Bevándorlók és popzene Nagy-Britanniában

Évtizedek óta élnek feketék és ázsiaiak Nagy-Britanniában, de komolyabb hatást csak az utóbbi tíz-tizenöt évben tudtak gyakorolni a helyi zenei színtérre. Ezeket szedtük most össze, aktualizálva egy korábbi cikkünket is.

A Nagy-Britanniában évtizedek óta jelen levő ázsiai és fekete népesség sokáig csak elenyésző hatást gyakorolt a szigetország zenei életére, legalábbis abban az értelemben, hogy csak elvétve akadtak igazi sztárok köztük, és saját zenei színteret sokáig nem tudtak kialakítani.

Közülük az ázsiai zenei hatások a kilencvenes évek közepén és második felében érvényesültek leginkább a szigeteken. Az Asian Dub Foundation, a Transglobal Underground és társaik ekkor aratták a legnagyobb sikereiket, sőt aratják ma is, hiszen ezek a zenekarok felénk a mai napig jó pozícióban tartják magukat.

Annak idején a Nation kiadó körül csoportosultak az elektronikát indiai, pakisztáni, bengáli népzenével ötvöző hiphop-alapú előadók. A Nation Records gyűjtötte össze London és Anglia Ázsiából származó tehetséges zenészeit, akik az új környezetben, zenei korlátokat nem ismerve gyártották a különleges muzsikájukat. Ezek az előadók nem riadtak vissza attól sem, ha adott esetben dalaikban politizálni kellett. Küzdöttek és küzdenek mindvégig a jogaikért, a megkülönböztetés ellen.

Zenéjükben különböző elemek keverednek, ami közös kapocs, hogy általában ritmusközpontúak, és erre épülve keverednek a stílusok, a hiphoptól kezdve a világzenén, a dubon és az elektronikus zenéken át a rockig bezárólag szinte minden műfajjal találkozhatunk muzsikájukban. A keleti zene összetevői náluk egyenrangú alkotóelemként szerepelnek, maximálisan beépülnek a hangzásba, s nem csak kiegészítő feladat hárul rájuk.

Annak idején több remek válogatásalbum is megjelent, mellyel az etno-technónak is csúfolt zenei irányzat előadóit gyűjtötték egy csokorba. 1997-ben került a boltok polcaira az Eastern Uprising, a következő évben pedig a Creative, Innovative, Uncompromising, melyen olyan előadók szerepeltek, mint a Transglobal Underground, a Loop Guru, az Asian Dub Foundation vagy a Fun-da-mental.

Asian Dub Foundation

Nehéz eldönteni, hogy melyik a legnépszerűbb zenekara a szcénának, de minden bizonnyal az Asian Dub Foundation neve sokaknak ismerősen cseng hazánkban is. Hangzásukat a kemény ragga-jungle ritmusok, a feszes dubos basszusfutamok, és néhány - szüleik gyűjteményeiből előkotort - tradicionális hangszernek a keveréke teszi izgalmassá. Az első, 1995-ös Facts And Fictions lemez idején még erőteljes dub-őrület jellemezte őket, a '97-es R.A.F.I. és annak újravett verziója, a '98-as RAFI's Revenge már drum'n'bass-lázban égett punkos-hevülettel vértezve. Az új évezredben a sikerük már nem a régi, a 2000-es Community Music és a 2003-as Enemy Of The Enemy című lemezeiket már nem kísérte akkora kritikai siker, bár szépen fogyott belőlük. Legutóbb a tavalyi évben egy best of-koronggal jelentkeztek.

Transglobal Underground

Talán ők voltak az úttörői az ázsiai zenei mozgalomnak Angliában. Akkoriban néhány londoni DJ a tradicionális arab zenére, a klasszikus indiaira, a polinéz, ázsiai, afrikai ritmusokra építették hihetetlenül erőteljes hatású tört ütemeiket, és a helyi közösségekkel foglalkozó politikai szövegeiket. Egy időben (és a hírek szerint ismét) állandó vendégénekesnek számított náluk Natacha Atlas. A kissé monoton, különleges hangszerekkel (szitárral, tablával, uddal, darubukával, kongákkal) kísért muzsikájuk a hitről, szerelemről, harmóniáról és közösségi szellemről szól. Eddig nyolc nagylemezük jelent meg, a legutóbbi 2007-ben Moonshout címmel. Bár egyelőre a Sziget nem számolt be róla, de ha hinni lehet a zenekar weboldalának, akkor augusztus 15-én Óbudán lépnek fel Natacha Atlasszal.

