Hiába loccsanó agyvelők

Azt hiszem. az Alvilági játékok könnyű mozdulattal megosztja a nézőt és a kritikusokat, mert a nézőknek általában tetszik. Inkább felpörgetett stílusgyakorlat, mint önálló film; saját, rosszul belőtt kult-ambíciója végez vele.

Egy ártatlan, kutyaszemű fiatalember, Slevin (Josh Hartnett) megérkezik New Yorkba, és pillanatokon belül bajba kerül. Ilyen-olyan maffia azt hiszi, hogy ő valaki más, valaki, aki történetesen sok pénzzel lóg a rosszarcúaknak, így hát belezsarolják különféle veszedelmes kalandokba. Nem, nem is itt kezdődik Paul McGuigan filmje. Először Bruce Willis tűnik fel egy kihalt váróteremben, és csevegni kezd egy másik fiatalemberrel. Elmesél neki egy történetet a múltból, ami elég véres, és amiről üvölt, hogy jó lesz észben tartani, mert ez még később visszaköszön, az biztos.

De arra még várni kell. A film első fele Slevin értetlen, bohózati botladozását mutatja be, Alvilági játékok helyett inkább Tévedések vígjátéka. A szerencsétlen fickó sokat rohangál törülközővel a derekán, feje felett pergő, feszes poénok repkednek, talán túl sok és túl pergő. Jason Smilovic forgatókönyvíró kényszeres buzgalommal tölti meg a vásznat szellemes, megkomponált keménykedésekkel: egy perc nyugtunk sincs, a sebes mondatok röptükben bucskáznak át okos riposztokká. Az Alvilági játékok teljes erőből hajt az "okos film" címre, tele van kapkodó okossággal, látszik, okos emberek csinálták, akik akkor a legboldogabbak, ha a legtöbb okos poént és okos csavart bele tudják passzírozni a játékidőbe.

Mi hiányzik? Például a finom, visszafogott könnyedtség és a jól megírt, következetes karakterek, akiknek néha elég lenne egy néma pillantásuk, hogy mindent megértsünk a fejükben. Az Alvilági játékok sok helyen eszembe juttatta a Ponyvaregény-t: csavaros a sztori, sok a bérgyilkos, a vér és az agyvelőcafat, itt van Bruce Willis is, meg egy óra, amit a hős az apjától kapott... de nem, McGuigan nem Tarantino, messze nem az. Az egyik filmben benne van, ami a másikból hiányzik, és itt hiába öntik össze nagy lendülettel a bevált hozzávalókat, nem lesz belőle újabb csoda, csak kísérlet, peckes stílusgyakorlat.

Lucy Liu és Josh Hartnett | Nézd meg az előzetest!

Pedig elképesztő nevek álltak a film mögé, Hartnett és Willis mellett Morgan Freeman (az egyik maffiafőnök), Ben Kingsley (a másik maffiafőnök), Stanley Tucci (zsaru) és Lucy Liu (szomszédlány-halottkém-barátnő) is itt van. Freeman és Kingsley meglepően vértelenek, Hartnett meg sajnos semmilyen, Liu viszont lubickol a lelkes halottkém szerepében. A film legjobb színésze egyértelműen Willis; ahány jó emlékem van, mind az ő jeleneteihez kötődik. Ez a néhány, értékelhető pillanat persze kevés a 109 perces, erőltetett vér- és poénhajszában. Többet vártam az Alvilági játékok-tól.

Mesterházy Lili