Magyarok, akiknek sikerülhet

Osvárt Andrea már nem emlékszik élesen Brad Pittre, akivel a Kémjátszma című filmben forgatott, viszont még mindig kicsit szerelmes Heath Ledgerbe, akivel szeptemberben dolgozott együtt Lasse Hallström új filmjében. A modellből színésznővé avanzsált lány pontosan tudja, mit szeretne elérni, és nem szégyell küzdeni érte.

- Mennyi tudatosság van abban, ahogy a karrieredet építed?

- Szeretnék összehozni egy jó önéletrajzot, és egy-két filmet, amit DVD-n oda tudok majd adni a rendezőknek. Kint ez így működik: ha meg tudod mutatni egy korábbi munkádat, abból látszik, milyen színész vagy, milyen, amikor játszol.

- Ez tulajdonképpen ugyanaz a módszer, ami a modellvilágban működik. Vagyis Te most a "mozgóképes" modellkönyvedet rakod össze.

- Igen, bár a modell-korszakomból rengeteg dolgot el kellett temetnem. Azokat a képeimet például már nem akarják látni, azokat a pózokat el kellett felejteni. De én akartam így, mert sosem éreztem, hogy igazán megdolgoztam volna azért a pénzért, dicsőségért, hírnévért, ami vele járt. Évekig éltem bűntudattal, mert a szüleim fizetésének többszörösét kerestem, és én vásároltam ruhákat a nővéremnek. Jó, persze egy ideig szerettem, élveztem, akkor az volt a célom, hogy abban sikeres legyek, de miután elértem, többre kezdtem vágyni.

Mindent elölről kezdtem, és mivel a szakmában általában nem szeretik az amatőröket, tapasztalatokat kellett gyűjtenem. Egy új önéletrajzot kellett összehoznom, amiben most már ott tartok, hogy benne van Tony Scott, Lasse Hallström, Christan De Sica (a legendás olasz rendező Vittorio De Sica fia - a szerk.) neve. És benne van egy-két magyar főszerep. Januártól márciusig Olaszországban három filmem jön ki, amit azért várok nagyon, mert akkor már lesz mit mutatnom, és talán ismertebb lesz az arcom. Remélem, az ázsióm és a gázsim is megnő utána, és talán már nem is kell válogatásokra járnom, hanem valaki pont velem akar majd dolgozni. Szívesen forgatnék nyolc hónapig egy 8 részes tévésorozatot is, mert az nekem tapasztalatot jelent, és anyagi biztonságot nyújt. A lényeg, hogy előbb-utóbb jó színész váljon belőlem.

Christan De Sica és Osvárt Andrea

- Ki biztat Téged, ki mondja, hogy tehetséges vagy, folytatnod kell?

- Biztos, hogy folytatom, és nem hagyom abba, amíg el nem érek valamit, de néha tényleg annyira nehéz! Hihetetlenül nehéz belelépni egy szerepbe, felvenni egy állapotot, átélni egy ember érzéseit. Most például tudom, hogy amit ebben a magyar filmben produkáltam az elmúlt néhány napban, az nem a maximum, annál tudok jobbat. De mivel iszonyú gyors tempóban kell dolgoznunk, nincs idő kivárni, míg a legjobb formámat tudom hozni. Remélem, az elkövetkezendő napokban belejövök. Azt akkor is tudom, hogy sokat fejlődtem az elmúlt években. Ezt láttam magamon.

Ha visszanézek egy videokazettát az egy évvel ezelőtti próbafelvételekből, és összehasonlítom egy olyannal, amit múlt hónapban készítettem (és szerződést is kötöttem belőle), akkor elképesztő különbséget látok. Egy hónappal ezelőtt már sikerült, ami soha korábban: hogy egymás utáni három felvételen kicsordul egy könnycsepp a bal szemem közepéből, és lecsurog a kisimult arcomon. Én lepődtem meg a legjobban, hogy háromból háromszor sikerült! Le is szerződtettek ehhez a világháborús tévéfilmhez, amiben a főszereplő szerelmét alakítom. Szóval fejlődöm, és ez tartja bennem a lelket. Ha van időm koncentrálni és a körülmények optimálisak, akkor sokkal könnyebben produkálok. Nem vagyok még sem Nicole Kidman, sem Hernádi Judit, de amit ezen a szinten ki tudok hozni magamból, azt már kihoztam.

- Nem zavar, hogy sokak szemében így is csak egy divathullám része vagy, amelyben a modellek színészi karrierről ábrándoznak? Magyarországon egész máshogyan válik valaki színésszé.

- Én gyerekkorom óta tudom, hogy színésznő akarok lenni, csak nem beszéltem róla. 6-8 évesen már folyton szerepeltem, táncikáltam, és megpróbáltam felhívni magamra mások figyelmét. Éreztem, hogy az én tehetségem a külsőmben és az érzékenységemben van, ezt kell kamatoztatnom. De mivel rá voltam kényszerülve, hogy előbb pénzt keressek, kitaláltam, hogy majd az anyagi biztonság megteremtése után foglalkozom ezzel. Szerény körülmények között éltünk, egy farmerem volt, amit a nővéremtől örököltem, meg egy turkált pulcsim, és ki akartam törni a vidéki életformából.

A modellkedést ezért kezdtem, és legalább annyi negatívummal járt, mint előnnyel. Épp a sikerek következtében 17 évesen zárkózottabb, gátlásosabb és merevebb voltam, mint a korombeliek, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a felnőtt férfiaknak tetszem. Azt kell mondanom, hogy másfél éve találtam magamra. Nemrég megint elvállaltam egy fotózást Milánóban, mert volt időm és jól fizettek érte, és közben végig arra gondoltam, hogy mit keresek én itt, nem vagyok kíváncsi a fotókra, alig emlékszem a mozdulatokra. Az egész csak arra kellett, hogy megkeressek annyi pénzt, amennyivel el tudtam hagyni Magyarországot, lakást tudtam bérelni Rómában, beiratkozhattam egy színészképzőbe, és fél évig nem dolgoztam.

Egy befektetés volt, ami mára kezd megtérülni. Tudtam, hogy be fog jönni, mert hiszek a predesztinációban, és attól a perctől kezdve, hogy megérkeztem Rómába, minden a kezemre játszott. Az első héten megismertem a páromat, akiről kiderült, hogy egy sarokra lakik tőlem, pedig egy héttel előtte csak egy hirdetési újságból kerestem ki az albérletet. A kettőnk közti házban pedig az iskolám található, úgyhogy mikor ez kiderült, úgy éreztem: itt a helyem. Az iskola igazgatónőjével el tudtam intézni, hogy elengedjen a forgatásokra, és meg tudtam oldani a papír-ügyeimet is, mert amikor kimentem, még nem voltunk uniós tagok. Szóval egyértelmű volt számomra, hogy itt kell maradnom, itt áll össze a puzzle. Azt hiszem, az ember egy idő után azzá válik, amit elhisz magáról. Ha valaki kishitű, sosem fog nagy dolgokat elérni.

Gyárfás Dóra