A jelenségre magyarázatot kereső tudósokat több kérdés is foglalkoztatta. Például az, hogy miért csak a kézen és a talpon jelennek meg ezek a "nedves ráncok". Vagy az, hogy a legmélyebb ráncok miért az ujjpercek végén keletkeznek. A sebészek már korábban felfedezték, hogy az ujjban futó idegek átvágása megakadályozza a bőr ráncosodását, ami arra utal, hogy a jelenség kialakulását az idegrendszer szabályozza.
A Brain, Behavior and Evolution című szaklapban megjelent tanulmány újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a bőr ráncosodása nem véletlen, hanem konkrét szerepe van: a kutatók szerint a ráncok a tapadást javítják, valahogy úgy, mint a gumi futófelülete a nedves úton. A mély ráncok ugyanis elvezetik a vizet az ujjbegyekről, így nedves tárgyakat megérintve biztosabb fogást, stabilabb felületi kapcsolatot eredményeznek.
A kutatás keretében neurobiológusok 28 vízáztatta ujjat tanulmányoztak és azt tapasztalták, hogy minden ujjon ugyanolyan, egy pontból szerteágazó, független csatornákból álló mintázat alakult ki. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a víztől ráncos ujjbegyek a stabilabb fogás és jobb tapadás biztosításának érdekében alakulnak ki. A víztől kialakuló ráncokat egyelőre csak embernél és makákó majmoknál bizonyították, de újabb kutatásokkal vizsgálják, hogy a nedves környezetben élő emlősöknél gyakrabban fordul-e elő a jelenség.