Egy negyven évig titkolt tanulmány szerint a margarin nem jobb a vajnál

Vágólapra másolva!

Nem csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát hosszú távon, ha margarinra cseréljük a vajat - ezt állapította meg egy 40 évvel ezelőtt készült amerikai egészségügyi felmérés. Csakhogy az eredményeket nem hozták nyilvánosságra.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Vágólapra másolva!

egészség margarin zsírsav vaj táplálkozás tanulmány szívbetegség

1968 és 1973 között közel 10 ezer személy vett részt az amerikai Minnesota Egyetem felmérésében: ez volt akkor a legnagyobb kutatás a témában, amely végül megkérdőjelezte azt a hatvanas években született egészségügyi ajánlást, hogy a zömmel telített zsírsavat tartalmazó vajat érdemes telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajból készült margarinra cserélni.

A kutatás beszámolója, kiegészítve közelmúltbeli kísérletek adataival, most jelent meg a British Medical Journal szakfolyóiratban az Észak-Karolina Egyetem orvostudományi fakultása (UNCSM) és az Egyesült Államok egészségügyi vizsgálatokat koordináló központja (National Institutes of Health, NIH) kutatóiból álló csapat jóvoltából.

A minnesotai vizsgálat a linolsavnak nevezett, telítetlen, omega-6 zsírsavra fókuszált, és megállapította, hogy a linolsavat tartalmazó növényi olajok nem csökkentették a szívbetegségek kialakulásának kockázatát és a halálesetek számát, jóllehet az étrendi váltást követően mérséklődött a tesztalanyok koleszterinszintje.

“Ez a kutatás is megerősíti, hogy a tudományos adatok egyoldalú publikálása miatt torzult a növényi olajok megítélése:

túlbecsülték a hasznukat, és nem fordítottak kellő figyelmet a kockázati tényezőkre”,

mondta a kutatás egyik társszerzője, Daisy Zamora, az UNCSM pszichiátriai tanszékének kutatója.

Miért nem vették figyelembe a vizsgálati eredményeket?

A zsírsavakról átfogó információkat ad korábbi cikkünk. Az elmúlt évtizedekben azt a mantrát hallottuk mindenütt, hogy a (főleg állati eredetű) telített zsírsavak egészségtelenek, míg a (főleg növényi eredetű) telítetlen zsírsavak egészségesek.

Nem is tudjuk, mennyi zsiradékot eszünk

A kőkorszaki ember napi táplálékának 25 százaléka lehetett állati és növényi eredetű zsiradék. Ma ez az arány 40-50 százalék. Ételeinkkel termérdek rejtett zsiradékot, zömmel növényi eredetű zsírokat és olajokat fogyasztunk, szerencsére ennek csak egy részében van linolsav. A majonéznek például fajtától függően 40-78 százalék a zsírtartalma, a jégkrémnek 8-20 százalék. A kelt, hajtogatott, töltött péksütemények 10-25 százaléka zsiradék, de például 100 gramm pogácsában akár 40 gramm zsiradék is lehet. A kekszben 10-15 százalék, a chipsben 35 százalék, a müzliszeletben akár 18 százalék a jellemzően növényi eredetű zsírtartalom.

A háztartásokban használt étolajak közül jelentős mértékű linolsavat tartalmaz a napraforgóolaj (59%), a kukoricaolaj (52%), a szójaolaj (51%), a mogyoróolaj (41%) és a repceolaj (26%).

Az omega-6 linolsav angol neve linoleic acid, csak egy betűben különbözik az angolul linolenic acid-nak nevezett linolénsavtól, amely viszont omega-3 zsírsav. (Sokan össze is keverik őket, pedig élettani szempontból jelentős eltérés van közöttük, erről lásd keretes cikkünket.)

Melyik omega-zsírsav a mumus?

Három nagy csoportját különböztetjük meg az omega-zsírsavaknak, amelyek annak megfelelően kapták a számukat, hogy a zsírsav szénláncának szabad (omega) végétől számítva melyik helyen található a szénatomok kettős kötése.

Az omega-3 és az omega-6 úgynevezett esszenciális zsírsav, azaz nélkülözhetetlen, szervezetünk nem képes előállítani, így táplálékkal juthatunk csak hozzá. Az omega-9 zsírsav is jótékony hatású, de nem nélkülözhetetlen, és szervezetünk maga is elő tudja állítani telítetlen zsírokból. Az omega-zsírsavak szívvédő hatásúak, javítják az immunrendszer működését, gyulladáscsökkentő hatással bírnak.

Az omega-6 zsírsav lebontása során a szervezetben rákkeltő anyagok is keletkezhetnek, ám az omega-3 és omega-9 zsírsav ezt a szintézist megakadályozza, ezért érdemes együtt fogyasztani őket.
Az omega-3 zsírsavak forrásai a tengeri halak, illetve az édesvízi busa, továbbá a repce- és a szójaolaj, a hüvelyesek, leveles zöldségek (spenót, jégsaláta). Az omega-6 zsírsavak forrásai a napraforgó- és kukoricaolaj, valamint az olajos magvak. Omega-9-et pedig olíva- és repceolajból nyerhetünk.

Ideális esetben 1 rész omega-3 zsírsav (linolénsav) mellé legfeljebb 4 rész omega-6 zsírsavat (linolsav) kellene fogyasztanunk, de ez az arány napjainkban 1 a 30-hoz is lehet, azaz ételeinkben akár 7-szer több az omega-6 zsírsav mennyisége a kívánatosnál. A tipikus amerikai étrend 14-25-ször több omega-6 zsírsavat tartalmaz, mint omega-3 zsírsavat.

