Romola Garai - egy érett naiva

Ha úgy írjuk: Garai Romola - egyértelmű a származása. Igaz, eddigi életében ez nem játszott nagy szerepet. A Távol-Keletről indult, Nagy-Britanniában telepedett le, és Hollywoodig vitte a sorsa. Alig 22 éves, és már szerepek egész sora predesztinálja egy komoly világkarrierre. Nálunk a Dirty Dancing 2-ben mutatkozott be.

Romola Garait, a britek legújabb filmcsillagát előszeretettel emlegetik "az új Kate Winsletként", amit nemcsak tejfehér bőrének és tiszta tekintetének köszönhet, hanem annak is, hogy a Titanic főszereplőjéhez hasonlóan neki is része volt abban a megtiszteltetésben, hogy Judi Dench fiatalkori alteregóját játszhatta.

De ha már a tejfehér bőrnél és a tiszta tekintetnél tartunk, akkor éppenséggel Rachel Weiszhez is hasonlíthatnánk, amit az a közös vonás is tetéz, hogy mindketten magyar származásúak. A lényeg azonban, hogy Romola Garait 22 évesen a hollywoodi karriert befutott - vagy legalábbis arra esélyes - brit színésznők körébe sorolják. A Dirty Dancing 2 és a hamarosan bemutatásra kerülő Vanity Fair erre éppen elegendő indok.

Az amerikai karriert azonban előbb egy brit villámkarrier előzte meg, azt pedig egy egzotikus gyerekkor - ahogy az angolok fülének egzotikusan csengő névhez dukál. Romola Garai nem Londonban, és nem is Budapesten látta meg a napvilágot - hanem Hongkongban, gyerekkorát pedig jórészt Szingapúrban töltötte. 8 éves korában családja összepakolt, és visszatért az öreg kontinensre (egész pontosan az angliai Wiltshire-be), 16 évesen pedig nővérével Londonba költözött.

Végzős diák volt a gimnáziumban, amikor a suliban válogatást tartottak, és mivel a színjátszókör lelkes tagjának számított, feláldozta az ebédszünetét a meghallgatásra. Visszahívták, újra megnézték, és pár héttel később neki adták a szerepet. Judi Dench fiatalkori énjét kellett eljátszania a The Last of the Blonde Bombshells című tévéfilmben. Egyből a mélyvízbe.

Még elkezdte ugyan a Queen Mary & Westfield University angol szakát, de az egyre szaporodó színészi feladatok miatt kénytelen volt félbehagyni a tanulmányait. 2002-ben ugyanis kiderült, hogy különös érzéke van az egyik legtradicionálisabb angol mozgóképi műfajhoz: a kosztümös filmhez. Nemcsak mert jól áll rajta a fűző, hanem mert viselni is tudja nőiségét. Mióta erre fény derült, nem is jelent meg modern történetben - a letűnt korszakok között viszont egész nagy utat járt be.