A maszturbációt megakadályozó szerkezetet Samuel-Auguste Tissot svájci orvos készítette a 18. század közepén, ide kattintva látható róla egy fotó, vagy ezen az oldalon legfelül.
Tissot (1728–1797) korának neves orvosa volt, kálvinista protestáns, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy a Vatikán tanácsadója is legyen. A svájci Lausanne-ban praktizált, kutatási területe többek között a szegények betegségei, az idegi eredetű kórképek, a migrén okainak feltárása és a maszturbáció káros hatásai voltak.
L’Onanisme című, a maszturbáció káros hatásaival foglalkozó műve 1760-ban jelent meg, a könyv fiatal férfi pácienseinek eseteit dolgozza fel. Tissot szerint az ondó egy olyan értékes olaj, amelyből ha sokat veszít a szervezet, jelentősen csökken az életerő, gyengül a memória, de akár látásproblémák és különféle idegi eredetű betegségek is kialakulhatnak. Továbbá a sok maszturbáció köszvényhez, reumához, fejfájáshoz, étvágyvesztéshez, véres vizelethez is vezethet, valamint gátolja a belső szervek regenerációját.
Tissot gondolatmenetét a felvilágosodás korának szószólói, mint Kant vagy Voltaire is magukévá tették, így a svájci orvosnak köszönhetően a nyugati orvostudomány a maszturbációra jó kétszáz éven át úgy tekintett, mint ami káros, mert gyengíti a szervezetet.
A svájci orvos egyébként nemcsak tudományos értekezéseket adott közre a maszturbáció káros hatásairól, hanem a gyakorlatban is próbálta óvni pácienseit a meggondolatlan cselekedetektől. Az általa kifejlesztett, a péniszt és a heréket elszorító eszközt a férfi a derekára szíjazva, a ruhája alatt hordta. Az alábbi, a londoni Természettudományi Múzeumban kiállított, Tissot elgondolása alapján készített eszközt Nagy-Britanniában még 1930-ban is használták.