Fun-Da-Mental

A színtér legkeményebb, legpolitikusabb és legradikálisabb zenekara kétségkívül a Fun-Da-Mental. A londoni zenekart a kilencvenes évek elején hozta létre Aki Nawaz, aki Propa-Gandhi néven a már fenn említett Nation Records berkein belül is aktív volt, sőt mi több, ő vezette a kiadót. Igazi feszesség és meglehetős monotonitás jellemző a ritmusaikra, és a hangminták is gyakran ismétlik egymást. A dalaik arról szólnak, hogy milyen érzés a rasszista világunkban idegennek lenni, ők pedig pozitív értékként az ősi iszlám vallást és kultúrát állítják ezzel szembe. Eddig hét nagylemezük jelent meg, a legutóbbi nagyjából két évvel ezelőtt All Is War (The Benefits of G-Had) címmel.

Talvin Singh

Bár Talvin Singh nem köthető szorosan a fenti zenészekhez, ám ő is az Angliában székelő ázsiai underground képviselője. Az énekes indiai származású, s zenéjében a Kelet és a Nyugat ötvöződik. Ötéves korában kezdett tablán játszani, majd később Dj-ként lett ismert. A klasszikus indiai zenét a drum & bass-szel kombinálta, s a nevéhez köthető a brit tánczene ázsiai undergroundját bemutató nagysikerű Anokha válogatás is. Első korongja 1998-ban jelent meg, s anno hatalmas szenzáció volt, hogy ezzel a lemezzel elnyerte a Mercury Prize-ot is. Második lemeze Ha címmel került a boltok polcaira, s szintén a modern világ zenéje keveredett rajta a klasszikus ázsiai hangzásokkal. Új lemezt 2001 óta nem adott ki, de a hírek szerint idén napvilágot lát a Sweet Box című korongja.

Cornershop

Ez az indiai hatásokkal operáló indie popzenekar a britpop évek utáni káoszban szerzett magának tábort, elsősorban Norman Cook aka Fatboy Slim hathatós segítségével. Az akkor fénykorát élő dj ugyanis ingyen, szívességből remixelte a Cornershop Brimful Of Asha című szolid indie slágerét, melyből 1998 tavaszán akkora sláger lett, hogy meg sem állt a brit lista csúcsáig. Ez felrántotta magával az egyébként jól sikerült egy évvel korábbi albumot, a When I Was Born For The 7th Time-ot, és a groove-os, hiphop és big beat hatásokat is felvonultató lemez a korszak kulcsfontosságú albumai közé került. A Cornershop egyébként kakukktojás itt a felsorolásban, hiszen a zenekart vezető Singh fivérek (Tjinder és Avtar) származásán kívül túl sok közös nincs bennük és a többi, fent említett előadóban. A Singh tesók zenekara aztán azóta takaréklángon ég, és nagyon úgy néz ki, hogy az ő momentumuk már végleg a múlté, azóta készült felvételeik már közel sem keltenek akkora érdeklődést, mint a kilencvenes évek végén.

M.I.A.

A legvégére a legfontosabb: Mathangi Arulpragasam (ez a név egy lányt takar) Londonban született, de még hat hónapos korában visszatértek szülei Srí Lankára, ahol azonban a Tamil Tigrisek nevű terrorszervezethez tartozó édesapját nem látták szívesen, ezért Indiába kellett menniük, és végül vissza is tértek Londonba. A lány itt művészeti tanulmányokat folytatott, és először grafikusként és festőként valósította meg önmagát, majd az Elastica második lemezborítóját tervezve kapcsolatba került a zenével is. Ekkor vette fel az eredetinél lényegesen könnyebben megjegyezhető M.I.A. nevet, és 2004-ben már az ő Galang című száma volt az év egyik tánczenei szenzációja, hiszen a hiphop, dancehall és elektro elemeket remekül keverte az indiai hangzással.

2005-ben hatalmas érdeklődés előzte meg az Arular című debütlemezét, melyet mindenütt az év egyik legjobb albumaként ünnepeltek, és kevéssel maradt csak le a Mercury-díjról is. M.I.A. A vagány csaj politikus töltésű dalain tovább tökéletesítette a Galang receptjét, és a legkülönfélébb hatásokat egybeolvasztó albumát már a brit urban zene mérföldköveként emlegetik, és jelentőségében a Streetshez vagy Dizzee Rascalhoz hasonlítják. Második lemeze tavaly jelent meg Kala címmel, s ez is ott volt a legjobb lemezeket felvonultató évvégi listákon, a Clasht samplerező Paper Planes című dala pedig 2007 egyik legszebb vívmánya volt.