George Szirtes: "Az én feladatom a forma biztosítása"

A Londontól mintegy kétórányi vonatútra fekvő kelet-angliai Wymondhamben él a határainkon túli kulturmisszió egyik kulcsfigurája: George Szirtes fordítja angolra többek között Madách Imre, Krúdy Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Márai Sándor, Krasznahorkai László és Orbán Ottó műveit. Nagy-Britanniában azonban mégsem emiatt ismert a neve: a magyar származású, de angol nyelven író költő 2005-ben megkapta a T.S. Eliot-díjat, ami a szigetországban a legrangosabb kitüntetés, amit költőként kapni lehet, gyakorlatilag a Booker-díj megfelelője lírában.

Amikor készültem erre az interjúra, végiglátogattam a budapesti könyvesboltokat és antikváriumokat, és mindössze a Budapest File egyetlen szamárfüles, gyűrött példányát sikerült fellelnem, ráadásul eredeti angol nyelvű kiadásban. Hogyan lehetséges, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem lelhetőek fel a versei?
- Úgy tudtam Magyarországon két jelenleg két könyvem is kapható, a másiknak az a címe, hogy Budapest, és Clarissával [Clarissa Upchurch festőművész, George Szirtes felesége - a szerk.] közös munkánk, a verseimet az ő festményei kísérik. A kérdés megválaszolására valószínűleg nem én vagyok a legmegfelelőbb ember. Talán azért van ez így, mert a költészet jelenleg nem értelmezhető kereskedelmileg Magyarországon. Ez a külföldi költészetre valószínűleg még jobban vonatkozik, de lehet, hogy csak az én költészetemnek nincs piaca, mivel kifejezetten formalista költőnek mondanám magamat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1987-ben az Európa Kiadó megjelentett egy vékonyka kötetet George Szirtes versei címmel, amit persze most már nem lehet kapni. Őszintén szólva nem tudom miért alakult ez így, talán a kíváncsiság hiánya?

Éppen ezért kérdezem, mivel számomra úgy tűnik, hogy ma Magyarországon az embereknek rettentő nagy szükségük van a sikertörténetekre. Az ön pályafutása pedig vitán felül sikertörténet: egy bevándorló költőként, nem az anyanyelvén írva befut egy nagy irodalmi hagyományokkal rendelkező országban. Ez prózában is olyan bravúr, ami például Joseph Conradnak sikerült, de neki is csak élete utolsó éveiben.
- Azt hiszem ez a történet csak az első hazalátogatásomkor volt érdekes, 1984-ben. Akkoriban még csak három kötetem volt, az első mindjárt rangos díjakat nyert, és a másik kettőt is szerették a kritikusok. Tehát akkor ez egy eladható történet volt, ezért is jelent meg a gyűjteményes kötetem 1987-ben. Jelenleg pedig inkább fordítóként gondolnak rám Magyarországon, talán az van az emberek fejében, hogy ebben a minőségemben hasznosabb vagyok.

Mindez azonban nem csak a könyvkiadásról szól. Még azt is ki merném jelenteni, hogy ön ma Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. Alig lehet önnel készült interjúkat fellelni az interneten, kritika pedig szinte egyáltalán nem olvasható a köteteiről magyarul.
- Néhány írás azért megjelent a verseimről...

De nem olyan mennyiségben, amit az ember egy magyar származású Eliot-díjas költő esetében várna. Úgy értem Magyarországon létező jelenség, hogy minden olyan hírességet sajátunknak tekintünk, akinek a felmenői alapján kimutatható, hogy egy kicsit is magyar származású.
- Talán Magyarországon már túlságosan is angolnak számítok. Ezt pedig feltehetőleg az is erősíti, hogy az említett könyvön kívül csak egy versem jelent meg magyarul: a Budapest című kötetben, Rakovszky Zsuzsa fordításában.

Igazából ha zavar is ez valamennyire, az azért van, mert 1984 óta nem telt el úgy hét, hogy ne fordítottam volna magyar irodalmat. Most éppen a Sátántangó-t fordítom angolra, és már egy újabb Márai-regényre készülök. Mindez nagyon érdekes kihívás, a magyar irodalom feltétlenül érdemes arra, hogy idegen nyelven is olvasható legyen. Ebből azonban nem következik az, hogy mindennek fordítva is igaznak kell lennie.

Van azoknak a műveknek, amiket fordít - például Krasznahorkai regényeinek - piaca angol nyelvterületen?
- Kultstátuszuk van inkább. Krasznahorkaitól Az elleneállás melankóliája volt az első regény, amit angolra fordítottam, a sajtóban nem írtak róla sokat, de a kevés megjelent kritika kivétel nélkül pozitív volt. Nem hiszem, hogy az ő regényei valaha is népszerűek lesznek, szerintem mindig is egy kicsiny olvasóréteg fogja nagyon kedvelni őket. Persze vannak olyan magyar szerzők is, akik itt is be tudnak futni: Kertész Imre vagy Márai Sándor nagyon kedvelt volt az utóbbi időben.

Fotó: Kaiser Ottó

Mielőtt nekikezdett Sátántangó fordításának megnézte Tarr Béla filmjét?
- Nem sajnos nem láttam még, csak a Werckmeister Harmóniák-at, ami szerintem egy egyetemes remekmű. Sajnos itt Angliában nem olyan egyszerű találni egy olyan mozit, ahol levetítenek egy hét és fél órás filmet, ezért eddig csak a Youtube-ra feltöltött rövid részleteket láttam belőle.