A Current Biology című szaklapban közölt cikk szerint a ringó fekhely nemcsak az elalvást segíti, de az alvás minőségét is javítja: segíti a mély alvás elérését és növeli annak időtartamát.
Régi megfigyelés, hogy a ringatásnak álmosító hatása van - nem véletlen, hogy a kisbabákat ősidők óta ringatással altatják. Sophie Schwartz, a Genfi Egyetem kutatója és munkatársai most azt vizsgálták, milyen hatással van a ringatás az alvást kísérő agyi folyamatokra.
A kutatók tizenkét felnőtt önkéntest vontak be a vizsgálatba, akik jó alvók voltak, és általában nem szenvedtek napközbeni álmosságtól. A résztvevőket arra kérték, hogy két alkalommal feküdjenek le délután aludni 45 percre egy rögzített, illetve egy lágyan ringatózó ágyon. Alvás közbeni agyi aktivitásukat elektroencefalogrammal (EEG) követték.
Megerősítve a hétköznapi tapasztalatokat, minden egyes résztvevő gyorsabban álomba merült a lengő ágyban, mint a stabil helyzetűben. A ringatás továbbá az EEG-görbén jól látható változásokat idézett elő az alvást kísérő agyi hullámokban.
Egyrészt nőtt az alvás úgynevezett N2 fázisára jellemző hullámok időtartama. Az N2 a mély alvás egyik szakasza, amely egy normális éjszakai alvásnak körülbelül a felét teszi ki. Másrészt megnőtt az úgynevezett alvási orsók mennyisége is. Az alvási orsók viszonylag nagy amplitúdójú, gyors agyi hullámok sorozatát jelentik, amelyek az EEG-görbén megjelenő alakjukról kapták a nevüket. Az orsók megjelenése a mély alvásra jellemző, és összefügg a külvilágból érkező ingerek "kirekesztésével", valamint az új információk tartós rögzítésével, beépítésével.
A kutatók a következőkben azt szeretnék megvizsgálni, hogy a ringatást lehet-e alkalmazni alvászavarok kezelésére, illetve - az alvási orsók keletkezésének serkentése révén - az agyi károsodást követő gyógyulás segítésére.