Damjanovich Sándor

Lehet-e molekulára csomót kötni? - A biofizika eszköztárának szerepe a jövő orvostudományában

A jövő útja minden bizonnyal a kombinált, antitesttel irányított és önmagukban is bizonyos szelektivitással rendelkező gyógyszerek alkalmazása lesz, ami minimálisra csökkentheti a mellékhatásokat. Ennek legfőbb oka, hogy gyógyszereinkből igen kis mennyiség is elegendő lesz ahhoz, hogy a megfelelő céltáblákhoz kötődve kifejtsék hatásukat. A nem kötődő gyógyszermolekulák, a vivő, céltáblára orientáló alkatrészeikkel együtt szerencsés esetben előre tervezetten olyan szerkezetet nyerhetnek, amely elősegíti, hogy a szervezet hamar kiürítse őket.

A varázslövedékek eltalálják a céltáblát

• több évtizedes próbálkozás után az antitestek - bár nagyon drágák gyógyszerekké váltak.

• monoklonális antitestek nagy tömegben gyárthatók; az USA-ban már 11-et engedélyeztek eddig gyógyszerként.

• kb. 400 újabb monoklonális antitest áll kipróbálás alatt világszerte.

Megemelkedett IL-2 receptor szintek autoimmun betegségekben

• reumás ízületi gyulladás

• SLE

• fiatalkori reumás artritisz

• típusú cukorbetegség

• krónikus aktív hepatitisz

• aplasztikus anémia

• különböző bélgyulladások

• fertőzés utáni agyvelőgyulladás

• szklerózis multiplex

IL-2 receptorra irányuló gyógyítási kísérletek T-sejtes fehérvérűségben

• Toxinokkal, alfa/béta sugárzó radioaktív izotópokkal (asztácium-211, ittrium-90) kapcsolt IL-2 receptor ellenes antitestek mint gyógyszerek

A betegségek egész sorát lehet a fenti interleukinok, illetve az interleukinok sejtfelszíni megkötésére alkalmas receptorok felhasználásával, manipulálásával eredményesen kezelni.

A legrégebbi példa erre a heveny felnőttkori T-sejtes leukémia, ami a fehérvérűség néven ismert betegségnek egyik igen veszélyes válfaja. Ez a betegség Európában elég ritka, de Ázsiában (pl. Japánban) és Amerikában, így az Egyesült Államokban viszonylag gyakori betegségnek számít. A betegek várható élettartama kezelés nélkül a betegség felismerése után átlagosan 6 hónap, és az ismert gyógyszerek legtöbbjére a beteg fehérvérsejtek nem, vagy csak igen gyengén reagálnak. Úttörő munkát végzett és fontos felfedezést tett T. A. Waldmann, az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetének egyik vezető kutatója, aki megállapította, hogy amennyiben az interleukin-2 receptor alfa-alegységére irányított kezelést alkalmazunk, azaz a beteg sejteket célzottan elpusztítjuk, akkor 3 és 5 év közötti élettartam is várható, azaz a betegek 6-12-szer hosszabb ideig élnek a betegség felfedezése után.