A ribanc visszatért

Minden évtizednek megvan a maga femme fatale-ja. Rita Hayworth, Kim Novak, Faye Dunaway, illetve Kathleen Turner után a 90-es években egyértelműen az Elemi ösztön főszereplőnője testesítette meg a halálosan vonzó női szexbálványt. Ezzel az alakításával Sharon Stone akkor is a filmtörténelem része lenne, ha soha nem készített volna több filmet, így azonban tanúi lehettünk, hogyan próbált kétségbeesetten kitörni a jégvágós, nimfomán nőstényördög szerepköréből, hogy végül 10 évvel később a Macskanő gonosz cselszövője kapcsán beismerje: "Ez az a típusú szerep, amiben az emberek szeretnek látni."

Az Elemi ösztön főszerepét persze nem csak a szerencsének köszönhette. Sokat jelentett, hogy Paul Verhoeven előző filmjében, az Emlékmás című sci-fi akcióban sikerrel játszotta Schwarzenegger kettős játékot űző feleségét. Miután Hollywood minden valamirevaló A listás színésznője karrierjét féltve, undorral dobta vissza az Elemi ösztön szabados forgatókönyvét, a holland rendező örömmel idézte fel Sharonnal a közös munka kellemes emlékeit.

"Dugtál már kokón, Nick? Nagyon jó..."

A hitchcocki motívumokban bővelkedő erotikus thrillert már bemutatása előtt felbőszülve várták feminista, homoszexuális és puritán aktivista csoportok is, de a közönség egyszerűen imádta a kiégett zsaru és a jégvágós végzet asszonya vérrel és spermával átitatott csavaros történetét. A bevételek a csúcsra repítették a magyar származású forgatókönyvírót, Joe Eszterhast éppúgy, mint a korábban már többször leírt Michael Douglast. Az igazi nyertes persze egyértelműen Sharon Stone volt, akit a cannes-i bemutatót követően már Grace Kelly és Kim Novak örökségét hordozó istennőként ünnepeltek.

Noha több szó esett a színésznő lábai közé való ravasz kis betekintésről, mint magáról az alakításról, tíz év távlatából már el kell ismerni, hogy Catherine Tramell, a biszexuális írónő karaktere volt a film mozgatórugója és az egész korszak meghatározó női figurája. Stone valóban Hitchcock múzsáira emlékeztető démoni szépséget árasztott (erre persze szándékosan is rájátszottak a ruhatárral és több színhellyel is), és elképesztően ötvözte a karakter nőies szexualitását a hozzá kapcsolódó maszkulin vonásokkal és a szájába adott, gyakran eltúlzott és vulgáris szövegekkel (Básti Juli szinkronhangját sem lehet elégszer dicsérni vele kapcsolatban.) "Na és ha rágyújtok? Vádat emel miatta?" - hangzik az egyik a sok emlékezetes Catherine Tramell-provokáció közül, de a szemérmetlen perszóna láncdohányos mivolta csak egy a sok ok közül, amiért ma nem készülhetne el az Elemi ösztön-höz hasonló film Hollywoodban.

"- Maga profi? - Nem, amatőr vagyok."

Az amerikai filmekben a szex ábrázolása rengeteget fejlődött vissza egy évtized alatt, amelyért Paul Verhoeven és Sharon Stone egyaránt a jelenlegi republikánus kormányzatot okolják, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy saját későbbi erotikus próbálkozásaik (például Verhoeven következő mega-gagyija, a Showgirls) is sokat rontottak a helyzeten.