Az 1960-as években több kutatást végeztek, amelyek azt az eredményt támasztották alá, hogy a növényi olajok javítják a szív- és érrendszer állapotát, mivel csökkentik a vér koleszterinszintjét. A betegségstatisztikák elemzése (epidemiológia) és bizonyos állatkísérletek is azt támasztották alá, hogy a zsiradékok lecserélése csökkenti a szívinfarktus és az abból adódó halálozás kockázatát.

Az Amerikai Szív Egyesület (American Heart Association, AHA) 2009-ben kiadott iránymutatásában is az szerepel, hogy jótékony a szív számára a telített zsírban szegény étrend, amelyben a napi kalóriák viszonylag nagy aránya, 5-10 százaléka linolsavból és más omega-6 zsírsavból ered.

Az orvostudomány a legmegbízhatóbbnak, a valós oksági kapcsolat kimutatására alkalmasnak a kontrollált randomizált kísérleteket tekinti,

amelyekben az alkalmazott kezelést leszámítva nincs semmilyen különbség a kezelt és a kontrollcsoport között. És az ilyen kísérletek soha nem igazolták a fenti összefüggést.

Hajdanán az első adatok nem hozták a várt eredményeket

E vizsgálatok legnagyobbikát, a Minnesotai Szívkoszorúér-kísérletet (Minnesota Coronary Experiment, MCE) a helyi egyetem kutatói szervezték: 1968 és 1973 között hat állami elmegyógyintézetben és egy idősotthonban élő 9423 páciens egészségi állapotának alakulását figyelték. A vizsgálati jelentés orvosi lapban csak 1989-ben jelent meg, ám az csupán egy részleges beszámoló volt.

A NIH kutatócsapata a linolsavban gazdag étolajok egészségügyi hatását kutatva bukkant a hajdani vizsgálatra és annak 1989-es publikációjára. „Az adatok átnézése után rájöttünk, hogy az MCE-vizsgálat szervezői terveztek bizonyos elemzéseket elvégezni, de ezek hiányoznak a későbbi publikációból”, mondta Zamora.

Ennek oka lehet, hogy nagy teljesítményű számítógépek híján annak idején nehézkes volt a rengeteg adat feldolgozása. Másik ok lehet, hogy annyira azt várták, a kutatás majd igazolja az állati eredetű zsírok és a koleszterin bűnösségét, hogy amikor az első eredmények ellentmondtak ennek, esetleg lanyhult a publikálási lelkesedés.

Az MCE-vizsgálat néhai vezetőjének fia, Robert Frantz átadta a NIH-csapatnak az évtizedekkel ezelőtti laboreredményeket tartalmazó kórlapokból és mágnesszalagokból azt, ami megmaradt. Fontos információkat találtak egy régi diplomamunkában is: ennek szerzője, Steven K. Broste diákként tagja volt az MCE-vizsgálatnak.

A NIH-csapat újra elvégezte a laboreredmények értékelését, és igazolták, hogy a vajról és más telített zsiradékról kukorica-étolajra történő átállás mérsékelte a koleszterinszintet. Ám az elvégzett boncolási jegyzőkönyvekből azt következtették ki, hogy

a kukorica-étolajat fogyasztó csoportban majdnem kétszer akkora volt a szívinfarktusok száma, mint a kontrollcsoportban.

A legdrámaibb információval a Broste diplomamunkájában szereplő grafikonok szolgáltak:

a kukoricaolajra átállított csoportban a nők és a 65 éven felüliek körében 15 százalékkal több halálesetet regisztráltak a kontrollcsoporthoz képest.

Mivel a kutatók nem találták meg a grafikonokhoz az összes kórlapot, ezért ezt a megállapítást fenntartásokkal kell kezelni.

Vissza fogunk jutni a mértékletesség fontosságához

Zamora kötelességének tartotta ismételten felhívni a figyelmet, hogy az MCE-vizsgálat elemzései töredékesek.

Magyarán, elhamarkodottság volna azt is kerek perec kijelenteni, hogy ha a vajat étolajra cseréljük, akkor az káros a szívünk egészsége szempontjából.

Egy 2013-as ausztrál vizsgálatban ugyanakkor Zamora, a NIH-csoportot szervező Chris Ramsden és kollégáik olyan publikálatlan adatokra bukkantak, amelyek egy korábbi kutatásból származtak (Sydney Diet Heart Study, Sydney Étrend Szív Felmérés). Illetve felkutatták más vizsgálatok eredményeit is, amelyek szintén a linolsavban gazdag étrendet követő alanyok szívbetegségét és halálozási mutatóját elemezték.

A NIH-csapat a Sydney-felmérést kiegészítette a 40 évvel korábbi minnesotai eredményekkel és három másik friss, a linolsavas étrendet vizsgáló randomizált klinikai kísérlet adataival. Az így nyert metaelemzésben sem találtak bizonyítékot arra, hogy a „vajról étolajra” étrendi változtatás csökkentette volna a szívbetegségből, illetve más okból adódó halálozások számát.

S hogy végül is minek tulajdonítható, hogy a linolsav mérsékli a koleszterinszintet, de súlyosbítja vagy legalábbis nem csökkenti a szívinfarktus kockázatát? Ez jelenleg is szakmai vita tárgya.

Egyes kutatások szerint az omega-6 zsírsavak bizonyos körülmények mellett a szervezetben gyulladást okoznak, amelyről tudott, hogy a szívbetegség kockázati tényezői közé tartozik. Arra is van már bizonyíték, hogy az oxidációnak nevezett kémiai folyamat miatt egyes növényi olajok hozzájárulnak az érelmeszesedés kialakulásához, amely szintén kockázati tényező.