Egy hatékony gyógynövény gyomor- és epebajokra

Kiváló természetes megoldást jelent a gyomor- és epebántalmak kezelésére az ezerjófű, amelynek hazánkban termő mindhárom faja gyógynövény. A vadon élő ezerjófűféléket azonban tilos gyűjteni, mert a növény szigorúan védett.

Az ezerjófű (Centaurium), népies nevén epefű, gyomorfű vagy százforintosfű a tárnicsfélék családjába tartozó növény, amelynek hazánkban három faja él: a kisezerjófű (Centaurium minus), a keskenylevelű ezerjófű és a csinos ezerjófű.

A három közül itthon a kisezerjófű fordul elő leggyakrabban; félárnyékos helyen, például ritkás erdőkben vagy erdőirtásokban, bokrok tövében, nedves réteken érzi igazán jól magát, a nemzeti parkok állandó „lakója”. Az egy- vagy kétéves növények 10-50 centiméter magasra nőnek, tőleveleik 3-4 cm hosszúak, rózsában állnak, míg szárleveleik keresztben átellenesek, hosszúkásak. A gyógynövény június és augusztus között virágzik: a rózsaszín vagy piros virágok csillag alakúak, és csak napsütésben nyílnak ki. A keskenylevelű és a csinos ezerjófű a kisezerjófűnél alacsonyabb - utóbbi mindössze 10 centiméterre nő meg.

A keserűanyagok jótékony hatása

Az ezerjófű - a többi keserűfűhöz hasonlóan - a benne lévő keserűanyagoknak (genciopikrin, eritrocentaurin, centapikrin) köszönhetően fokozza a nyálelválasztást, a gyomorsav- és az emésztőenzimek termelését, ezáltal kiváló étvágyjavító, emésztésserkentő, de használják epebántalmak kezelésére, az epeműködés előmozdítására, gyomorégésre, puffadásra és vértisztítóként is.

Az ezerjófüvet már az ókori görögök is ismerték és használták. A legenda szerint a növény nevét (Centaurium) Kheirón kentaurról kapta, akinek sebesülését az ezerjófű gyógyította meg. Az ókorban és a középkorban láz és malária kezelésére, valamint kígyómarások és egyéb állati harapások gyógyítására használták.

Főzetét külsőleg alkalmazva fejtetű- és egyéb hajban élő paraziták ellen vetették be, míg kenőcsök alkotójaként az izomgörcsöket, köszvényt és különféle bőrproblémákat enyhítettek vele. Napjainkban is szokás alkohollal (például vodkával vagy pálinkával) kivonatot készíteni belőle, amelyet epehólyag-problémák kezelésére használnak.

Forrás: Wikimedia

Milyen formában kapható?

Mindhárom hazánkban termő ezerjófű védett, ezért vadon nem szedhető! A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét gyűjtik abban az időszakban, amikor a növény virágzik. A növényt szárításkor óvni kell a fénytől, ellenkező esetben elveszíti színét. Gyomorkeserűk, svédcseppek nélkülözhetetlen alkotóeleme, de egyes helyeken a sörgyártásban is használják komló helyettesítésére.

Itthon elsősorban önálló teaként vagy teakeverék formájában kapható, de létezik ezerjófű kapszula és tinktúra is. Mind a tea, mind a többi ezerjófű-tartalmú étrend-kiegészítő fogyasztását 10-30 perccel étkezés előtt ajánlják.

Ártalmas is lehet

Bár az ezerjófű szinte minden problémára biztonságosan alkalmazható, néhány dologra – mint minden gyógynövénynél – oda kell figyelni. Nem szabad például a gyógynövényt gyomor- és bélfekéllyel küzdőknek alkalmazni, és nem javasolják az ezerjófüveket gyulladásos betegségek vagy máj- és vesezsugorban szenvedőknek sem.

Túlzásba sem szabad vinni az ezerjófű fogyasztását: túl tömény teája vagy hosszú távú alkalmazása hányást, zavarodottságot, ingerültséget okozhat.