A Renaissance című fekete-fehér animációs filmet március 15-én mutatták be Franciaországban, és azonnal hatalmas siker lett: kevesebb mint egy hónap leforgása alatt 230 ezren nézték meg az alkotást. Igaz, a 15 millió euróból készült film költségei már a bemutató előtt megtérültek, nagy részben a film nemzetközi forgalmazásai jogainak eladásából. A Disney például már 2003-ban megvette az akkor még nem létező filmet a forgatókönyv és egy négyperces előzetes alapján.
A 2054-ben, Párizsban játszódó thriller képi világa emlékeztet a Sin City animációs betétjeire, képregényszerűen kontrasztos fekete-fehér képsorokon elevenedik meg a történet. Az előzetesből is kiderül, hogy a párizsi helyszín nagymértékben hozzájárul a film hangulatához; szerepelnek benne a mai Párizs jellegzetes épületei, de ezeket futurisztikus elemekkel egészítettek ki az alkotók. Az animáció a digitális mozgásrögzítési (motion capture) technikával készült, ami azt jelenti, hogy a jeleneteket igazi színészek játszották el, majd az ő testmozgásaikat alakították animációvá. A színészek mimikája viszont nem került rögzítésre (ellentétben a Richard Linklater új filmjében, a Kamera által homályosan-ban alkalmazott technikával, amely a mimikát is rögzíti), az arckifejezéseket utólagos animációval alakították ki.
A stílusa alapján "sci-fi noir"-nak titulált filmet leginkább a Szárnyas fejvadász-hoz hasonlítják. A történet egy Ilona nevű, különösen intelligens és szépséges tudósnő elrablásával kezdődik. Karas, az emberrablás ügyében induló nyomozást vezető rendőr, hamar rájön, hogy nem ő az egyetlen, aki meg akarja találni Ilonát. Ahogy Karas egyre közelebb kerül az igazsághoz, üldözői egyre szorosabb hurkot vonnak köré, úgy tűnik, semmi nem állíthatja meg őket. Ilona személye jelenti egy olyan tudományos felfedezés kulcsát, amely az embert istenhez hasonlatossá teheti. Karas egy idő után már azt sem tudja, hogy a keresett nő áldozat-e, vagy elkövető, angyal-e, vagy démon.
A Renaissance fiatal francia alkotók munkája; a forgatókönyvet Alexandre de La Patelliere és Mathieu Delaporte írta, a rendező Christian Volckman, aki korábban még csak egy animációs rövidfilmet rendezett, a Maaz-t, amelyet Oscar-díjra is jelöltek 1999-ben. Volckman egy interjúban elmondta, hogy filmjét a klasszikus amerikai film noirok mellett Fritz Lang Metropolis-a, illetve Dziga Vertovnak és orosz alkotóknak a harmincas években készült kísérleti filmjei inspirálták.
A film történetével kapcsolatban a rendező elmesélte, hogy "az alapötlet az volt, hogy a végletekig vigyük azoknak a gyógyszergyártóknak a megszállottságát, akik fiatalító krémeket, gyógyszereket és genetikailag módosított növényeket tukmálnak ránk. Az ügy gazdasági dimenziója mögött az bújik meg, hogy rettegünk az öregedéstől, a betegségtől és a haláltól, azoktól a dolgoktól, amelyek paradox módon éppen az emberi mivoltunkat jelentik. A Renaissance azt a kérdést veti fel, hogy mi történne, ha megtalálnánk a módját annak, hogy leállítsuk a sejtek öregedését. Nem hinném, hogy ez pozitív változást jelentene az emberiség számára."