Karakterszínészek kaméleonja

John C. Reilly és Philip Seymour Hoffman a Tony díjkiosztó gálán

Philip Seymour Hoffman titka - tehetsége mellett - rendkívüli sokoldalúságában rejlik: könnyedén formál meg bonyolultabbnál bonyolultabb figurákat. Szinte minden filmjében más és más karaktereket láthatunk tőle - mégis mind emlékezetes, maradandó alakítás. Nagyfokú érzékenységgel, finoman és empátiával mutatja meg ambivalens, vívódó figuráinak legbelső harcait, legyen bár szó perverz telefonbetyárról, transzvesztitáról, meleg fiúról: csupa olyan szerep, amely nagy hibalehetőségeket hordoz magában - de ha jól hozzák, nagy elismerést arat.

Több mint harminc mozifilmje és az ezekkel járó sikerei mellett a színház is máig fontos része maradt Philip Seymour Hoffman életének: számos színpadi szerepet játszott el a legjobb rendezőkkel együttműködve Shakespeare Velencei kalmár-jától Mark Ravenhill Shoping and Fucking című híres-hírhedt művében alakított kábítószerfüggő homoszexuális férfiprostituáltig (igen, ismét egy halmozottan defektes figura). Ez utóbbi darabot egyébként itthon mostanában kezdték játszani, de természetesen hazai szereposztásban, úgyhogy aki Hoffmanra volna kíváncsi, inkább mozijegyet vegyen.

Amellett, hogy évek óta tagja a New York-i Labyrinth Theaternek mint színész, egyben ő a társulat művészeti igazgatója is, és színpadi rendezőként is kipróbálta már magát. A színházi szakma is elismeréssel méltatja mind színészi, mind rendezői munkásságát.

És hogy miért elégszik meg egy ilyen sokszínű egyéniség a filmben karakterszerepekkel? "Ha sok különböző szerepet játszom el, a nézők nem rám, a színészre, hanem az adott szerepre figyelnek. Sok nagy színésszel fordul elő, hogy egy idő múlva már csak a színészt látod az alakításukban, függetlenül attól, hogy épp mit is játszanak. Én azt szeretném, ha a nézőim minél tovább a szerepeimre tudnának figyelni ahelyett, hogy azt figyelnék, amint én, a színész épp azt a szerepet játszom."

Suze