Hírek napi öt imával

Ebben a hónapban kerül bemutatásra Amerikában Jehane Noujaim rendezőnő Control Room című filmje, amelyben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után világszerte ismertté vált al-Dzsazíra hírtelevíziót mutatja be.

A Control Room (Vezérlőterem) az Oscar-díjas Michael Moore Arany Pálmával kitüntetett Fahrenheit 9/11 című alkotásával verseng majd a műfaj rajongóinak kegyeiért. Ennek ellenére a verseny nem egyoldalú, ugyanis New Yorkban máris hatalmas az érdeklődés Noujaim filmje iránt. A Control Room rákerült a Time Out New York című kiadvány címlapjára, s ez egyedülálló a műfaj történetében, a Newsweek pedig "az év legsikeresebb dokumentumfilmjének" nevezte az alkotást.

Ezzel nagy kő esett le a 29 esztendős filmes szívéről, ugyanis nemrégiben még azon tűnődött, vajon munkáját bemutatják-e egyáltalán. A Control Room központi témája ugyanis a Bush-kormány által "Oszama bin Laden szócsöveként" démonizált katari hírtelevízió, az al-Dzsazíra, amelyhez az amerikai vezetés már többször intézett keresetlen szavakat, ugyanis ezt az adót választotta bin Laden és Szaddám Huszein is, hogy közleményeiket eljuttassák az arab világ minden szegletébe.

Noujaim filmje az iraki háború kezdetén kezdődik, s a hírtelevízió munkatársait mutatja be, miközben dolgukat végzik. A riporterek - akik közül többen is a BBC-nél dolgoztak korábban - részrehajlás nélkül mutatták be, milyen hatással volt az iraki népre az országukban zajló fegyveres konfliktus. A sebesültekről és halottakról szóló híradások kapcsán Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter elítélte az al-Dzsazírát a szerinte hamis riportokért.

"Nagyon csodálkoztam, hogy az USA ilyen hangot ütött meg" - nyilatkozta Noujaim a seattle-i nemzetközi filmfesztiválon, az elmúlt héten. "Talán csak naiv vagyok. Az al-Dzsazíra egy nagyon fiatal, mindössze nyolcéves szervezet, ami annyit jelent, hogy több kockázatot vállal, és többet is hibázik, de ami legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb: politikai párbeszédet tesz lehetővé az arab világban."

A rendezőnő véleménye szerint a 40 milliós arab nézőtáborral rendelkező tévécsatorna bizonyára jól végzi a dolgát, ugyanis nem csupán az amerikai vezetést, de számos arab országot is kellemetlen helyzetbe hoztak már leleplező riportjaikkal.

"Szaúd-Arábiából kitiltották őket" - nyilatkozta a filmes. "Még a CNN-nek is lehetővé tették, hogy beszámoljanak a mekkai zarándokoról, az al-Dzsazírának azonban nem. Kirúgták őket Egyiptomból, Iránból, Kuvaitból és Szudánból is. Bezárták az irodáikat, az újságíróikat pedig bebörtönözték. A háború előtti Irakban sem volt túlságosan nagy a mozgásterük."

Colin Powell cenzúráztatta a csatorna adásait, George W. Bush amerikai elnök pedig kisebb arab tévécsatornáknak adott interjújában kért bocsánatot az Abu Ghraib börtönben történt fogolygyalázásokért, az al-Dzsazírát pedig szándékosan nem értesítette.

A libanoni szír apától és amerikai anyától származó Noujaim Egyiptomban nőtt fel, a nyarakat pedig a család washingtoni otthonában töltötte. Ez a kettősség lehetővé tette számára, hogy megfigyelje az eltéréseket a két ország híradásainak stílusa között.

"Az emberi észlelésről akartam filmet készíteni" - mondta. "Bármit választhattam volna témaként, amelyet másként látnak az arab világban, illetve Amerikában. Az al-Dzsazíra egy olyan lehetőségnek bizonyult, amely megkönnyítette az információk beszerzését."

A stáb nem sokkal azelőtt érkezett meg a csatorna katari központjába, mielőtt megkezdődött volna Bagdad bombázása. Bár eredetileg a BBC támogatta volna pénzzel a projektet, Noujaimnek végül szinte teljes mértékben saját erőből kellett összehoznia mindent. Közel 200 órányi felvételből állt össze végül a 86 perces mű, amely három szereplőre helyezi a hangsúlyt.

"Nincsenek túlságosan nagy elvárásaim, amikor megkezdem a forgatást" - tette hozzá. "Megpróbálom belehelyezni magamat egy helyzetbe, és olyan embereket próbálok követni, akik értenek ahhoz, amit csinálnak, illetve akikre hatalmas nyomás helyeződik. Megkísérelek azonosulni összetett és karizmatikus emberekkel, akik talán megváltoznak a film során."

A forgatás során Noujaim valóságos kincsesbányára bukkant az al-Dzsazíra kávézójában, ahol a szudáni Hassan Ibrahim éppen Salman Rushdie egyik művét olvasta, miközben egy csoport iszlám hívő mellett ült. Noujaim tudta, hogy jó helyen jár, s, hogy a stáb tagjai között számos politikai nézetre lel majd.

"Hassan mindkét világban otthonosan mozog" - magyarázta a rendezőnő. "Soha nem tudtam kiszámítani, vajon mit fog majd mondani."

Másik főbb szereplője Sameer Khader, a tévétársaság egyik producere, aki szeretné gyermekeit amerikai egyetemre küldeni, hogy az "arab rémálmot az amerikai álomra cserélhessék".

Hassan Ibrahim	Sameer Khader

Az Egyesült Államokból a rendezőnő John Rushing sajtókapcsolati tisztet szemelte ki.

"Nagyon alapos ember, ezenkívül mélyen hisz abban, amit az USA csinál Irakban" - mutatta be Rushingot a filmes. "Tudtam, hogy minden nap hatalmas kihívásokkal kell majd szembenéznie."

Noujaim, arab származású amerikaiként különösen kockáztatja azt, hogy mindkét oldal elfogultsággal vádolja majd. Míg Amerikában sokan úgy érzik, rokonszenvez az al-Dzsazírával, mások szerint helyenként indokolatlanul kritikus hangot üt meg a tévécsatornával kapcsolatban. Ennek ellenére egyik vélekedés sem zavarja.

"Nem érzem úgy, hogy bármilyen irányba részrehajló lennék, de persze senki sem tud kibújni a bőréből" - mondta Noujaim. "Egyedüli célom az volt, hogy megtudjam, mi motiválja az általam bemutatott embereket, és ezt a lehető leghitelesebben akartam ábrázolni."

Andersen Dávid