Karakterszínészek kaméleonja

1996 fontos év Hoffman pályafutása szempontjából: ekkor forgatja Paul Thomas Anderson rendezésében A szerencse zsoldosai-t (Hard Eight). Mindez nem a filmben játszott szerep miatt érdekes, hanem mert ez a munka hozza őt össze Andersonnal, akinek ezt követően szinte minden filmjében szerepel - és ezek a szerepek lesznek azok, amelyek végül meghozzák neki a világhírt.

A Boogie Nights csapata - Philip Seymour Hoffman a jobbszélen

Erre már nem is kell soká várnia: 1997-ben Anderson rendezésében elkészül és hatalmas sikert arat a Boogie Nights, Hoffman pedig óriási elismerést kap Scotty szerepének megformálásáért. Scotty amellett hogy pornófilmek hangtechnikusa és meleg, még szerelmes is a főszereplőbe, a legendás pornósztár Dirk Digglerbe (Mark Wahlberg). A szerep nem könnyű, de Hoffman végre megcsillogtathatja képességeit: megformálásában a Digglert kiskutyaként körülugráló (és neki folyamatosan felajánlkozó) kövér meleg srác egyszerre groteszk, émelyítően édeskés, és mindeközben mégis megejtően emberi és sajnálni való. Finoman érzékeny alakítása nem kerülte el a kritikusok figyelmét: pozitív visszajelzések sokasága méltatta Hoffman kiváló képességeit.

Az Andersonnal való munka jó belépőt jelentett a független filmek világába: következő, itthon is bemutatott műve a Joel Coen rendezte A nagy Lebowski, majd ugyanebben az évben Todd Solondz bízza rá A boldogságtól ordítani című mozi egyik fontos szerepét. Egyik film nagyobb siker, mint a másik - miközben a két megformált karakter a lehető legtávolabb esik egymástól.

A nagy Lebowski-ban idegesítően precíz (emellett kissé lökött) személyi titkár, aki minden téren kínosan ügyel a részletekre a szerződésektől a saját megjelenéséig. Solondz filmjében ugyanakkor slampos, elhanyagolt, elhízott agglegényt alakít, akinek egyetlen lehetséges szexuális élménye, hogy ismeretlen nőket zaklat telefonon: leginkább azt az egyet, akire kétségbeesetten és reménytelenül vágyik - és akire mind közül a legkevesebb esélye van.

Hoffman ismét rendkívüli empátiával nyúl a rábízott problémás karakterhez - megformálásában a perverz, örökösen izzadó és ziháló férfiben meglátjuk a mások számára láthatatlanul szürke, súlyosan önbizalomhiányos, magányának sivárságától szenvedő embert.

A Boogie Nights Scottyja és ez a szerep volt az, amelyek megnyitották a sort a furcsa, általában kicsit zavarodott, saját magukban folyton elbotló karakterek sora előtt, amelyek azóta is a színész leghálásabb szerepei és már-már védjegyei. Hoffman játékára jellemző a mély empátia és együttérzés, azonban jó érzékkel sikerül elkerülnie a giccsességet és a felesleges sallangokat. A finom érzelmek mellett kiválóan tudja adagolni a humort és a drámát is, ennek eredményeként pedig valósághűen összetett figurákat látunk a vásznon.