Karakterszínészek kaméleonja

Szerencse, hogy a gimnazista Philip Seymour Hoffman egy baseballedzésre menet összefutott az iskola szépével, akit addig sohasem mert megszólítani. Szerencse az is, hogy ezúttal mégis beszélgetni kezdtek, így ugyanis kiderült, hogy az ifjú szépség épp a színjátszókör előadására siet. Még az is nevezhető szerencsének, hogy e találkozás hatására az ifjú Philip elgondolkozott azon az eshetőségen, miszerint a lányt a baseball és a birkózás terén elért eredményei helyett inkább színészi teljesítményével próbálja meg lenyűgözni.

Ettől kezdve azonban már nem a vakszerencse irányítja Hoffman pályáját: hogy a lánynál mekkora sikerrel járt, nem tudjuk, de a színészettel komoly szerelembe esett, és gimnázium után a New York University elismerten jónevű Tisch School Of Drama színiiskoláját végezte el. A szerelem azonban sajnos sokáig egyoldalú: az ifjú színész többek közt bolti eladóként, pincérként és úszómesterként is dolgozik a megélhetésért, mígnem színészi karrierje végre lassacskán elindul.

Kisebb-nagyobb színpadi szerepek után 1991-ben debütál a filmvásznon, és egy évvel később már egy emlékezetes filmben, jó nevű partnerekkel játszhat: Az asszony illata című produkcióban oszt rá egy kis epizódszerepet Martin Brest rendező Al Pacino és az akkor még szintén kezdő Chris O'Donnell oldalán. Ha a nézők közül valószínűleg kevesen is emlékeznek erre az alakítására, a stúdióknak szerencsére feltűnik a fiatal színész: foglalkoztatni kezdik, és ettől kezdve egyre több filmben láthatjuk kisebb-nagyobb karakterszerepekben. Ezek közül az ismertebbek a Ha a férfi igazán szeret..., ahol leszokóban lévő alkoholistát alakít Meg Ryan és Andy Garcia oldalán, majd a Twister (Jan de Bont rendezésében), ahol megszállott meteorológusként vadássza a tornádókat Helen Hunt és Bill Paxton társaságában.

Kezdettől fogva tisztában van vele, hogy külső adottságai nem a romantikus szerelmes- vagy akcióhős-szerepeknek kedveznek. Ő azonban nem is vágyik ilyen babérokra: sokkal inkább érdeklik őt az abszolút kisemberek, a szürke senkik, a deviáns vagy épp sérült lelkű figurák.

Hamar kiderül róla, hogy születetten tehetséges karakterszínész, alakításaiban a legeltérőbb figurákat tudja megkapó hitelességgel ábrázolni. Egy-egy sablonos szerep mögött egy egész személyiséget tud megjeleníteni, az epizódszerepek kiteljesednek, élettel telnek meg.