Bókay Antal

Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete

"És mire valók a költők ínséges időben?" - idézte Hölderlin kérdését a 20. század egyik legnagyobb filozófusa 1936-ban. Heidegger ebben a Rilkéről szóló tanulmányában arról beszélt, hogy a modern költő a fájdalom, a halál és a szerelem megmutatkozását teszi lehetővé, ad valami olyan beszédkeretet, amelyben újra és újra megtaláljuk önmagunkat. Ma, a költészet napján, József Attila születésének századik évfordulóján időszerű újra kimondani e kérdést és a verseken át megfogalmazni rá valamiféle választ.

I. Bevezető
József Attila költészete forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében: az az új szemléletmód, ahogyan verseiben az "én"-t felépíti, láttatja, összhangban volt Európa és Amerika akkori költészetével. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben.

II. A modern költészet pozíciója
A költészet kezdettől fogva valahol a személyességgel, az énnel volt kapcsolatos. Az "én" azonban, mint autonóm létező, mint fontos vonatkoztatási pont, amely köré az életünket építjük, meglehetősen késői fejlődés, az elmúlt néhány száz év következménye. A modern ember alapvetően megváltozott, mikor ez a személyesség, bensőség másodlagosból elsődlegessé válik, az élet egésze ennek a hangsúlyos centrumnak a működéseként bomlik ki.

III. József Attila helye a modern költészetben
A korai József Attila a modern költészetnek mind szimbolista, impresszionista, dekadens (Adyval és Juhász Gyulával azonosítható), mind az avantgárd (Kassák költészetében megvalósuló) beszédmódját kipróbálta, míg 1925 márciusában a Tiszta szívvel című verssel megindult radikálisan új költészetének útján.

IV. József Attila költői énteremtésének öt lépcsőfoka

1. A késő modern énszerkezet felfedezése
   A vers kiemelkedő példája annak a gesztusnak, amelyben az én, a személy önmagát önmagából teremti meg. Az én radikálisan új struktúrája születik meg. Mindezt a Tiszta szívvel elemzésén keresztül mutatjuk meg.
   
2. Az új én megvalósulási lehetősége a Másik által - a szerelem kísérlete
   1927-1928 körül az a struktúrateremtő rend, amely a semmire reagál és hozzásegít egy mély, átfogó személyesség létrehozásához, a szerelem lesz.
   
3. Az én és a világ párhuzama - a tárgyias költészet kiteljesedése
   1929 elejétől a szerelemben való hit meggyengül, helyébe a társadalmi szerepvállalás, a világ, a közösség rendjének felismerése lép. Költői beszédmódjában most megragadhatónak tűnik a lélek és a tárgy, az én struktúrájának és a valóság rejtett összefüggéseinek közös lényege, egy titkos és mindenre kiterjedő rend és teljesség, amelynek a vers mintegy a térképe. Elemzett példánk a Téli éjszaka.
   
4. A világ-én viszony szétesése; a belsővé vált tárgyak költészete
   1934 körül egyre több jel utal arra, hogy a létet megalapozó törvény, rend nem működik, ezért a költő egy új személyes, belső tárgyi rendet keres - ezt példázhatja az Eszmélet és a Kései sirató.
   
5. Az öngyilkosság poétikája
   Ám ez a belső tárgyi rend sem megnyugtató, és a költő saját testén, öngyilkosságán keresztül írja meg utolsó versét, követ el öngyilkosságot.

Tovább