Újfajta kezelés után épült fel a leukémiából egy kislány

Egy nyolcéves amerikai lányon alkalmazott új, kísérleti terápia végső remény lehet az egyik leggyakoribb gyermekkori daganatos betegségben, a leukémiában szenvedők számára. A gyerek két éve tünetmentes, és az orvosok szerint jó eséllyel az is marad. A kezelés során a beteg saját immunsejtjeit átprogramozták a daganat elpusztítására.

Az amerikai Emma Whitehead az utóbbi időben különösen nagy vadóc: a házban fel-alá rohangálva hajmeresztő szaltókkal és rögbibe illő vetődésekkel borzolja szülei idegeit. Nehéz most elképzelni, hogy ez az energiától feszülő kislány tavaly tavasszal szó szerint a halálán volt. Orvosi szenzációnak számító gyógyulásáról a New York Times számolt be.

Az akkor hatéves Emmát 2010 óta kezelték leukémiával, és amikor a második kemoterápiás próbálkozás is kudarcot vallott, orvosai kifogytak az ötletekből. Szülei azonban a végsőkig küzdeni akartak egyetlen gyermekükért, ezért úgy döntöttek, hogy alávetik őt egy kísérleti stádiumban lévő újfajta kezelésnek, amelyet azelőtt sem gyereken, sem a leukémiának ebben a formájában nem próbáltak ki. A Pennsylvaniai Egyetemen kifejlesztett - és Emma esetében a Philadelphiai Gyermekkórházban alkalmazott - kísérleti gyógymód alapgondolata messze elrugaszkodik a hagyományos kemoterápia logikájától. A kezelés lényege, hogy az AIDS-et okozó vírus módosított változatát felhasználva oly módon programozzák át a beteg saját immunsejtjeit, hogy azok felismerjék és elpusztítsák a daganatot.

Kísérleti terápia komoly mellékhatásokkal

A philadelphiai stáb az addig mintegy tucatnyi önként vállalkozó felnőtt páciens kezelésének tapasztalataiból jól tudta, és Emma szülei elől sem titkolta el, hogy a beavatkozás komoly kockázattal jár. A daganatsejtek ellen uszított fehérvérsejtek, az úgynevezett T-limfociták a célpontjukkal való találkozásuk után olyan kommunikációs fehérjéket (citokineket) kezdenek ontani magukból, amelyek általános riadókészültségbe helyezik a teljes immunrendszert. Ezzel olyan súlyos mellékhatásokat váltanak ki, mint az intenzív hidegrázás, az extrém magas láz, az általános ödéma és a vérnyomás drasztikus esése. Más lehetőség azonban nem látszott Emma megmentésére, csak abban lehetett bízni, hogy ezen az orvosok által citokinviharnak nevezett vészes állapoton túljutva a manipulált T-limfociták felülkerekednek a daganaton, és a tombolás után lecsendesedő immunrendszer tumormentes állapotot hagy maga után.

Emmát csakugyan kis híján elsodorta a szervezetén végigsöprő vihar. A módosított T-limfociták beadása után a testhőmérséklete 40 fok fölé szökött, a vérnyomása meredeken zuhant, majd elveszítette az eszméletét. A szteroidok, amelyek olykor enyhítik ezeket a tüneteket, Emma esetében hatástalannak bizonyultak. A lélegeztetőre kapcsolt, öntudatlan, szinte a felismerhetetlenségig felduzzadt testű kislányt tehetetlenül állták körül családtagjai és barátai, akik lassan kezdtek beletörődni abba, hogy búcsúzniuk kell tőle. Ám amikor már úgy tűnt, hogy minden remény elveszett, a temérdek vérvizsgálat értékelése nyomán mégis felcsillant egy utolsó esély.

Kiderült, hogy Emma vérében az interleukin-6 (IL-6) nevű citokin szintje a normális érték ezerszeresére emelkedett. Az IL-6 szintjének ilyen mértékű kiugrásával az osztály orvosai korábban sosem találkoztak, és mindjárt arra gondoltak, hogy ez lehet a baj fő okozója. Dr. Carl June, Emma kezelőorvosa rögtön elő is állt a megoldással: jól ismert egy gyógyszert, amely az IL-6 mennyiségét képes csökkenteni, mert a lánya épp ezt szedte a saját autoimmun betegségére. A gyógyszer beadása után alig pár órával Emma állapota stabilizálódni kezdett. Az öntudatlanságból egy hét után, épp a 7. születésnapján tért vissza.

A vihar tehát elült, és a beadott T-limfociták beváltották a hozzájuk fűzött reményt, a jelek szerint maradéktalanul kiirtották a daganatsejteket. Emma azóta tünetmentes; ahogyan az orvosok mondják, a leukémia komplett remisszióban van, tehát a betegség meghátrált. A kislány pedig visszatért az iskolába.

Forrás: AFP

Egyelőre nagyon drága a kezelés

Az új kezelés nemcsak Emmát hozta vissza az életbe. Annál a három felnőttnél, akiket eddig krónikus limfoid leukémiával kezelt a Pennsylvaniai Egyetem csapata, szintén sikerült komplett remissziót elérni. Kettejüknél már két év eltelt a kezelés óta, és változatlanul jól vannak; harmadikuk frissen esett át a beavatkozáson, így nála korai lenne bármit mondani. Az első jelentkező egy 65 éves férfi volt, akinél csődöt mondott a kemoterápia. A kondíciója vészesen romlott, a daganat terjedése miatt leépült az immunrendszere, visszatérő tüdőgyulladás kínozta, és voltak már napok, hogy ki sem tudott kelni az ágyból. Koránál és állapotánál fogva számára a csontvelő-átültetés nem volt elérhető alternatíva, így a kísérlethez való csatlakozás maradt az egyetlen választása. A génmódosított T-sejtek beadására pontosan úgy reagált, mint később Emma: hidegrázással, lázzal, vérnyomáseséssel - és körülötte is búcsúzni gyűlt össze a család az intenzív osztályon. Pár hét múltán azonban a láz alábbhagyott, a leukémia pedig nyomtalanul eltűnt. A daganatsejtek, amelyek korábban elárasztották a vérét és a csontvelőjét, nem voltak sehol. Egy évvel később így nyilatkozott: "Kitűnően érzem magam. Golfozom, kertészkedem - visszakaptam az életemet."

