A gésa és az angolna

Amerikai bestsellerből készült hollywoodi film japán gésákról, kínai sztárokkal a főszerepben. Ettől még lehetne jó, de nem az.

Alig egy hónappal azután, hogy Arthur Golden gésaregénye megjelent 1997-ben, az amerikai producerek azonnal lecsaptak a megfilmesítési jogokra. Mert a nyugat gésát akar látni. Vérvörös a szája, mészfehér az arca, hangsúlyozottan nem prostituált, de nem is apáca, táncol, beszélget, furcsa hangszert penget lágyan, kimonóban tipeg, és legyezőt rebegtet. A film elkészült, tessék, nézzük, kik ezek a gésák, milyen a világuk. "Ez a történet titok, soha nem lenne szabad elmondani" - halljuk a főhősnőt a reszelős hangalámondásban, kezdődhet a mese.

Az Egy gésa emlékiratai erős felütéssel indul: valamikor a húszas években, egy viharos éjszakán egy japán halászfaluban két lánytestvért ketrecbe zárnak és eladják őket egy kiotói kerítőnek. A szülőknek nincs más választásuk: az anyjuk haldoklik, az apjuk szegény. A kilencéves Csijo egy gésaképzőbe kerül, az idősebb, Szacu utcalány lesz. A két nővér elszakad egymástól, a történet Csijóval marad, akiből egy Hacumomo nevű sztárgésa cselédje lesz.

Az új cseléd különleges, mert kék szeme van - a forgatókönyvíró nem éri be a szimpla színmeghatározással, és minden szereplő inkább az "olyan a szeme, mint a víznek" kifejezést használja, gondolom, ez autentikusabb megoldásnak tűnt. Ebből a víz-motívumból aztán sok-sok csobogás, csepegés, eső, tócsa, folyó és hullámzás következik, a filmkészítők szemmel láthatóan boldogan aknázták ki Golden regényének cseppfolyós fétisét. A didaktikus metafora-vadászatot leszámítva jó a látvány: Dion Beebe operatőr otthonosan siklik a kimonók és cseresznyevirágszirmok között, szépen összerakott képek közepére ülteti a főhőst.

A film első harmadában a gyerek-Csijo (a tökéletes japán gyerekszínész, Ohgo Szuzuka) sokat szenved a hisztérikus Hacumomótól, akit az egyik legnagyobb kínai színésznő, Gong Li alakít. Gong hálátlan, alulírt szerepet kapott: ő a gonosz mostoha - gonoszul néz, gonoszul rikácsol, gonoszul nevet. Karakter helyett karikatúra, nagy kár. A kiotói Hamupipőke-történetben persze van jó tündér is, ő Mameha, Hacumomo riválisa (Michelle Yeoh), aki maga mellé veszi tanítványnak az időközben nagylánnyá serdült Csijót (Ziyi Zhang). Ezzel elkezdődik a 145 perces film második szakasza, itt az idő, hogy a szutykos kislányból megszülessen minden idők legnagyobb gésája, Szajuri és megtanulja végre, hogyan deríti fel "a nő barlangját a férfi angolnája".

Ziyi Zhang és Gong Li | Nézz még több képet a filmből!

De hiába a jól fölépített bevezető, és hiába Zhang az abszolút főszereplő, megjelenésével a film fokozatosan veszti el a kezdeti lendületet. Zhang, aki átütő erővel uralta a vásznat A repülő tőrök klánjá-ban vagy a Tigris és sárkány-ban, most tompa, furcsán leszorított lendülettel játszik; talán élete első angol nyelvű szerepe fékezi meg, talán csak nem lát fantáziát a tipegő gésavilágban. A három kínai sztár közül egyedül Yeoh ússza meg nagyobb sebek nélkül Rob Marshall (Chicago) rendezését: Mameha méltóságteljes, erős karakter, Yeoh még humort is olt az egysíkú jelenetekbe.

A legnagyobb hiba a szerelmi szál teljes kidolgozatlansága: Csijo kislányként találkozik a vonzóan atyáskodó Elnökkel (Ken Watanabe), és menthetetlenül beleszeret. De a kislányos rajongás soha nem fordul szerelembe, ahhoz mondjuk találkozniuk kéne, többet, mint abban a felszínes nyolc percben a két és fél óra alatt. A lány gésa lesz, hogy az Elnök közelében lehessen, de se ő, se a néző nem tudja, miért is küzd annyira. Az utolsó harmad végképp lelapul, és nyúlósan vergődik az utolsó jelenet felé, amit aztán gyorsan összecsapnak, csak hogy lezárják végre Szajuri sikertörténetét.

Ken Watanabe és Ziyi Zhang | Nézz még több képet a filmből!

Szimpatikus, de erőtlen főhős, vízcsobogás, sok selyem és fehér púder. A látvány legyőzi a tartalmat - ez a film súlytalan képeskönyv-illusztráció. A gésák örülhetnek: a titkuk titok marad.

Mesterházy Lili