A netes társkeresésről III.

Az internetes ismerkedés egyik leggyakrabban emlegetett hátulütője, hogy biztosan sosem lehet tudni, kit rejt a világhálón megjelenő adatlap, mennyire hihetünk az ott feltüntetett adatoknak. A társkereső portálok közönségének meghatározó része mindenféle komoly szándék nélkül, kikapcsolódás gyanánt ismerkedik csak, ilyenkor pedig sokan engednek a csábításnak, hogy vonzóbbnak, kellemesebbnek tüntessék fel magukat, mint a valóság.

A notórius hazudozók másik csoportja nem feltétlenül állít valótlan dolgokat magáról, csupán kicsit kiszínezi a valóságot, szebbnek, okosabbnak szeretne mutatkozni a valóságnál, mert elégedetlen önmagával. Ebben az esetben már nehezebb dolgod van, de nem is biztos, hogy amolyan önjelölt Csernus Imreként síkra kell szállnod az emberi psziché mélységeinek feltérképezése mellett. Elég, ha hagyod, hogy a másik kibontakozzon, s ha elérkeztek addig a pontig, hogy találkozzatok, valószínűleg levelezőpartnerednek is fel fog tűnni az az apróság, hogy valójában más a külseje, mint amilyennek lefestette magát. Ettől függetlenül még az is megeshet, hogy az ismeretlen ismerős élőben jobban fog tetszeni, mint gondoltad, hiszen mint tudjuk, sokan esnek feleslegesen a hiúság csapdájába, és képzelt testi hibák miatt érzik feszélyezetten magukat.

Kitartással az interneten keresztül is elég jól ki lehet ismerni egy embert, az első randevún egyedül a külső megjelenéssel kapcsolatban érhetnek komoly meglepetések. Ha pedig egy különösen ronda fiút vagy lányt látsz álldogálni a megbeszélt helyen, utólag még mindig mondhatod, hogy senkit sem láttál a környéken, aki hasonlított volna a levelezőpartneredtől kapott fényképre...