Az igazi Frida Kahlo

1939-ben Frida Párizsba utazott, ahol a Louvre-ban kiállították egy képét. Ez volt az első latin-amerikai alkotás, amely helyet kapott a világhírű múzeumban. Frida hamar megunta a párizsi művészvilágot, s hazautazott, ahol azonban férje bejelentette, hogy elválik, s elhagyta az asszonyt. Ez az állapot újabb fájdalmas festmények alkotására ihlette, azonban egy év múlva Rivera visszatért, és újra összeházasodtak.

Ez az időszak igencsak megviselte, ugyanis a Trockij elleni merénylet kapcsán is kihallgatták, ám Diego visszatérésével javult a helyzet, beköltöztek az azóta csak Kék Házként ismert szülői házba.

Frida egészsége rohamosan romlott, több mint 30 operáción esett át, s a hosszas kezelések telejesen tönkretették az életét. Halála előtt egy évvel még részt vett egy kiállításmegnyitón, ahova mentőautón érkezett és hordágyon szállították be a terembe. 1954. július 12-én este ágyához hívta a férjét, s átadta neki 25. házassági évfordulójukra szánt ajándékát, bár az esemény csak két hét múlva volt esedékes. Frida azonban már érezte az elkerülhetetlent, s azon az éjszakán meghalt.

A nemrégiben bemutatott életrajzi ihletésű film rendezője, Julie Taymor szerint ezek a tények nagyrészt ismertek Fridáról, kevesen ismerik azonban azt a Frida Kahlót, akiben az élet tüze lángolt. A festőnő gyakran mulatott, s ilyenkor férfitársait megszégyenítő mennyiségű alkoholt volt képes elfogyasztani. Imádott mocskos tréfákat mesélni, s férjével együtt történeteket előadni. Pár évvel a Trockij elleni merénylet után azt terjesztették, hogy azért hívták meg magukhoz a pártfunkcionáriust, hogy aztán eltegyék láb alól. Ennek az állításnak igazságtartalmáról senki sem győződhetett meg. Nőkhöz fűződő vonzalma is igen intenzív volt. Egyszer kezelőorvosával sétálgatott a városban, s amikor egy csinos nő haladt el mellettük, Frida megjegyezte: "na ezt én is elkapnám".