Bence György

A politikum sajátossága

III. A politikum feltámadása

Ám ha a repülő csészealj egy kicsit később száll le hozzánk, akkor marslakónk már többet tud meg a földi politikai életről a filozófiai szakkönyvekből is. Az akadémikus politikai filozófia első nagy nemzedékének képviselői azzal voltak elfoglalva, hogy menteni próbálták, ami menthető az előző korszak, a II. világháború utáni boldog békeidők konszenzusából a hatvanas évek nagy kulturális és politikai felfordulása után. De aztán elkerülhetetlenül megjelentek a filozófiában is azok az irányzatok, amelyek a hatvanas években alakultak ki, és a hetvenes évek óta meghatározzák a nyugati világ politikai légkörét.

Az új feminizmus és a nemi identitás különböző változatai körül szerveződő mozgalmak, a radikális ökológia, a neokonzervativizmus, az új vallási fundamentalizmus és a nacionalizmus mind-mind harcos politikai hitvallásokkal lépett színre. Ezek a fejlemények pedig nem illeszthetők be a politikának abba a felfogásába, amely lehetőleg mindenki számára elfogadható elvek alapján kívánja megítélni, hogy mi a helyes politika.

Ezért aztán hamar megtört az akadémiai politikai filozófia első nagy nemzedékének varázsa. Egyre több figyelem irányul az előző nemzedék magányos politikai gondolkodói, Hannah Arendt, Leo Strauss, Michael Oakeshott és - hogy még egy nagy nevet említsek - Eric Voegelin felé. Most kezdik csak igazán megérteni Isaiah Berlin értékpluralizmusának filozófiai jelentőségét. A szakfilozófusok Berlint, a nagy csevegőt, az első filozófiai médiasztárt jószerivel csak népszerű eszmetörténeti esszéistának tartották.

9. ábra

10. ábra

11. ábra

12. ábra