Fernando Mierelles rendező a film elkészítésekor elvetette a hagyományos filmes szerkesztési módszert, történetét inkább a Ponyvaregény-hez hasonlóan gyors snittekkel egybekötött rövid jelenetek egész sorának bemutatásával mesélte el.
A filmesek hosszas helyszíni szemle után végül elálltak attól a szándékuktól, hogy a filmet az eredeti helyszínen forgassák. A stáb ugyanis készített egy rövidfilmet az Isten városában, és rá kellett döbbenniük, a nyomornegyed nem alkalmas a forgatásra. A film jeleneteit végül más lakótelepeken vették fel, ahol nem kellett az állig felfegyverzett drogdílerek haragjától tartaniuk. Az egyik helyszín, a Nova Sepetiba nevű lakótelep azért bizonyult különlegesen alkalmasnak a hatvanas évekbeli Isten városa megjelenítéséhez, mivel a területen tilos az építkezés, s így még nem alakulhattak ki az úgynevezett favellák, melyek ma már hozzátartoznak a nyomornegyed látképéhez.
A favellák világa egy különálló állam az államban. Itt más törvények uralkodnak, a rendőrséget nem védelmi szervnek, hanem fenyegetésnek tekintik, amely konfliktusokat gerjeszt, és megzavarja a rendet, valahányszor csak feltűnik. Itt a favella "gazdái" élet és halál urai, személyes és közigazgatási ügyekben egyaránt ők döntenek.
A favellák nyers és erőszakos világát bemutató film világszerte hatalmas népszerűségnek örvend, az Isten városá-nak 2002-ben a Los Angeles-i filmfesztiválon a közönség a legjobb film díját ítélte, a havannai filmfesztiválon pedig 9 kategóriában nyert. A film 2003-ban Golden Globe-jelölt volt, Brazília ezt a filmet jelölte Oscar-díjra.