Hitler is ember volt

Menno Meyjes merész vállalkozása abban áll, hogy bemutatja, hogyan lett Hitlerből a XX. század leggonoszabb diktátora. Abból a feltevésből indul ki, hogy senki sem születik szörnynek, és hosszú út eredménye, ha valaki mégis azzá válik. Egykor Hitler is hétköznapi ember volt, hétköznapi vágyakkal, de a hétköznapinál jóval több frusztrációval. Komplexusai azonban az évek során olyan hatalmassá fejlődtek, hogy végül uralni kezdték egész személyiségét.

Noah Taylor és John Cusack

Ebben nagy szerepet játszott az I. világháború utáni helyzet: nemcsak a világ változott meg körülötte, de még ráadásul mindenkinél magányosabbnak is érezte magát benne. Míg katonatársai családjukhoz, korábban megszerzett vagyonukhoz tértek vissza, neki nem volt senkije és semmije. Elölről kellett kezdenie az életét. Meyjes története természetesen csak a fantázia szüleménye, amelyhez alaposan áttanulmányozta a kor történelmi dokumentumait, történészi szakkönyveit és a Hitler életét feldolgozó tanulmányokat. A legnagyobb hatást azonban Hitler építészének, Albert Speernek egy kijelentése tette rá, aki azt mondta: "Ha meg akarjuk érteni Hitlert, meg kell értenünk, hogy ő művésznek készült." "Ez a mondat indította el bennem a Max alapgondolatát" - vallja Meyjes.

Történetének helyszíne München, az I. világháború utolsó évében. Hitler ekkor még festőnek készült (nem szobafestőnek), akárcsak egykori bajtársa, a zsidó Max Rothman. A jómódú Rothman azonban otthagyta a jobb karját a háborúban, ezért inkább a műkereskedelemben próbál tovább munkálkodni a művészet - és rajta keresztül - a világ jobbításán. "Max a fantáziám és a valóság számos alakját egyesíti magában, de legfőképpen azokat a végsőkig idealista és mélységesen emberséges európai zsidókat testesíti meg, akik a holokausztot megelőzően igyekeztek tenni azért, hogy a morálisan és szó szerint is romokban heverő világ megváltozzék" - mondja Meyjes.

Noah Taylor

Ő Hitler művészi ambícióit is komolyan veszi, és arra sarkallja, hogy technikai tudását mélyítse el a tudatalatti ösztönvilágával. Arra buzdítja Hitlert, hogy nézzen szembe lelke sötét zugaival, és hozza fel belőle mindazt, amit a művészetben hasznosíthat. Hitler erre képtelen, de általa ráébred, hogy az önkifejezés igazi terepe számára a politika. A film azon a ponton ér véget, ahol Hitler sorsa megpecsételődik és ahonnan már egyenes úton halad a diktátorrá válásig.