok és jól olvashatók, a többi lent a középkonzolon bújik meg – gyönyörűek, de nem éppen veszélytelen menet közben nézegetni őket. Faborítású a műszerfal és a konzol, a műbőrös ülések pedig nagyok és aránylag kényelmesek, valamennyi oldaltartással. Szűken, de elég a hely az egész famíliának és a csomagok is elférnek.

Fordulaton dalol igazán a híres DOHC-motor

Eléggé szokatlan helyre, magasan a középkonzolra ültették a váltókart, és 45 fokban áll (mint az Alfa Spiderben is), de jól kézre esik, könnyen jár és pontos.

Az egyes és a kettes fokozat rövid, és hamar leforog,

már 5600-nál pirosba lendül a fordulatszámmérő, pont ott egyébként, ahol begaloppozik a lóerők derékhada. Szerencsére a csúcsnyomaték már előbb, 3000-nél megérkezik, így egyszerre forgós, és fent is rugalmas az 1750-es.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Az élet 4000-től indul, innen szól igazán szépen a gép, a sportlégszűrők szörcsögése is jól hallható. Negyedikben és ötödikben is van gyorsulási tartalék, 180 km/h a csúcs, ez 1970-ben több volt, mint sportos! Városban 1200-2000/perc között is elhúz és állítólag a tartós 7000-et is bírja, akárcsak a 150 km/h-s utazótempót. A nagy átmérőjű, de vékony fakormányon keresni kell a fogást, ZF gyártmányú csigás szerkezeten nincs szervo, ennek ellenére nem nehéz, kevés a holtjátéka, és pontos.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Nincs kerékdőlés a De Dion hátsó felfüggesztéssel, de a kocsi szépen, stabilan fordul.

Az utólagos sportfutóművel kanyarban alig dől,

különösebb hajlandóságot sem mutat a túlkormányzottságra. Szerencsére a huplikkal is aránylag jól elboldogul, a fékkel viszont vigyázni kell, nagyon érzékeny a pedál. Általában amúgy maga a forgalom is belassul a forgalom körülötte, veterán mivolta és a versenyautós optikája külön-külön is hatásos lenne, de egyben igazi tekintetmágnes.

Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina
Alfa Berlina

Műszaki adatok – Alfa Romeo 1750 Berlina (1970)

Motor: soros, négyhengeres, DOHC-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1779 cm3. Furat x löket: 80,0 x 88,5 mm. Kompresszió: 9,0:1. Teljesítmény: 132 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 187 Nm, 3000/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merevtengelyes, felső A-karral tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl-hátul kanyarstabilizátor, elöl-hátul tárcsafékek, kétkörös fékrendszer, szervóval.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4390 x 1565 x 1430 mm. Tengelytáv: 2570 mm. Csomagtartó: 480 l. Tank: 46 l. Saját tömeg: 1100 kg.

Végsebesség: 180 km/h. Gáyri átlagfogyasztás (CUNA): 11,6 l/100 km.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!