Bence György

A politikum sajátossága

VI. Zárszó

Előadásomat azzal kezdtem, hogy a megvető elfordulás a politikától előítéletekből táplálkozik. Az előítéleteket egy ideig maga a politikai filozófia is erősítette. De aztán, bár nem minden külső ösztökélés nélkül, mégiscsak magához tért az én tudományszakom. Ennek az öntudatra ébredésnek az egyik megnyilvánulása a politikum körül folyó vita.

E vitában izgalmas, sőt veszedelmes gondolatokkal találkozunk. De hát ki mondta, hogy a politika nem veszedelmes dolog?

A vitának nincs kézzelfogható eredménye. Ám a mai filozófiától ilyesmit hiába várunk.

A filozófus manapság nem azt kérdezi, hogy mi fán terem a politikum. Mert tudja, a fogalmak nem a fán teremnek, hogy érett gyümölcsként szakítsuk le őket.

A politika fogalmait - köztük az olyan elméleti fogalmakat is, mint a politikum - az élő nyelv burjánzó aljnövényzete fonja körül. És a filozófus nem bozótvágó késsel tör utat a rengetegben, inkább csak óvatosan követi az indákat.

A bozótvágó kés a politikus kezébe való. Bennem dolgozik a kísértés, hogy ilyen szerszámot ragadjak. De akkor - tudom - magam is dzsungelharcossá válok.