A nyeretlen 63 éves

A mai napon hatvanharmadik születésnapját ünneplő Martin Scorsese-t idén az Aviátorért ötödszörre jelölték a legjobb rendező díjára, de a szobrocska most sem nála landolt. Arra teszünk kísérletet, hogy felderítsük, mi áll emögött, illetve hogy az-e, aminek mondják: égbekiáltó botrány, világraszóló összeesküvés. Olvasd el a cikket, és játssz velünk; Aviátor DVD-t, pólót és baseball sapkát nyerhetsz!

A botrány tulajdonképpen két évvel később volt aktuális. A Nagymenők-nek a következő díjakat kellett volna megnyernie.

1. Legjobb rendező. Megnyerte: Kevin Costner (Farkasokkal táncoló). Jelölve volt még: Francis Ford Coppola (Keresztapa III.), Stephen Frears (Svindlerek), Barbet Schroeder (A szerencse forgandó).
2. Legjobb film. Megnyerte a Farkasokkal táncoló. Jelölve volt még a Keresztapa III., az Ébredések és a Ghost.
3. Legjobb adaptált forgatókönyv. Megnyerte: Michael Blake (Farkasokkal táncoló). Jelölve volt még: Steven Zaillian (Ébredések), Donald E. Westlake (Svindlerek), Nicholas Kazan (A szerencse forgandó).

Egyiket sem nyerte meg. De Niro sem kapott az Ébredések-ért, pedig Jimmy Conwayjel szerintünk jócskán rásegített. (Jeremy Irons nyerte a szobrot A szerencse forgandó-ban játszott arisztokratáért, de még csak az kellett volna, hogy a bajszos Kevin ezt is elvigye, biztosan kitör a palotaforradalom a Kodak Színházban.)

Megkapta viszont az Oscart Joe Pesci az elképesztően őrült Tommy DeVito megformálásáért. Pesci óriásit játszik ebben a filmben, benne van mindaz a feszültség, ami miatt a Nagymenők a valaha készült legjobb gengszterfilm. Pontosan arról van itt szó, ami akkoriban még ritka volt az amerikai filmekben: nagy kaland a kis ember szemszögéből, és arról, hogy nem mindenható uraknak, mondahősöknek, idoloknak mutatja be a bűnözőket, hanem annak, amik: esendő, olykor buta, olykor szeretni való, olykor egyszerűen csak trágár, szennyes alakoknak. Megint itt van tehát az akadémia zsenije: mivel Pesci hozta a Nagymenők esszenciáját, azt gondolták, avval, hogy díjazták, le is tudták a dolgukat.

De nem, ezt nem viszik el szárazon, és akárhányszor az "Oscar-bunda" (vagy valami hasonló) kifejezés felmerül, mindig a Nagymenők jut majd a tisztelt publikum eszébe. Hogyan lehet, hogy a végtelenül unalmas, fantáziátlan, patriotizmustól és álköltészettől csöpögő Farkasokkal táncoló megszerzi a három leglényegesebb díjat? És ráadásul ilyen mezőnyben? A legjobb filmek között szerintünk például csak a Ghost-ot előzi meg, de csak azért, mert az még nyálasabb. A rendezőknél a másik négy jelölt kivétel nélkül a filmtörténet nagyágyúi közül való, erre megnyeri Costner, akiről csak azt lehet elmondani a témában, hogy amerikai. De még mennyire! A forgatókönyveknél pedig már végképp érthetetlen, hogy négy feszes, érdekes sztori mellett hogyan nyerhetett egy unalmas eposz.

Scorsese-t a Nagymenők-ért kellett volna díjözönben fürdetni Hollywoodban. Vagy legalább a rendezőit nekiadni, soha nem ment volna kérni még egyet. Sőt, lehet, hogy a pályája is megfordul. Mert ezután A rettegés foká-t rendezte, majd Az ártatlanság korá-t (ez forgatókönyv-jelölést kapott, de nem nyerhetett a Schindler listájá-val szemben), majd megcsinálta a szinte a Nagymenők folytatásának beillő Casinó-t, és kész.

Scorsese, Joe Pesci és Robert De Niro a Casino forgatásán

Ezután már csak próbálkozásai voltak, köztük egy nagyszerű is (a Holtak útja), és egy bűnrossz is. Ez utóbbi, a New York bandái (2002) mégis tíz Oscar-jelölést kapott.

Legjobb színész: Daniel Day-Lewis - szó se róla, tényleg nagyon jól játszotta a Hentes Billt, de A bal lábam Oscarja megérdemeltebb volt, és az lett volna az Apám nevében-é is.

A teljes vizualizációs kollektíva (operatőr: Michael Ballhaus, vágó: Thelma Schoonmaker, látvány, terv: Dante Ferretti, kivitelezés: Francesca Lo Schiavo, jelmez: Sandy Powell) jelölve volt, de csak a látvány az, amiért igazán járt volna díj, ezért viszont nagyon, hiszen csupa épített helyszínen, grandiózus díszletek között forgatták a filmet, de azt elvitte a Chicago, az aktuális favorit.

Leonardo DiCaprio és Scorsese a New York bandái forgatásán

A legjobb hang (Tom Fleischman, Eugene Gearty, Ivan Sharrock) díját nem is nagyon értjük mi, laikusok, de ez sem jött be, sem a U2 The Hands That Built America című száma mint betétdal, tegyük hozzá, ez a nóta teljesen érdektelen is, legfeljebb elmondhatják benne Bonóék, hogy milyen büszkék, hogy írek építették Amerikát.

Na most. Az eredeti forgatókönyv Oscarját Jay Cocks, Steve Zaillian és Kenneth Lonergan helyett bizonyos Pedro Almodóvar (Beszélj hozzá) vitte el, nem véletlenül. A New York bandái sztorija annyira slampos, közhelyes és unalmas, hogy már az bosszantó, hogy a mester lokálpatriotizmusa vakságában nem utasította ki Jay Cocksot (a fura nevű ember az egyik legbizalmasabb alkotótársa Scorsese-nak). Elég csak a a Hentes Billre visszatérni: normális szerző komolyan gondolhatja, hogy egy félszemű, szabadidejében sertést aprító, életunt kannibált tesz meg drámai főszereplőnek?

Ezek után mit meséljünk a legjobb film és a legjobb rendező díjáról? Az előbbiben a Chicago nyert, de ott volt még A zongorista és Az órák is, utóbbi pedig Roman Polanski kapta a megrázó erejű holokausztfilmjéért, és megint a Chicago, Az órák, a Beszélj hozzá voltak az ellenfelek.

Cate Blanchett és Martin Scorsese az Aviátor forgatásán

Scorsese nagyszabású történelmi eposza röhejes volt, és ezzel le is kellett volna szoknia a gigantomániáról. Az Aviátor-ral megint nem ment sokra. Látható, hogy életre szóló összeesküvés nem sújtja a mestert, és nagyon várjuk, hogy milyen újrát csinál a Szigorúan piszkos ügyekből (The Departed), mindenesetre a szereposztás megvan a férfi fő- és mellékszerep díjához. A sztori pedig már rég kész, csak amerikanizálni kell.