Csermely Péter

Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk

XI. Hogyan szerezzünk gyenge kapcsolatokat?

Elérkeztem az előadás végéhez, és elérkeztem ahhoz, hogy végre valahára megválaszoljam azt a kérdést, amelyet az előadás elején feltettem. Mit kell ahhoz tennünk - személy szerint nekünk tennünk -, hogy a világunk egy stabilabb, lakhatóbb, emberibb világ legyen?

Remélem, az előadás megmutatta, hogy nekünk személy szerint is feladatunk van abban, hogy megőrizzük és fejlesszük a környezetünk gyenge kapcsolatait. Hogyan?

Az első tanács: védenünk kell a minket körülvevő diverzitást. Ebben a kérdésben nincs helye latolgatásnak. "Hány faj kipusztulása nem okoz még gondot? Hány különleges embert lehet ebből az országból kiutálni, elkergetni ahhoz, hogy a maradék ennek még ne lássa kárát?" Mindenki fontos. Ahhoz, hogy ez a társadalom túlélje a stresszt, minden tagja, legyen az bármilyen furcsa, bármilyen torz: érték. Nem kegyből, puszta humánumból érték. Atúlélés miatt érték. Mindenki, aki más, mint mi vagyunk, közös stabilitásunk miatt közös kincs.

A második tanács: hagyjuk el a cuccainkat. (No persze, ne a számítógépnél, amikor majd felállunk a monitor elől.) Az önszerveződés ősi parancs. A hálózatok elemei kapcsolatokat keresnek. Az ember is kapcsolatokat keres. Kapcsolatok nélkül megőrülünk.

A magányos embernek is vannak kapcsolatai. A cuccaival vannak kapcsolatai. Az, aki a családja, a szerettei, a barátai helyett a kocsiját, a mobilját, a ruháit ápolja és gondozza, evolúciós zsákutcába keveredett. Nem a neki megfelelő szinten alakítja ki a kapcsolatait. Nem a cuccok, az emberi kapcsolatok oldják a szorongásainkat és tesznek minket boldoggá.

A harmadik tanács: legyünk toleránsak. Barátkozzunk azokkal is, akik nagyon mások, mint mi vagyunk. Ahogy említettem, ez nemcsak azért kötelességünk, mert így tudunk hozzájárulni a társadalom stabilitásához, hanem azért is jó, mert ez ad nekünk személyes sikert.