Andy Kaufman a '70-es-'80-as évek egyik legellentmondásosabb komikus-művésze volt: rengetegen imádták ("avantgárd művészetet csinál a komédiából"), még többen gyűlölték ("szexista ripacs"), de senki nem vonhatta ki magát a hatása alól. Amit csinált, mindig meglepő és új volt, újabb és újabb szerepekben rendezett meg újabb és újabb botrányokat. Miközben sosem lehetett tudni, mikor játszott és mikor gondolta komolyan a dolgokat. Csak sejteni lehetett, hogy az utóbbit igen ritkán.
Forman filmje Kaufman és rajongóinak szemszögéből mutatja be a történetet, egy csodált, de sokszor meg nem értett művész portréját. A film központi témája a komikus harca a show-biznisz törvényei ellen, azzal, hogy érvényesíteni próbálja a produceri (és sokszor a nézői) elvárásoknak csöppet sem megfelelő művészi törekvéseit. Amíg a stúdió bele akarta ragasztani a nézőket a fotelbe, Andy ki akarta ugrasztani őket onnan. Amikor a nézők esti kikapcsolódásként beültek az előadására nevetni egy jót, reggelig olvasta nekik A nagy Gatsby-t. Később szexista megjegyzésekkel tarkított pankrációshow-jában nőkkel birkózott - ezzel vívta ki maga ellen igazán a nézők felháborodását, miközben provokátorként minden eddiginél nagyobb érdeklődés is kísérte. Karrierjének fiatalon végett vetett a tüdőrák, 1984-ben, 35 évesen halt meg.
Az életrajzi filmek lehetőségei témájuk miatt ugyanolyan behatároltak, mint mondjuk a sportfilmeké: gyerekkorától előadják valaki élettörténetét egészen odáig, hogy a nézők sűrű könnyei közepette távozik, miközben az összetettség kedvéért nem csak az adott személyiség portréját rajzolják meg, hanem némi korképet és társadalomkritikát is kevernek a történetbe. Milos Forman filmje is hagyományos életrajzi film, de a legnagyobb profizmussal és ötletességgel kivitelezve. És nem csak Andy Kaufmanról szól, amellett, hogy pontosan végigveszi karrierjének állomásait, általánosságban a művészet és a szórakoztatóipar kérdéseiről is beszél.
A magával ragadó show-betéteknek és Jim Carrey kitűnő alakításának (ezt beírhatja A Truman-show-ban és az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-ban aratott sikerei mellé) köszönhető, hogy könnyedén bele tudjuk élni magunkat Andy nézőinek helyébe. Az Ember a holdon nem csak egy érdekes, hanem egy hiteles személyiséget tár elénk, akit minden kiismerhetetlenségével együtt amennyire lehet, a film végére megtanulunk kiismerni. Milos Forman meg úgy tűnik, szereti életrajzi filmjeiben Courtney Love-ra osztani a feleség vagy a barátnő szerepét (mint korábban a Larry Flynt, a provokátor-ban), akit egyébként amúgy is feleségként ismertek a legtöbben, hiszen a Nirvana-frontember Kurt Cobain özvegye.
Ezen kívül szép képek és magával ragadó ritmus jellemzik a filmet, melyben az R.E.M. rajongók örömére többször is felhangzik a címadó sláger, a Man On The Moon.
Meller Anna