110 éve született Sir Alexander Korda

A britek ebben az időben úgy védekeztek az amerikai filmdömping ellen, hogy törvényben szabályozták az évente bemutatható amerikai alkotások számát, és minden támogatást megadtak a hazai filmgyártás megteremtéséhez. Korda erre támaszkodott, amikor a London melletti Denhamben a semmiből építette fel az angol filmipart.

A hét hatalmas stúdió - amelyekben évente átlagosan 250 filmet gyártottak - felvette a versenyt Hollywooddal. A London Films stílusát Korda Sándor (akkor már Alexander Korda) ízlésvilága határozta meg, amiben közvetlen társa két öccse volt: Korda Zoltán vágó és rendező, valamint Korda Vince díszlettervező.

A magyar tehetségeket egyébként is magához vonzotta Korda: Bíró Lajos volt a dramaturgia vezetője, Rózsa Miklós a zeneszerző (aki számtalan hollywoodi klasszikus zenéjét is komponálta), Máthé Rudolf az operatőr, Pressburger Imre a forgatókönyvíró, Pallós István a gyártásvezető. Ő fedezte fel és avatta sztárrá a magyar származású Leslie Howardot, aki később az Elfújta a szél főszerepében vonult be a filmtörténetbe (nem mellesleg a film női főszereplője, Vivien Leigh szintén Korda közeli barátai és munkatársai közé tartozott).

A kiváló gárda közreműködésével legendás évek következtek, zajos sikerekkel. 1933-ban forgatta rendezőként a VIII. Henrik magánélete című alkotást Charles Laughton főszereplésével, amely mind a közönség, mind a kritikusok körében példátlan sikert aratott. Ennek fogadtatása buzdította Kordát, hogy újabb történetekben bizonyítsa egyedülálló képességét: emberközelbe tudta hozni a történelem és a művészet nagyjait. 1934-ben készítette a Don Juan magánélete, 1936-ban a Rembrandt, 1941-ben pedig a Lady Hamilton című filmjét.

Nem kevésbé voltak sikeresek a Korda Zoltán által rendezett mese- és dzsungelfilmek (A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve), valamint az angol gyarmatokért folyó harcokról szóló filmek (A négy toll, Bosambo).

Mindeközben Nagy-Britannia legfelsőbb köreibe kapott bebocsátást: közeli jó barátjának mondhatta H.G. Wellst, Winston Churchillt, Graham Greene-t, Robert Gravest, Orson Wellest, Laurence Oliviert. Híresen nagy pénzügyi hazardőr is volt: filmvállalkozásain nemegyszer óriási vagyonokat veszített, de aztán újra talpra állt, és a szigetországban máig az angol filmgyártás létrehozójaként tisztelik. E téren végzett kimagaslóan eredményes munkásságáért VI. György király 1942-ben lovaggá ütötte.

A második világháború alatt Hollywoodban dolgozott, ahova úgy vonult be, ahogy mindig is szeretett volna: bálványozott, ünnepelt rendezőként. Angliába visszatérve megpróbálta folytatni azt, amit a harmincas években elkezdett, de a gyorsan változó világban ez mind nehezebben ment. A rendezést abbahagyta, csak producerként dolgozott, de így is hajszoltan élt.

Harmadszorra huszonéves, életvidám lányt vett feleségül, aki nem dédelgetett színészi ambíciókat (első két felesége színésznő volt). Korda életereje azonban megfogyatkozott, és ezzel együtt vagyona is apadni kezdett. 1956. január 22-én, Londonban mondta fel a szíve a szolgálatot.