"A célunk a teljes gyógyulás, csak nem szabad használnunk ezt a szót" - hivatkozik az onkológusi szakma egyik íratlan szabályára June doktor, aki ugyanakkor abban reménykedik, hogy az új kezelés idővel kiváltja a kemoterápiára nem reagáló esetekben ma utolsó mentsvárnak tekintett, legalább ilyen kockázatos és gyötrelmes csontvelő-átültetést.

A kísérleti eljárás egyelőre igen drága: a génmódosított T-limfociták előállítása 20 ezer dollárba (kb. 4,3 millió forintba) kerül. Ez ugyanakkor lényegesen kevesebb, mint egy csontvelő-átültetés teljes költsége. Ráadásul a lelkesítő eredmények láttán az onkológia területén aktív gyógyszeripari óriáscég, a Novartis komoly érdeklődést mutat a pennsylvaniaiak módszere iránt, és 20 millió dollárt költött egy új kutatóközpont létesítésére az egyetem campusán, a központ munkatársai kifejezetten ennek a kezelésnek a piacképessé tételén fáradoznak majd.

Hogyan pusztítják a daganatot a génmódosított T-sejtek?

A nyiroksejtek közé tartozó T-limfociták összetett szerepet töltenek be az immunrendszer működésében: egy részük az ellenanyagokat (immunglobulinokat) termelő B-sejteket serkenti, másik részük közvetlenül a vírusfertőzött és daganatos sejtek elpusztításában vesz részt. A T-sejtektől tehát eleve nem idegen a tumorellenes misszió, azonban természetes daganatölő potenciáljuk rendszerint elégtelen egy teljesen kifejlődött rosszindulatú betegség megfékezésére.

A T-sejtek genetikai módosítás útján történő tumorellenes "vadításával" először az 1980-as években próbálkozott az izraeli Weizmann Intézetben dolgozó dr. Zelig Eshhar. Ötletének lényege az volt, hogy a T-sejtek aktiválódásért - így egyebek között a tumorsejtölő program beindításáért - felelős sejtfelszíni jelfogó fehérjéjét (receptorát) olyanra kell cserélni, amely közvetlen és erős kapcsolatot teremt a daganatsejttel való találkozás és az aktivált állapot elérése között. Ehhez géntechnológiai eszközökkel olyan, több darabból összeszabott fehérjét - ún. kimérikus antigén-receptort - szerkesztett, amelynek sejten kívüli része az ellenanyagokhoz hasonló, és valamely, a daganatsejtekre egyedülállóan jellemző fehérjét ismer fel nagy fajlagossággal, sejten belüli része pedig a T-sejtek természetes aktiváló fehérjéjével azonos. Az így létrehozott kimérikus receptor kapcsolóként működik, amely a daganatspecifikus fehérje megkötése hatására ölő üzemmódba állítja át a T-sejtet.

Az elképzelés megkapóan elegáns, és elvben számos daganatféleség - nemcsak leukémiák, hanem például a prosztatarák vagy a mellrák - elleni harcban is bevethető. A megvalósításhoz azonban számos gyakorlati nehézséget kellett áthidalni. Az első a T-limfociták kiválogatása a betegek véréből. Ezt ma olyan mágneses gyöngyöcskék segítségével oldják meg, amelyeknek a felszíne a T-sejteket felismerő ellenanyagokkal van bevonva. A második feladat a sejtek hatékony és lehetőleg kockázatmentes genetikai módosítása. A pennsylvaniai kutatók ehhez az AIDS kórokozójának, a HIV vírusnak egy teljesen átalakított - betegségokozó képességétől megfosztott, kizárólag a gyógyító DNS-szakasz bevitelére specializált - változatát választották. A választást egyebek közt az indokolta, hogy a HIV-nek éppen a T-sejtek a természetes gazdái, így elvárható volt, hogy a vírus a kívánt gént magas hatásfokkal juttassa be a célsejtekbe. Harmadsorban kulcsfontosságú volt, hogy a génmódosított T-sejtek a beteg szervezetébe visszajutva nagymérvű szaporodásba kezdjenek, és hosszú távon is túléljenek.

A pennsylvaniai kutatócsoport kimutatta, hogy a betegek véréből levett több százmillió, esetenként akár milliárdnyi T-sejt a génmódosítás és a véráramba való visszajuttatás után mintegy 1000-10 000-szeres expanzión esik át, ami biztosítja a daganatsejtekkel szembeni erőfölényt. A T-sejtek egy része elhullott ugyan a csatában, ám egy hányaduk ún. memóriasejtté alakulva még évekkel a kezelés után is azonosítható volt a betegek keringésében. A tumorellenes T-sejtek tartós túlélése, az immunrendszer fenntartott "ébersége" a hosszú távú daganatellenes hatás, ideális esetben az akár élethosszig tartó teljes remisszió záloga lehet. June-ék azt remélik, hogy a kezelést legfeljebb néhány alkalommal ismételve valóban végérvényesen megakadályozhatják a leukémia visszatérését.