Tudták, hogy placebo, mégis jobban lettek

A gyógyszerteszteknél alkalmazták először a placebo vizsgálatot

A hagyományos orvosi tudás régóta azt tartja, hogy a placebohatás a beteg hitétől függ. Amennyiben úgy hiszi, „igazi” gyógyszert kap, akkor hatékony, egyébként nem. Egy új tanulmány szerint azonban egyes esetekben akkor is hatott a placebo, amikor a betegek tudták, hogy nem tartalmaz hatóanyagot az általuk szedett tabletta.

Egy kutatócsoport olyan betegeket vont be a vizsgálatba, akik krónikus alsó háttáji fájdalomtól szenvedtek. Azoknak a betegeknek jobban csökkent a fájdalmuk és javult az állapotuk, akiknek a hagyományos kezelés mellett placebót is adtak, noha a betegek tudták, hogy hatóanyag nélküli tablettát szednek, írja a Pain folyóiratban megjelent tanulmány.

A gyógyszerteszteknél alkalmazták először a placebovizsgálatot Forrás: Origo

Mégsem a hit váltja ki a placebohatást?

„Ezek az eredmények a feje tetejére fordítják a placebohatásról eddig szerzett tudásunkat – mondta a cikk rangidős szerzője, Ted Kaptchuk, a Harvard orvosi karának docense. – Ez az új kutatás azt mutatja, hogy

a placebohatást nem szükségszerűen a betegek tudatos elvárása váltja ki,

miszerint úgy hiszik, aktív hatóanyagú gyógyszert kapnak – amint azt hosszú idő óta gondolták a szakemberek.”

„Egy tabletta bevétele a beteg-orvos kapcsolattal összefüggésben – még akkor is, ha tudjuk, hogy az placebo – olyan rituálé, amely hat a tünetekre, és valószínűleg olyan területeket aktivál az agyban, amelyek módosítják a szimptómákat” – folytatta Kaptchuk.

A placebo hatásos volt

A kísérletben részt vevő 97 krónikus alsó háttáji fájdalomtól szenvedő beteget két csoportra osztották. Egyik csoportnál sem változtattak az addigi kezelésen és gyógyszerelésen, sem az életmódon. Az egyik csoport tagjainak azonban kiegészítőként egy „placebokapszulák” feliratú dobozból kellett napi kettőt bevenniük. A betegeket felvilágosították, hogy a kapszulákban nincs semmilyen hatóanyag, csupán mikrokristályos cellulóz (amely nem szívódik fel a szervezetben).

A hátfájás jelentősen csökkent az alanyok körében Forrás: Flickr/Vincent Angler

A háromhetes vizsgálat végén a placebót szedő betegek a szokásos és a maximális fájdalom 30-30 százalékos csökkenéséről számoltak be, szemben a kontrollcsoporttal, akiknél csak 9, illetve 16 százalék volt a csökkenés. A placebót kapó csoportnál 29 százalékkal csökkent a fájdalom okozta mozgáskorlátozottság, míg a másik csoportnál szinte semmi javulásról nem számoltak be.

Fontos a rituálé

„Mindez annak a jótékony hatása, hogy orvossal vagy nővérrel kerültek kapcsolatba, szedték a tablettát, ez mind az egészségügyi ellátó rendszerünk rituáléi és szimbólumai – mondta Kaptchuk. – A szervezet reagált erre.”

Kaptchuk úgy véli, több más olyan betegségnél is érdemes lenne kipróbálni a placebós módszert,

ahol a tünetek és a panaszok az önmegfigyelésen alapulnak

(például másféle fájdalmak, fáradtság, depresszió, gyakori emésztési vagy vizelési panaszok).

Komolyabb betegségeknél (például tumorok, keringési zavarok) természetesen nem lehet érdemi javulást várni a kiegészítő placebótól, de az elképzelhető, hogy egy ilyen kúra javítja a betegek közérzetét, mondta Kaptchuk.

Bizonyos betegségeknél hatásos lehet a placebo

Korábban a Parkinson-kórral foglalkozó szakemberek is placebo hatására megemelkedett dopamintermelődésről számoltak be a betegség által érintett agyterületen (striatum). Mások az idegsejtek megváltozott aktivitásmintázatát mutatták ki a striatum különböző részein. A fájdalomcsökkenésben és a Parkinson-kórban szenvedők motoros funkciójának javulásában az elvárásoknak alapvető szerepük van.

