Marozsán Erika és a "puszta véletlen"

Marozsán Erika szerint semmilyen racionális oka nincs annak, hogy sikerült nemzetközi karriert befutnia, és a németországi sikerek után, ma már hollywoodi produkciókban forgat. Mi viszont ezt nehezen hittük el, ezért hosszan faggattuk arról, honnan és hogyan jutott el idáig.

- Amit eddig elmeséltél, abból az derül ki, hogy Neked azért nem kellett olyan sokat harcolnod a lehetőségekért, mert azok maguktól jöttek.

- Nem, valójában őrületes áldozatoknak, és sok álmatlan éjszakának tűnnek.

- Most, hogy Amerikában is dolgozol, nem érezted úgy, hogy elölről kell kezdened mindent? Hiszen Németországban már nem kellett válogatásokra járnod, egyszerűen Neked adtak szerepet.

- Nem, ezt az egészet inkább előrelépésnek érzem. Olyan emberekkel találkozom, akikkel amúgy soha sem tudtam volna.

- Úgy tudom, azért is mentél Amerikába, mert a barátod - aki fotós - kapott kint ösztöndíjat.

- Igen, ez az élet kiszámíthatalanságára jó példa: amikor őt felvették egy mesterkurzusra, akkor egy pillanatig el kellett gondolkoznunk, hogy egy kapcsolat hogyan bírhat ki másfél évet és egy óceánnyi távolságot. Aztán az iskola kezdése utan két héttel jött a hír, hogy bemutatják a Szomorú vasárnap-ot Amerikában, és szeretnének kiutaztatni. Miután bemutatták a filmet, leszerződtetett az egyik legrangosabb kinti színészügynökség, a William Morris, így szinte végig, a másfél év alatt együtt voltunk Los Angelesben.

- Azt hiszem, azt sem lehet Magyarországon felmérni, hogy ügynököt találni mennyire nehéz. Anélkül pedig esélye sincs egy színésznek.

- Ez ráadásul nem csupán egy európainak vagy egy magyarnak nehéz, hanem egy amerikainak is.

- Neked pedig szerepet is sikerült kapnod Robert Benton (A Kramer kontra Kramer rendezőjének) új filmjében.

- Amikor a film casting directora felhívta az ügynökömet, és azt mondta neki, hogy "Van itt egy szerep, én az Erikára gondoltam, elküldtem a filmjét a rendezőnek, és ő nagyon szeretne vele találkozni", akkor ez az ügynökök között is óriási hír volt. Akkor már évek óta beszéltek arról, hogy vajon kik játszanak majd Benton új filmjében.

- Milyen élmény volt a forgatás?

- Jó néhány álmatlan éjszakám volt előtte. Nagyon bátornak kellett lennem, elnyomnom a félelmeimet. A rendező segített, úgyhogy a forgatás nagyon jó élmény volt. Kicsit emlékeztetett a Rokonok forgatására, mert bár két teljesen különböző rendezőről van szó, az mégis hasonló Bentonban és Szabó Istvánban, hogy mindketten nagy presztízsű, nyugodt rendezők, akikben vakon bízhatnak a színészek.

Rokonok | Eperjes Károly és Marozsán Erika

- És miután befejezted a filmet, megint felültél a repülőre, és rögtön hazajöttél?

- Igen, már csak azért is, mert nem sokkal utána kezdődött a The Company című minisorozat itteni forgatása, aminek még kint, Amerikában vettem részt a próbafelvételén. Ennek is nagyon izgalmas a forgatókönyve.

- Milyen esélyt látsz most arra, hogy komolyan befuss Amerikában - mondjuk annyira, mint Németországban?

- Hollywoodban leginkább azoknak a külföldi színészeknek van esélyük, akik nagy piacról jönnek, pl. Spanyolországból, Franciaországból, esetleg Németországból. Az, hogy én most ebbe egy kicsit bekerültem, annak semmiféle racionális oka nincs. Puszta véletlen, és fogalmam sincs, hogy lesz-e folytatása. Amit eddig elértem Amerikában, az csakis annak köszönhető, hogy van egy ügynöknő, aki hisz bennem, és olyanoknak mutat be, akik örülnek, hogy bemutatnak nekik. De mindenki pontosan tudja, hogy én bárkinek csak a szenvedély által indított ügye lehetek. Egy magyar színésznő nem fog milliókat vonzani a mozi nézőterére, mint ahogy egy spanyol színésznő igen, egy francia színésznő igen, egy angol és még egy olasz is. Velem csak "hobbiból" foglalkoznak odakint. És ha néha bejön egy-egy szerep, akkor örülünk neki.

GyD