Bence György

A politikum sajátossága

IV. Politika és politikum

A politikum nem a politika lényege

Mindenekelőtt egy félreértésnek szeretném elejét venni. A "politikum" vagy az "a politikai" kifejezések hallatán könnyen azt hihetjük, hogy régimódi, iskolás bevezető előadásokba illő kérdésekről lesz szó: Mi a politika? Mi a politika lényege? Holott a "politikum" vagy az "a politikai" kifejezéssel találkozván valami egészen másra, meglehetősen szokatlan dolgokra kell felkészülnünk. Olyan fejtegetésekre, amelyek a rendkívüli politikai helyzeteket, a hétköznapi politizálás hátterében lappangó nagy döntéseket tárgyalják.

Határhelyzetek és kivételek

Maga Carl Schmitt a politikumot a szükségállapotban, a lázadás megelőzésére szolgáló, illetve a háború idején fennálló rendkívüli állapotban véli megtalálni. Egy szellemes kritikusa szerint ez olyan ferde megközelítés, mintha a válásból akarnánk megérteni a házasságot. De az ellenvetés kevésbé találó, mint szellemes. Valóban perverz dolog lenne azt állítani, hogy a válás kimeríti a házasság célját és tartalmát. De vajon nem befolyásolja-e a válás mindig fennálló lehetősége a házasságról való gondolkodást és magát a házaséletet?

A politikum egy másik teoretikusa, Hannah Arendt kevésbé vonzódik a határhelyzetekhez, mint Schmitt, bár a számára oly fontos forradalmakat akár határhelyzetnek is lehet tekinteni. Arendt inkább a politikum tiszta megnyilvánulásának kivételes példáit keresi, s e példákkal azt akarja bizonyítani, hogy az igazi politikai kezdeményezés minden korban és minden helyzetben lehetséges.

Ilyen példának tekintette Arendt a görög poliszdemokrácia virágkorát, az amerikai államalapítást, az 1905-ös orosz forradalom szovjetjeit és a magyar '56 forradalmi bizottságait.