A kutatók az önmegfigyelésen alapuló betegségeknél is kipróbálnák a hatást (például a depressziónál) Forrás: AFP/Photononstop/Xavier Richer

Az immunrendszerre és a hormonális rendszerre való hatás esetében viszont a kondicionálás játssza a főszerepet. Ez annyit jelent, hogy a korábbi terápiás beavatkozások ismétlése akkor is hat, ha később csak álkezelést alkalmazunk. Ilyen hatást figyeltek meg például a vércukor, az inzulin és a kortizolhormonok szintjének változásában, valamint az immunszupresszióban.

A placebót bizonyos vizsgálatok hatásosnak találták további rendellenességekben: depresszió, szorongás, reumás betegségek, asztma, autizmus, epilepszia, szklerózis multiplex, irritábilisbél-szindróma, erekciós diszfunkció, hányinger, migrén, prosztatamegnagyobbodás, ételallergia, Crohn-betegség és reflux esetében.

Egyesek megkérdőjelezik a hatását

Más közlemények azonban éppen ellenkezőleg, hatástalannak találták a pszichológiai tényezőket több rendellenesség esetében is. A legjelentősebb ezek közül Hróbjartsson és Gøtzsche a New England Journal of Medicine című szaklapban 2001-ben megjelenő tanulmánya, amellyel hatalmas csapást mértek a placebohatás addigi nimbuszára.

A szakmai közéletben komoly viták folynak a placebohatásról. Vannak pozitív és negatív kimenetelű kutatások is bőven Forrás: Origo

A két dán kutató – az úgynevezett metaanalízis alkalmazásával – alaposan megvizsgálta a korábbi, ebben a témakörben közölt cikkeket. E módszer egyik sajátossága, hogy először egy előszűrést végeznek, és – függetlenül a végkövetkeztetéstől –

kizárják azokat a közleményeket, amelyek nem felelnek meg egy tudományos vizsgálat kritériumainak.

A megmaradt adatokat két csoportra osztották: bináris (hatott vagy nem hatott) és folytonos skálát alkalmazókra.

A bináris végeredményt adó kísérletek azt mutatták, hogy a placebokezelés nem okozott nagyobb arányú javulást a páciensek körében a nem kezeléshez képest, és ez a helyzet fennállt mind az objektív (mérhető élettani hatások), mind pedig a szubjektív (beszámoló alapján) módszerekkel dolgozó kísérletek esetében.

Nincs konszenzus a hatásosságáról

A folytonos skálájú vizsgálatoknál a placebo némi hatásosságot mutatott, de adódott két probléma. Az egyik az volt, hogy a nagyobb számú vizsgálati alanyt alkalmazó kísérletekben a placebohatás mértéke szisztematikusan kisebb volt, mint a kis mintaszámúaknál, ami a statisztikai ingadozás szerepére utalhat. A másik gyanút keltő megfigyelés az volt, hogy

kizárólag a szubjektív beszámolókon alapuló vizsgálatok mutattak ki placebohatást.

A szerzők levonták a konklúziót, amely szerint a placebo pusztán a képzeletünkre hat, de nincs jelentősége a gyógyulásban.

E közlemény óriási hatást váltott ki a szakmában, meg is támadták azonnal, mégpedig több oldalról. A legfőbb kritika azon alapult, hogy a szerzők nem összevonható vizsgálatokat kezeltek együtt. Mások megismételték az elemzést ugyanazokkal az adatokkal, de eltérő eredményeket kaptak. A dán szerzőpáros azonban nem adta fel; 4, majd 9 évvel az első cikküket követően újabb metaanalízisek eredményeit tették közzé a korábbival megegyező konklúzióval: a placebo nem rendelkezik klinikai relevanciával.

A placebohatás az agy fájdalomérzékelő központjában okozhat változásokat Forrás: Origo

E terület egyelőre a puha tudományok számos jellegzetességét mutatja, amelyekre az a legjellemzőbb, hogy nagy számban jelennek meg egymásnak ellentmondó és hibás módszereket alkalmazó közlemények. A szakma jelenleg nem jutott konszenzusra a placebohatás pontos klinikai jelentőségét illetően, írta dr. Boldogkői Zsolt, az Origón megjelent egy korábbi cikkében.